„Az emberi teljesítőképesség határa 630 centinél van”

„Ahhoz képest, hogy nem a salak a legkedveltebb borítása, jó teljesítményt nyújtott” – mondta fia teljesítményéről Szöul olimpiai bajnoka, aki annak ellenére is elégedett volt a látottakkal, hogy a szlovák Polášek, Zelenay kettős öt játszmában legyőzte Sztahovszkijt és Bubkát.

A rögtönzött sajtótájékoztatón azonban ezután már az atlétika volt a fő téma. Bubkát szép emlékek fűzik a szlovák fővároshoz és a Pasienky-stadionhoz: 1988 júniusában itt javította 603 centiméterről 605 centiméterre a világrekordot. „Eszembe is jutott, hogy meg kellene nézni a stadiont. De aztán nem jutott rá idő” – jegyezte meg Bubka, aki egyébként Pozsony díszpolgára.

Pályafutása során összesen 35-ször döntötte meg a világcsúcsot (ebből 18-szor fedett pályán), s 615 centiméteres teljesítményénél azóta sem produkált senki jobbat. „Szerintem az emberi teljesítőképesség határa valahol 630 centinél van… A jelenlegi mezőnyben azonban nem látok olyan kiemelkedő versenyzőt, aki megdöntheti a világcsúcsomat. Az idei vb-n feltűntek új arcok, talán néhány év múlva közülük valaki nagyot alkothat” – mondta Bubka, aki testközelből figyelte a tegui világbajnokságot, mivel a szervezőbizottságnak is tagja volt.

Az egykori kiváló rúdugró annak idején centiméterenként növelte a világcsúcsot, de saját bevallása szerint hat méter felett már nem is lehetne egyszerre öt centivel emeltetni a lécet. „A világcsúcsjavításhoz mindennek együtt kell lennie, testileg és szellemileg is kiváló formában kell lennie a versenyzőnek. Én például mindig jobban teljesítettem versenyen, mint edzésen, mert akkor ott voltak a nézők, az ellenfelek, megvolt a megfelelő lelkiállapot. Egyetlenegyszer, éppen Pozsonyban fordult elő, hogy tréningen nagyobbat ugrottam, mint a versenyen. Öt nappal a viadal előtt átvittem a 610 centit is, aztán magán a versenyen 605-ig jutottam” – idézte fel pozsonyi emlékeit Bubka.