Egy arany, egy fehérarany és egy fekete ezüst

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

Tegnap négy kajak-kenu döntőt rendeztek a londoni olimpián, és ebből háromban volt magyar érdekeltség.

„Zolika, fehérarany!”

A Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel összetételű magyar négyes hihetetlen akarással küzdött (meg is kellett ismételni a rajtot, mert az elsőnél a magyarok kiugrottak), az utolsó métereken nagyon feljött az éllovas ausztrálokra is, s végül második helyen ért célba. „Amikor Storcz Botonddal egy hajóban ültünk, és egy versenyen ezüstöt szereztünk, mindig azt mondtuk, fehérarany. Most Botond ott állt a parton, kinéztem rá, láttam, hogy kiabál: Zolika, fehérarany!” – mondta a vezérevezős Kammerer Zoltán, aki ötödik olimpiáján vett részt, és két sydneyi és egy athéni arany után negyedik olimpiai érmét nyerte.

A 34 éves kajakos azt is bevallotta, elérzékenyült a verseny előtt. „Huszonöt éves pályafutásom alatt először mentem könnyes szemmel a rajthoz. Kati néni (Fábiánné Rozsnyói Katalin, a magyar négyes edzője – a szerk. megj.) odajött, adott egy puszit, és annyit mondott: húzd meg, öreg! Annyira elérzékenyültem, hogy azt éreztem, már csak az ő kedvéért is meg kell csinálnunk, bele kell halnunk… Hát, sikerült – mondta a kicsit talán még mindig az érzelmei hatása alatt lévő Kammerer. – Ha ma reggel valaki azt mondja, ezüstérmes leszek, elfogadtam volna. Semmi keserűség nincs bennem, hogy nincs meg a negyedik olimpiai aranyam.”

A négyes rangidős tagja nem gondolkozik a visszavonuláson: „Kökény Roland jó példa, ő öregebb nálam, és most lett olimpiai bajnok. Négy év még bennem is bennem van.”

„Zoli elnyűhetetlen – jegyezte meg Kulifai Tamás is, aki szintén nagyon örült az ezüstnek. – Néhány hónapja még olyan hangokat is hallottunk, hogy még döntőben sem leszünk. Természetesen az aranyért jöttünk, úgy nem lehet kiutazni egy olimpiára, hogy majd lesz valami. Az ember mindig nyerni akar, de borzasztóan örülünk az ezüstnek.”

„A válogató

keményebb volt”

A magyar sikertörténetet Kozák Danuta folytatta. Egy nappal azután, hogy a négyessel olimpiai bajnok lett, egyesben meggyőző fölénnyel diadalmaskodott 500 méteren. Mindezt úgy, hogy alig aludt éjjel.

„Fél négykor arra ébredtem, hogy olimpiai bajnok vagyok – mesélte nevetve az új kajakkirálynő. – Az izgatottságtól már nem is nagyon tudtam aludni, de amúgy is szeretek verseny előtt két-három órával korábban kijönni a pályára, és itt üldögélni kicsit. Elég nyugodt voltam, de a rajt előtt kicsit bepánikoltam… Szerencsére sikerült ezt egészséges keretek között tartani: próbáltam jó dolgokra gondolni, például arra, hogy egy olimpiai bajnoki címem már van.”

Kozák magabiztosan győzött a döntőben, de ezt csak a célban érzékelte. „Verseny közben nem néztem semerre. Hallottam a magyar szurkolókat, hallottam, hogy szól a »Ria, ria, Hungária!«, és reméltem, hogy azért, mert elöl vagyok – nyilatkozta Kozák, a magyar küldöttség egyetlen kétszeres londoni bajnoka. – Így utólag azt mondom, a magyar válogató keményebb volt. De hát ilyen nincs még egy a világon, nekem otthon csupa olimpiai és világbajnok ellen kell versenyeznem…”

Kozák, akinek szülei Sienkiewicz: Kereszteslovagok című regénye hatására adták a Danuta nevet, kilencévesen kezdett kajakozni. „Mozgékony gyerek voltam, szerettem természetközelben lenni, sok sportot kipróbáltam. Apukám kenuzott, így próbált a kajakozásra is rászedni, de eleinte nagyon nem akartam. Aztán egyszer a Balatonon kipróbáltam, és megtetszett… Egy évre rá már a KSI versenyzője voltam – mesélte az ötszörös világbajnok magyar kajakos. – Fokozatosan tűztem ki magam elé egyre nagyobb és nagyobb célokat. Az elmúlt négy évet az olimpiai bajnoki címre tettem fel, és boldog vagyok, hogy sikerült. Szuper volt!”

„Nem tudunk örülni”

Kovács Katalin és Douchev-Janics Natasa versenyzése azonban kevésbé volt szuper. A legutóbbi két olimpián ők nyerték a nők K2-es 500 méteres versenyét, a londoni játékok előtt mindenki biztosra vette a győzelmüket. A magyar kajakkettes azonban nem tudta megvédeni a címét, nagy csatában alulmaradt a németekkel szemben.

Csipes Ferenc edző szerint a gyengébb rajt döntött, de a két kajakos egyelőre nem akart bővebb elemzésekbe belemenni. „Nem lenne jó közvetlenül a verseny után értékelni. Csalódott vagyok, nem tudok örülni az ezüstnek” – nyilatkozta Kovács Katalin.

Janics Natasa nem szívesen állt az újságírók elé, de valamit ő is kipréselt magából: „Csalódott vagyok, mert nem nyertünk, nem ez volt a legjobb pályánk. Nem voltunk elég harapósak ma.” Aztán faképnél hagyta a sajtót: „Nekem még van itt egy versenyem, nem fogok most ilyen kérdésekre válaszolni!” Az „olyan” kérdés egyébként az volt, tényleg a rajton ment-e el az aranyérem.

Janics Natasa ma az olimpián debütáló sprintszám, a 200 méter elő- és középfutamában áll rajthoz, a döntőt szombaton rendezik. (bt)