Beszéljünk a bundáról!

Így gondolja ezt Benkő Gábor, aki Futballgyilkosok címmel könyvet írt a fogadási csalásról, Novák Tamás, aki dokumentumfilmet forgatott róla, és Vajda György, aki sportújságíróként belelapozhatott az elcsalt meccsek listáját tartalmazó kockás füzetbe. Mindhárman a Családi Könyvklub vendégeként jártak csütörtök este Dunaszerdahelyen, ahol lapunk Focitipp mellékletének szerkesztője, Gazdag József beszélgetett velük.

A téma a vártnál is aktuálisabbá vált, miután múlt héten Szlovákiát is elérte a bundabotrány – három egykori élvonalbeli futballistát és négy jelenlegi DAC-játékost gyanúsítanak azzal, hogy manipulálták a meccseket.

„Ki gondolja azt, hogy látott már elcsalt futballmérkőzést?” – tette fel a kérdést a mintegy nyolcvan érdeklődőnek Vajda György, a Nemzeti Sport újságírója, s amikor nem emelkedett minden kéz a magasba, hozzátette: „Legyenek nyugodtak, mindannyian láttak elcsalt meccset.”

Benkő Gábor kiemelte, a fogadási csalás ma ugyanakkora iparág, mint a prostitúció, vagy akár a drog- vagy fegyverkereskedelem. Novák Tamás szerint a topligák sem immunisak a fogadási csalással szemben, s valószínűleg maguk a fogadóirodák is jócskán érintettek benne. „Mi a fogadóirodák és a csalók közös érdeke? A nem várt eredmény. A fogadók ugyanis általában a biztosra fogadnak, így egy papírforma-eredmény nagyobb veszteséget okozhat a fogadóirodának, mint a meglepetés” – magyarázta Novák.

S jöttek a sztorik, konkrét meccsekről, játékosokról, bírókról. Volt, hogy a magyar nyomozati anyagban is szereplő mérkőzés kapcsán egy néző közbeszólt: „De azért a második gól nagyon szép volt, én abban a gólban hiszek!”

Ezért igazán aljas dolog a futballbunda – az emberektől azt veszi el, amiben hisznek, amire sokan az életüket tették fel. Mint például Benkő, akinek minden vágya volt, hogy sportújságíró legyen, de ma már teljesen kiábrándult a futballból, és nem is ezzel foglalkozik.

„Létezhet egy klub csak azért, hogy bundázzon?” – tette fel a kérdést egy másik néző, talán valami biztató válaszban reménykedve. Amit a pódiumról Benkőtől hallott, bizonyára nem nyugtatta meg: „Igen, persze.” A futball jelenleg majdnem mindenhol veszteséges, a topklubok is óriási adósságokat görgetnek maguk előtt, így aztán teljességgel megmagyarázhatatlan, miért áldoznak külföldi üzletemberek pénzt arra, hogy olyan közép-európai klubokat vásároljanak és működtessenek, amelyekhez semmilyen érzelmi kötődésük sincs.

Vajda György megjegyezte, tudja, hogy a nyilvánosság nagy neveket vár, de az ikonikus játékosok elfogásánál fontosabb, hogy a maffia helyi fejét lekapcsolják. Ez általában nem neves játékos, de a letartóztatása legalább egy kis időre visszavetheti a bűnözést.

A fogadási csalás olyan elterjedt a futballban, hogy jó, ha leszámolunk az illúzióinkkal. „Készüljenek fel rá, hogy a barátaikat viszik el. Olyanokat, akiket szerettek, tiszteltek, akikre felnéztek” – mondta Vajda, s a közönség soraiban többen szomorúan bólogattak.

„Hogyan készítsük fel a fiatalokat erre az egészre?” – tette fel az este talán legfontosabb kérdését egy ifjúsági edző. Megnyugtató választ a jelenlévők nem tudtak adni. Ázsiai portálokon az utánpótlásmeccsekre is lehet fogadni, a maffia pedig már a 17–19 éves játékosokra is rászállt. A csalók elleni küzdelem kilátástalannak tűnik – de talán már az is jelent valamit, ha nyíltan beszélünk a bundáról.