Bősi örömünnep az utolsó utáni percben

A szombat délutáni összecsapásra mintegy 300-an váltottak jegyet. A szurkolók az őszi, 0:0-val zárult mérkőzés alapján egyöntetűen azon a véleményen voltak, hogy hasonló forgatókönyvre van most is kilátás, mert két remekül felkészített csapat futott ki a zöld gyepre. Kovács Zsolt, a hazaiak klubmenedzsere (pusztán a szerző névrokona – a szerk.) a mérkőzés előtt elmondta, bár öt stabil játékosuk hiányzik, csakis a győzelem az elfogadható számukra. Valószínűsítette, hogy egy tipikusan egygólos meccsre van kilátás. Nem tévedett, ám azt valószínűleg ő sem gondolta, milyen izgalmakat és végkifejletet tartogat a mérkőzés.

A két, félelmetes mutatókkal rendelkező csapat óvatosan kezdett. Mindkét fél nagyon odafigyelt a védekezésre, igyekezett már a középpályán meghiúsítani a másik támadásait. Emiatt csak ritkán alakult ki lövőhelyzet. A hazaiak erőltették a szélsőjátékot, ami néhány kecsegtető elfutás, beadás, keresztbe lőtt labda formájában meg is mutatkozott, ám a vendégek védelme sorra hárította ezeket. Nem csoda, hogy a félidőben 0:0 állt az eredményjelzőn.

A második félidőben a hazaiak láthatóan igyekeztek még magasabb fokozatra kapcsolni, sok futással fárasztani az ellenfelet. Ez be is jött, hiszen az ellenfél innentől kezdve szinte már csak a védekezéssel törődött, azt viszont remekül tette. Ennek ellenére a bősiek támadásaiban egyre több veszély rejlett, ígéretes helyzeteket is sikerült kialakítaniuk, egyre több pontrúgáshoz jutottak, ám ezek egyike sem párosult valódi gólveszéllyel. Már mindenki elkönyvelte a döntetlent, amikor a hazaiak egy végső rohamot indítottak. Ekkor már a hosszabbításban jártunk.

Az utolsó támadás során szabadrúgáshoz jutottak a hazaiak mintegy 23 méterre a kaputól, amit Cikmák Gábor (a hazaiak talán legjobbja) remekül csavart kapura. Már mindenki gólt kiáltott, hiszen a labda félelmetesen csapódott a jobb alsó sarok felé, azonban a vendégek kapusa hihetetlen bravúrral védett. Ám mielőtt a csalódott moraj felhangzott volna, a hazaiak 9-ese, Tóth László (aki nemrég tért vissza sérüléséből) hihetetlen örömmámort okozott a stadionban, mert a kapusról kipattanó labdára ő eszmélt a leggyorsabban, és a hálóba juttatta azt. A bősiek kispadja közelében valódi fieszta kezdődött, és az ünneplés közepette a játékvezető véget vetett a mérkőzésnek.

„Klubunk fennálásának 100. évfordulója lesz 2023-ban. Szeretnénk bajnoki címmel és feljutással megörvendeztetni szurkolóinkat, ezzel is hozzájárulva a centenáriumhoz. Ehhez ma egy nagy lépést tettünk előre – nyilatkozta mosolyogva a lefújás után Kovács Zsolt. – Az ellenfélnek pedig gratulálunk, mert remekül helytálltak, de ma Fortuna istenasszonya mellémk állt.”