Allegri zsenije, Dani Alves sarka

A Monaco legyőzése után egyértelmű: a spanyol gigászok mellé felzárkózott a Juventus.

Az elmúlt évek a spanyol klubok versengéséről szóltak a labdarúgó Bajnokok Ligájában, a Real Madrid és a Barcelona mellett az Atlético Madrid is egyre komolyabb szerephez jutott a sorozatban. Az angol klubok a Chelsea 2013-as győzelme óta „eltűntek”, a németeket képviselő Bayern München is mindig elakadt valahol, a PSG pedig a Barcelona elleni lúzerséggel mindent elmondott magáról. A döntőben ezúttal is biztosan lesz egy spanyol résztvevő (alighanem a Real Madrid), és a szerdai elődöntő után az is valószínű, hogy a királyiak ellenfele a Juventus lesz. Az a Juventus, amely lassan, de biztosan visszalopakodott Európa legszűkebb elitjébe. Ha a kétgólos monacói győzelem után a döntőbe „szavazzuk” a Juventust, akkor elmondható: a legutóbbi négy BL-idényben csak spanyol klubok tudtak bejutni a döntőbe – és a Juventus.

2014-ben és tavaly a két madridi klub, 2015-ben pedig a Barcelona és a Juve játszotta a döntőt.

A Juventus sikereinek kulcsa alighanem Massimiliano Allegri személye. A 49 éves edző első komolyabb csapata a Milan volt, és a már lejtmenetbe kerülő, kiöregedő csapattal erőn felül teljesített 2010 és 2014 között. Mindhárom teljes idényében dobogón végzett a gárdával (elsőre rögtön bajnok lett), 2012 tavaszán pedig emlékezetes BL-negyeddöntőt vívott a Barcelona ellen (2:0, 0:4). A Milan Allegri távozása óta hatalmasat zuhant, ő pedig átvette a Juventust, ahol az eddigi két szezonjában szinte mindent megnyert: két-két bajnoki cím és kupagyőzelem mellett egy Olasz Szuperkupa-győzelem is a zsebében van.

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"274388","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","style":"width: 600px; height: 376px;","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

De nem az eredmények az igazán érdekesek, hanem az, amit hónapok óta látunk a Juventustól. Egy szűk negyedórás időszakot leszámítva az történt a pályán Monacóban is, amit az olaszok akartak. Elég meggyőző volt a Juventus, a játékosai ritkán látható hidegvérrel és profizmussal intézték a dolgokat a pályán. Ráadásul ez nem olaszos győzelem volt, a Juve első gólja (amelyet két sarkazás, előbb Dybaláé, majd Dani Alvesé előzött meg) szemet gyönyörködtető volt. Ugyanezt a másodikról is el lehet mondani: a sarkazás után Dani Alves bebizonyította, hogy másban is jó: pazar íveléssel hozta kihagyhatatlan helyzetbe Gonzalo Higuaínt. Nagy meccs volt ez az argentin számára: a korábbi 24 mérkőzésén, amelyet a BL egyenes kieséses szakaszában játszott, mindössze két gólt lőtt. Annyit, mint Monacóban.

S bár a Juventus a meccs első percétől kezdve vállalta a támadójátékot idegenben is, azért a védekezése olaszos, a csapat sorozatban a hatodik BL-meccsén nem kapott gólt. 621 perce. Ez természetesen BL-rekord a Juventustól, s ebben ismét nagy szerepe volt Gianluigi Buffonnak, aki a meccs elején bemutatott két komoly védést. Ha azonban egy „láthatatlan” futballistát szeretnénk kiemelni a Juventusból, akkor Mario Mandzukic nevét említenénk. A horvát focista eredetileg center, de Allegri rendszerében hónapok óta bal oldali középpályást (?) játszik, rengeteg védőfeladatot ellátva. Az az alázat, amit Mandzukic mutat, megmagyarázza, hogy mitől ilyen rettentő erős ez a Juventus.