Az NB I nem elég a vb-hez

Megvizsgáltuk, milyen színvonalú bajnokságokban, milyen erősségű klubcsapatokban szerepelnek a magyar és a szlovák labdarúgó-válogatott játékosai, és milyenekben a riválisok focistái. (Az andorraiak, illetve a liechtensteiniek bemutatásától eltekintettünk.)

A magyar keret felét NB I-s klubok adják

Ha a négy topligát figyeljük (angol, spanyol, olasz és német bajnokság), tulajdonképpen a papírforma érvényesült a D csoport végeredményében: a hollandoknál 9-en játszanak a legszínvonalasabb pontvadászatokban, ez pedig már majdnem egy teljes kezdőcsapatot tesz ki. Ráadásul a „kiegészítőemberek” is igen komoly hagyománnyal rendelkező gárdákban (PSG, Galatasaray, PSV, Ajax stb.) lépnek pályára hétről hétre.

Szembeötlő a románok és a magyarok közti különbség is: a topligás létszámpárharcot 6:1- re nyerik Maricáék. S nem is Szalai Ádám (Schalke) magányossága a legfájóbb, hanem az, hogy a magyar válogatott keretének majdnem fele (23- ból 10 játékos) az NB I-ben szerepel. Abban a bajnokságban, amelyet a IFFHS 2012- ben a világ 46. „legjobbjának” értékelt.

Igaz ugyan, hogy a románoknál is hasonló arányban (21/9) vannak jelen az ottani élvonal focistái, de egyrészt az IFFHS-rangsorban elfoglalt 14. hely, másrészt az a tény, hogy a Steaua Banokok Ligája-meccseket játszik, némiképp árnyalja a képet. Ellenben a magyar klubcsapatok már júliusban búcsút inthettek az európai kupáknak, ezért nincs lehetőségük a nemzetközi megmérettetésre.

Így lényegében sikernek könyvelhető el, hogy sikerült megelőzniük a törököket, akik három topligás (Turan–Atlético Madrid, Toprak–Leverkusen, Calhanoglu–Hamburg) futballista mellett kizárólag saját bajnokságukra támaszkodnak. S bár bundázások miatt az UEFA el-eltiltja egyes csapataikat, a Galata vagy a Fener azért mindig jó egy csoportkörre valamelyik kupában.

Több volt a szlovákokban

A számok a szlovákok csoportjában sem engednek: a bosnyákoknak és a görögöknek is 9–9 focistájuk szerepel a négy legjobb európai bajnokságban. Előbbieknél Edin Dzeko az angol ezüstérmes Manchester Citynél, Miralem Pjanic a Serie A-t uraló AS Románál játszik, Vedad Ibisevic pedig Stuttgartban ontja a gólokat (az új idényben 14 meccsen 11 találat a mérlege). S még az is belefért, hogy Zvjezdan Misimovic Kínába tette át székhelyét.

A görögöknél a topligákat inkább a középmezőnybe tartozó gárdák képviselik (pl. Karagunisz–Fulham, Hrisztodopulosz–Bologna), emellett a hellén csapatok is évről évre a BL csoportkörében gyűjthetnek tapasztalatot.

Dzsudzsákékkal összehasonlítva a szlovákok esetében jóval indokoltabb lett volna elvárni, hogy (legalább) nyíltabb harcban legyenek a vb-részvételért. Marek Hamšík a nápolyiak alapembere (akit Ján Kozák kapitány csak a két utolsó, tét nélküli vb-selejtezőn pihentetett), Martin Škrtel visszaverekedte magát a Liverpool tizenegyébe, Kucka a Genoa, Pekarík pedig a Hertha biztos pontja. A pilseniek és Hubočan (Zenit) emellett a BL-ben is ott van, ráadásul a nem túl acélos Corgoň Ligából (55. az IFFHS-rangsorban) csak négy játékos szerepelt a keretben, így „papíron” adott volt a lehetőség az előbbre lépéshez.

Ehhez képest végül a litvánokat és a letteket sem sokkal előzte meg a szlovák válogatott – pedig a két gárda játékosai finoman szólva sem élklubokban (pl. Djurgarden, Kalinyingrád, Karagandi) szerepelnek.