„Beszakadt alattunk a vékony jég”

„Nem ezért jöttünk, hogy sok és nehéz keserűséggel távozzunk” – fogalmazott sommásan Faragó Tamás, miután négyéves kapitánykodása során épp az olimpián érte el csapatával a leggyengébb helyezést.

„Az olimpián kizárólag az eredmény számít – mondta Faragó. – A siker elérése abszolút szellemi teljesítmény, elvégre ide mindenki tökéletes fizikális felkészültséggel érkezik. A csapatsportok ma már szinte csak mentális irányba fejlődnek, a győztesek lelkiekben nőnek a többiek feje fölé – ami egyébként számomra szimpatikus, még ha most pont emiatt is buktunk el.”

Igazán az a zavaró, hogy korábban rend uralkodott a fejekben, de még a tavalyi, barcelonai vb-ötödik hely is peches produkciónak tűnt, elvégre hét meccsből hatot megnyertek a magyarok, s csupán egyet – igaz, épp a negyeddöntőt – veszítették el. Az athéni mérleg ugyanakkor siralmas: öt meccs, négy vereség.

„Az olimpia speciális sportesemény, mindenkinek minden pillanatban a játékra kell figyelnie – ha nincs ebben tapasztalata, ha nem rendelkezik ezekkel a tapasztalatokkal, ha a győzni akarás nem munkál benne akár önkívületi állapotban, akkor nem juthat fel a csúcsra. Mint játékos tudom, egész más az energiatartalma annak, hogy ha valaki nem akar kikapni, és annak, ha valaki győzni akar. Ez az oka, hogy mi sem védekezésben, sem támadásban nem nyújtottunk kiemelkedőt, továbbá ez az oka annak, hogy nem igazán volt átlagon felüli teljesítmény. Hiába miénk a világ legjobb kapusa – ezt nem tudta bizonyítani. Hiába miénk a legjobb átlövő, ő sem tudta bizonyítani. És ez meghatározza a többiek teljesítményét is. Stieber Merci volt az egyetlen, aki hozta magát – mellé kellett volna még egy ember, és akkor másképp alakulhatott volna a sorsunk. Taktikai fegyelemről, fizikális felkészültségről nem érdemes beszélni: egy profinál ez az alap. Nálunk azonban akkora érzelmi és teljesítménybeli hullámzások voltak, amelyeket nem lehetett elviselni. A jó összteljesítményhez az kellett volna, hogy mindenki úgy menjen be: ha én nem játszom jól, akkor kikapunk. Ehelyett a játékosok fele úgy gondolta: ha én nem is tudom megoldani, biztosan jön más.”

A kapitány még ejtett szót arról, hogy Magyarországon jóformán mindenkiből lehet válogatott, olyan kevés pólós közül lehet válogatni, meg hogy nyomta a lányokat a tudat, a közvélemény aranyat remél, továbbá ő sem titkolta, hogy az első helyet várja tőlük, „mert egy olimpiára csak úgy mehet ki az ember, hogy nyerni akar”.

Ez most nem sikerült. Ahogy Faragó fogalmazott: „Túl vékony volt a jég, s most beszakadt alattunk.”