Csodastadiont épít a Real Madrid – de vajon minek?

A Santiago Bernabéu Stadiont, a Real Madrid otthonát 1947-ben adták át, legutóbb az 1982-es világbajnokság előtt újították fel, azóta csak kisebb munkálatokat végeztek rajta. Felújítása, átalakítása már évek óta húzódik, de úgy tűnik, pont kerülhet a 2014-ben elindult történet végére.  Két évvel ezelőtt sajtótájékoztató keretében Florentino Pérez, a Real Madrid elnöke mutatta be a Santiago Bernabéu Stadion felújítási projektjének terveit. A tendert egy német és egy spanyol cég, a GMP Architekten és az L35 közösen nyerte el, és 2017-es átadást ígértek. A főváros erejének megkérdőjelezhetetlen szimbóluma „Nem zárkózunk el az újabb és újabb kihívások elől, biztos vagyok benne, hogy a Bernabéut is a világ legjobb stadionjává emeljük majd. Olyan stadiont akarunk építeni, amely méltó a klub és a város történelméhez” – mondta a sajtótájékoztatón a királyiak első embere, aki beszámolt arról is, hogy elnöki regnálása óta a klub 208 millió eurót költött a stadionra, a Valdebebas edzővárosra és infrastruktúrára. 2015-ben aztán a madridi legfelsőbb bíróság érvénytelenítette a városi önkormányzat által korábban kiadott engedélyt, amely a Real Madrid stadionjának átépítésére vonatkozott. A spanyol futballklub azt közölte, hogy visszavonták az építési engedélyt, de a főváros vezetésével és a regionális hatóságok közreműködésével megpróbálnak megoldást találni a kialakult helyzetre. Az előkészítés egyébként már korábban is megakadt egyszer, miután egy környezetvédő szervezet tiltakozást jelentett be. A Real terveit az Európai Unió is vizsgálta, mert felmerült a gyanú, hogy az egyesület egy ingatlanügylet formájában tiltott állami segítséget kapott. Ilyen előzmények után jutottunk el oda, hogy 2016 októberében a blancók mégis zöld utat kaptak a városi tanácstól az ambiciózus terveik megvalósításához. A munkálatok jövő nyáron kezdődnek el, a becslések szerint két és fél év alatt zajlanak le,  és az előzetes várakozások szerint 400 millió eurót emésztenek majd fel. A befogadóképesség számottevően nem változik az átalakítás következtében – épp csak annyira, hogy a Bernabéu feljöjjön a harmadik helyre Európa legnagyobb stadionjai között –, a legnagyobb különbség a VIP-terület bővítése lesz, valamint az elhúzható tetőszerkezet, amivel a klub képes lesz majd befedni a stadiont.  A tervezett irodák közül több a külvárosban, a csapat edzőközpontjában kap majd helyet, míg a stadion melletti egyik parkoló helyén közösségi tér létesül, az új tető pedig segíteni fog a zaj csökkentésében.  „A Santiago Bernabéu drámai átalakulásának lehetünk majd szemtanúi” – hangsúlyozta legfrissebb bejelentésében az elnök, Florentino Pérez. „A stadion Madrid emblematikus látványosságainak egyike, s azt akarjuk, hogy a világ egyik legjobb stadionja és a főváros erejének megkérdőjelezhetetlen szimbóluma legyen. Ezzel a megegyezéssel egy olyan modernizációs, átalakítási folyamat kezdődik meg, amely stadionunkat avantgárd építészeti ikonná teszi” – magyarázta Pérez. Az elnök elmondta azt is, hogy az aréna megtartja a klub legendás alakjának nevét, de lehet, hogy kapni fog egy „vezetéknevet” a szponzoroktól, mint annyi más stadion a világ más részein. A Marca az anyagiakba is bepillantást engedett, a lap beszámolója szerint 350–400 millió euró érkezik az IPIC-alaptól, amelyet a CEPSA olaj- és gázipari vállalat birtokol, amely ezért cserébe megkapja a névhasználati jogokat.   De vajon miért éri meg bővíteni, modernizálni egy stadiont? Huligánok helyett fizető nézők Az 1980-as években egyre busásabb tévészerződések köttettek az európai futballban, ráadásul az olasz bajnokság megnyitotta kapuit a légiósok előtt. A következő hullámban Európa leggazdagabb klubjai megújították stadionjaikat, az infrastrukturális beruházásokat követően pedig még több bevételre tehettek szert. [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"252281","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","style":"width: 600px; height: 428px;","title":"A Juventus új stadionja „mindössze” 100 millió euróba került, és a klub felemelkedésének egyik záloga volt","typeof":"foaf:Image"}}]] Az angol futball kitakarította a stadionjait, mint Herkules Augiász istállóját, a futballhuligánokat száműzték, Rupert Murdoch a Sky Television cégén keresztül felvásárolta a liga közvetítési jogait, és a futball régi fényében kezdett ragyogni.   A robbanás hátterében elsősorban a tévéközvetítések állnak. Amikor az angol labdarúgó-bajnokság közvetítési jogát először értékesítették csomagban, a vevő 2,5 millió fontot fizetett egy évre. Az 1990-es években azonban a kábelszolgáltatók paradicsoma elérte Európát is, és az olyan médiamogulok, mint Rupert Murdoch vagy Silvio Berlusconi, bevezették a tematikus sportcsatornákat is, sőt már ekkor akadtak olyanok, amelyek kizárólag focit közvetítettek. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy még a legnépszerűbb szappanoperák – amelyek pedig évtizedekig egész nemzeteket ültettek a képernyők elé – sem vehetik fel a versenyt a labdarúgás népszerűségével. A klubok hamarosan de facto a televíziós tartalmak producerei lettek, ami átírta az egész iparág szabályait, hiszen ha valami vagy valaki hétről hétre képernyőre kerül, annak jól kell kinéznie. A lepusztult stadionokra és a hőbörgő huligánokra többé senki sem volt kíváncsi; az 1990-es években a közvetítési jogok árának emelkedésével párhuzamosan indultak be Angliában a nagy stadionrekonstrukciós programok is. A biztonsági rendszerek korszerűsödése véget vetett a huligánok rendbontásainak is Nyugat-Európában. A válság nem válság Az angol stadionok felújítása nyilvánvalóan üzleti megfontolásból fakadt, elvégre a szupermarketek sem viktoriánus korabeli épületekben fogadják vásárlóikat. Az áruházakat szüntelenül renoválják. A kluboknak ennek ellenére sosem jutott eszükbe, hogy pénzt költsenek a pályáikra – egészen 1990-ig, amikor is a Taylor-jelentés kötelezte őket erre. Rendbehozták hát a stadionokat, és láss csodát: akkortól fogva több szurkoló járt meccsre. Mindez egyébként sokadszorra bizonyította, hogy a szurkolók valójában fogyasztókként viselkednek. Nem csak arról van szó, hogy rohanva érkeznek, amint éppen jól megy a csapatnak, a foci egyszerre csak országszerte népszerűbbé válhat. Ebből pedig mindegyik csapat profitál, ám azok különösen, amelyek gondot fordítottak a stadionjuk renoválására: náluk most a szurkolók kényelmesen és biztonságban érzik magukat. Részben ez a magyarázat arra, hogy miért éppen a Manchester United, a Sunderland és a Newcastle szurkolótábora indult olyannyira gyors növekedésnek az 1990-es évek során. Később, amikor az Arsenal a Highburyből a jóval nagyobb Emiratesbe költözött, az ő stadionjuk is dugig megtelt. Más bajnokságokban szereplő klubok – mint a Juventus, az Ajax vagy a Celtic – úgyszintén nagy tömegeket vonzottak megújult pályáik lelátóira.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"252282","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","style":"width: 600px; height: 375px;","title":"Az újjáépülő Santiago Bernabéu Stadion végleges terve","typeof":"foaf:Image"}}]] Angliában a szép stadionok és a szurkolótáborok növekedése közötti kapcsolat olyannyira szorosnak bizonyult, hogy akkoriban még a tradicionális rigmus is átalakult: a „Hol voltatok, amikor szarok voltunk?” már úgy hangzott: „Hol voltatok, amikor a stadion szar volt?” A londoni futballklubokat a világválság sem érintette meg különösebben – ez egyaránt igaz a játékosbérekre és a kifizetett átigazolási díjakra is. Sőt: a londoni drukkerek a világ legdrágább meccsjegyeit és bérleteit is könnyű szívvel fizetik ki. A 2013/2014-es szezonban az Arsenal 1300 eurót kért el szurkolóitól a legolcsóbb éves bérletért, és a jegyárak is igencsak borsosak voltak – olyannyira, hogy a klub megtehette, hogy 60 ezer férőhelyes új stadiont épít a csapatnak, és telt házzal játssza a mérkőzéseit. A 2012/2013-as idényben az Arsenal és a Chelsea jegybevétele hazai meccsnapokon 70 euróra rúgott ülőhelyenként a londoni Behind the Balance Sheet nevű pénzügyi cég egyik elemzője, Stephen Clapham szerint. Londoni klub korábban sosem vonzott ekkora tömegeket, és pláne nem generált ekkora bevételeket: a 70 euró/ülőhely Anglia és feltehetőleg az egész világ legmagasabb mutatója. Nagykapu a pályán, kiskapu a könyvelésnél A stadionok építése azonban nemcsak a szurkolók kiszolgálására (és kizsebelésére) jó, hanem a Financial Fair Play, az UEFA pénzügyi szabályozásának megkerülésére is. Az építkezésekkel a nagy klubok és az ő cukrosbácsijaik a korábbinál is több kiskaput találnak majd, ha esetleg máshogy nem sikerülne egyenesbe jönniük. Akárhogy is, néhány klub máris talált módot az FFP megkerülésére. A Manchester City például az Etihad Airwaysszel 10 évre szóló megállapodást kötött, melynek értelmében a klub a stadionelnevezési jogért és mezreklámért cserébe egészen elképesztő összeget, becslések szerint 550 millió eurót kap majd. A szkeptikusok persze megjegyezhetik, hogy az Etihad éppúgy Abu-Dzabiból érkezik, mint a ManCity tulajdonosai, és azt állítják, hogy ez a megállapodás valójában egy trükk, melynek segítségével a City külső pénzekhez juthat anélkül, hogy fennakadna az FFP-szabályokon. Mindenesetre az UEFA csak nehezen tudná bizonyítani a bíróság előtt, hogy ez az 550 millió dollár aránytalanul nagy összeg volna, vagy hogy az Etihad tulajdonosainak bármi köze lenne a City tulajdonosaihoz (azt leszámítva, hogy a két társaság ugyanazon emirátus elitjéhez tartozik). Van, ahol csak az építőnek üzlet Az emberek nem szoktak szándékosan értelmetlen dolgokat építeni, de 2012-ben mégis pontosan ez történt Brazíliában, mégpedig az ország fővárosának kellős közepén. A hetvenezres Estádio Nacional Mané Garrincha egyike volt annak a tizenkét stadionnak, amelyet a 2014-es világbajnokságra építettek, és amelyről már a befejezése pillanatában pontosan tudni lehetett, hogy értelmetlen, felesleges presztízsberuházás, és a torna végeztével azonnal feleslegessé válik. Brazíliaváros negyedosztályú klubjai, a Brasília Futebol Clube és a Legião Futebol Clube aligha vonzanak 1000 főnél többet a monumentális stadionba; a város akár le is bonthatta volna a létesítményt az utolsó vb-meccs lefújását követően, hogy megkímélje magát a horribilis fenntartási költségtől. A vb további néhány helyszíne, Manaus, Cuiaba és Natal pedig azonnal követhették volna a jó példát. [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"252283","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","style":"width: 600px; height: 375px;","title":"Brazíliában százezrek tiltakoztak a stadionépítések ellen a 2014-es világbajnokság előtt","typeof":"foaf:Image"}}]] Ez a fajta esztelen pazarlás vitte Brazília népét az utcára 2013 júniusában: a labdarúgó-világbajnokság és a 2016-os olimpia megrendezése ellen tiltakoztak. „Világszínvonalú stadionjaink vannak, már csak egy országot kellene köréjük építeni” – állt egy tüntető transzparensén. A stadion vonzza az embereket Az 1989-ben készült Baseball álmok (Field of Dreams) egy megrázó erejű, érzelemdús film, a főszerepben Kevin Costnerrel (Ray), szerepe szerint egy iowai farmerrel. Raynek és feleségének elege lesz a nyüzsgő nagyvárosból, ezért elhatározzák, hogy vidékre költöznek és gazdálkodni fognak. Úgy tűnik, beválik a számításuk, amikor Ray különös hangot hall. Ennek sugallatára baseballpályát csinál a kukoricaültetvénye közepére. „Ha megépíted, el fog jönni” – szól a film visszatérő mondanivalója. Ray legnagyobb megdöbbenésére tényleg megjelenik a legendás játékos, Shoeless Joe Jackson szelleme, akit egy botrány miatt végleg eltiltottak a játéktól. Ám ő csak az első a sorban, további személyek bukkannak föl a kukoricásban: úgy tűnik, a nyugtalan szellemek kapnak egy második esélyt. Hogy mi a mondanivaló? Építs új stadionokat, felemelő érzés lesz, meglásd. Amerikában számos „üzleti tanácsadó” létezik, aki jó pénzért bármikor elhiteti veled, hogy érdemes sportrendezvényekbe fektetni, és „ha megépíted, el fog jönni”. Ha az Egyesült Államok bármely nagyvárosára rábökünk tetszőleges időben, teljesen biztosak lehetünk benne, hogy valaki éppen azon munkálkodik, hogy egy új sportlétesítményt építsen. Nem kétséges, miért: minden város számára az a hab a tortán, ha magáénak tudhat egy Major League-csapatot, legjobb esetben egy NFL-franchise-t, de ha az nem elérhető, akkor egy baseball- (MLB) vagy kosárlabdacsapatot (NBA), végszükség esetén pedig be lehet szállni a hokiba (NHL) vagy a labdarúgásba is (MLS).  A nagy amerikai franchise-ok igen hasonlóak a világbajnokságokhoz – legalábbis ami a házigazdát illeti. A franchise és a világbajnokság is egy-egy mobil szörnyeteg, amit a tulajdonosai oda mozgatnak, ahol a legtöbbet fizetnek érte. Az Egyesült Államokban a profi csapatok tulajdonosai jellemzően elvárják a várostól, hogy biztosítsa a stadiont a franchise számára a megfelelő méretű parkolóval együtt – és ha kell, építsen új, korszerű létesítményt.  Ha ez nem lenne elég, akkor a csapat tulajdonosa megkapja a mérkőzések jegybevételét is. Az USA-ban nagyjából 70 kiemelt komplexum épült a 2008-ban beköszöntött pénzügyi válságot megelőző 20 évben. Az építkezések összköltsége elérte a húszmilliárd dollárt, amelynek nagyjából a fele az állampolgároktól származott. New Orleansban például az adófizető emberek dobták össze a Superdome újjáépítésének jelentős részét, de arra már nem adtak egy buznyákot sem, hogy megerősítsék a város gátrendszerét. [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"252284","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","style":"width: 600px; height: 405px;","title":"A ManCity szurkolói örülhetnek: a stadion nevének értékesítésével a klub két legyet üthet egy csapásra","typeof":"foaf:Image"}}]] EURÓPA LEGNAGYOBB STADIONJAI  1. Camp Nou  Barcelona, Spanyolország 99 354  2. Wembley London, Anglia 90 000  3. Signal Iduna Park Dortmund, Németország 81 359  4. Estadio Santiago Bernabéu Madrid, Spanyolország 81 044  5. San Siro/Giuseppe Meazza Milánó, Olaszország 80 018  6. Stade de France Párizs, Franciaország 80 000  7. Luzsnyiki Stadion  Moszkva, Oroszország 78 300  8. Atatürk Stadion Isztambul, Törökország  76 092  9. Old Trafford Manchester, Anglia 75 81110. Allianz Aréna München, Németország 75 00011. Millennium Stadion Cardiff, Wales 74 50012. Olimpiai Stadion Berlin, Németország 74 06413. Olimpiai Stadion Róma, Olaszország 72 69814. Olimpiai Stadion Kijev, Ukrajna 70 05015. Olimpiai Stadion Athén, Görögország 69 61816. Olimpiai Stadion Baku, Azerbajdzsán 68 70017. Stade Velodrome Marseille, Franciaország 67 00018. Estádio da Luz Lisszabon, Portugália 64 40019. Veltins Arena Gelsenkirchen, Németország 61 63720. Celtic Park Glasgow, Skócia 60 500 Volt Gábor