Boxkiállást vagy büntetőköröket vezetne be a gyaloglásba

Nyert már Világkupa-versenyt (2010, Chihuahua), a londoni olimpián 8. lett, most pedig az ötödik helyen végzett a világbajnokságon. Ez a helyes sorrend a sikerek értékelésénél?A moszkvai eredményem mindenképpen életem legjobbjai közé, a top 3-ba tartozik. Számomra továbbra is a Vk-serleg a legértékesebb, mivel azt a versenyt megnyertem. Most viszont nemcsak a szlovák küldöttség legjobbja lettem az 5. helyezéssel, hanem egyúttal pályafutásom és a szlovák gyaloglók legjobbját értem el világbajnokságon. Itt 17 másodperccel mentem jobb időt, mint Londonban, talán épp ennyivel tartom többre a moszkvai eredményemet az ötkarikás 8. helynél. Elmondása szerint a 35. kilométertől a 40.-ig élt át egy kisebb krízist.Szerencsére ez sem olyan hullámvölgy volt, hogy értékes másodperceket vesztettem volna miatta, a szervezetem a lassabbra vett tempóra a pulzusszám csökkenésével reagált. Ez az 50-es ha fizikailag nem is, de lelkileg az egyik legkönnyebbnek bizonyult, mert folyamatosan ott voltam a legjobbak között az első tízben. Egy szakaszban még az érem is elérhetőnek tűnt, és ez olyan adrenalint és eufóriát jelent, amelynek köszönhetően az ember csak a célban eszmél rá, hogy mennyire is fáj mindene. Azért verseny közben is volt ideje tudatosítani, milyen nagyszerű eredmény küszöbén áll?Az utolsó körben, a stadionba érkezve már nem szokott történni semmi jelentős, ilyenkor ki lehet élvezni a hátralevő 500 métert. Tudatosítottam, hogy ötödik vagyok, a hozzátartozóimra gondoltam, arra, hogy először esett meg velem, hogy a vb előtt megsérültem, elszakadt a hátsó combizmom és nem volt ideális a felkészülésem. Megköszöntem a Jóistennek, hogy itt lehetek. Ezek kimondottan érzelemdús méterek voltak számomra, a célba érve én is úgy tettem, mint a dobogósok, és szlovák lobogóval tettem egy kört a pályán. Milyennek találta a moszkvai helyszínt?A 2009-es berlini világbajnokság szebb volt. A németek kitűnő szervezőmunkát végeztek, a gyaloglók útvonalán fantasztikus volt a légkör, olyan, mint egy olimpián. Tízezrek tolongtak az út mellett, ami a mi sportágunkban szinte hihetetlen. A moszvai vb egy kicsit alacsonyabb színvonalú volt, még a 2011-es tegui seregszemlével összehasonlítva is. Még az 50 kilométeres gyaloglás rajtja előtt ismertté vált, hogy beválasztották a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) sportolói bizottságába. Hogy értékeli ezt a tényt, és milyen feladatai lesznek ebben a pozícióban?Nagy sikernek könyveltem el, hogy a szlovák szövetség képviselve lesz a 18 tagú testületben. Ez egy új tapasztalat lesz számomra. Mivel újságírást végeztem, érdekel a sportdiplomácia, ez lehet az a dolog, amivel a jövőben talán foglalkozhatnék. A pályázatomban főleg a fiatalokkal való munka fontosságát emeltem ki. Ha már sportdiplomácia – az oroszok részéről csak ketten indultak az ön számában, a szövetségük bejelentése szerint a többi atléta megsérült.Amikor megnéztem az indulók listáját, és láttam, hogy sem Valerij Borcsin, a 20 km, sem Szergej Bakulin, az 50 km címvédője nem áll rajthoz, kissé gyanúsnak tűnt a dolog. Aznap, amikor megérkeztem Moszkvába, tudtam meg, hogy az olimpiai bajnok Szergej Kirgyapkin sem indul, mint ahogy a női olimpiai és világbajnok Olga Kanyiskina sem, ami már nagyon gyanús volt. Azt senkinek nem hiszem el, hogy ilyen tapasztalt atléták, a négy legjobb orosz hirtelen mind megsérül. Nem szeretek látatlanban ítélkezni, de valószínűleg arról lehet szó, hogy nem mentek át a saját, belső szűrőjükön. A biológiai útlevélben levő mutatókat, értékeket nem lehet meghamisítani. Mi kellene ahhoz, hogy a gyaloglás is szerepelhessen mondjuk a Gyémánt Liga programján, hogyan lehetne látványosabbá tenni a sportágat?A bírói ítéletek esetleges szubjektivitása miatt mindig fel fog lángolni a vita. Már régóta keresnek egy objektívebb megoldást a szabálytalanságok megítélésére, szerintem ennek a legegyszerűbb módja, ha diszkvalifikáció helyett mondjuk egy büntetőkört kellene teljesíteniük a versenyzőknek, mint a biatlonban, ha lövőhibát vétenek. Ezt igazságosabbnak tartanám, mert nagyon nehéz megítélni, hogy folyamatosan érintkezik-e a gyalogló két talpa a talajjal, nem vált-e át futásra. Persze a bírók és mi is látjuk ezt, de a közvélemény számára egyértelműbb volna, ha akár egyfajta „boxkiállásként” az egyes lépésekkor túlzottan a levegőbe emelkedő versenyzőknek egy ideig meg kellene állniuk.