„A Slovakia Ring fekszik nekem”

BŐD TITANILLA

Jelenleg a túraautó-világbajnokság összesített pontversenyének 6. helyén áll 82 ponttal. Milyen elvárásokkal érkezett a Slovakia Ringre?

Sokat várok a hétvégétől. A tapasztalat azt mutatja, hogy mindig sikeresek voltunk itt. Tudjuk, hogy idén nem lesz könnyű, mert elég sok pluszsúlyt kaptunk az elmúlt hétvégék sikerei után, ugyanakkor azt is tudom, hogy nagyon sok magyar szurkoló eljön, ami pluszenergiát ad. Nagyon szeretem a pálya vonalvezetését, úgy érzem, fekszik is a vezetési stílusomnak. Remélem, hogy legalább pontszerző helyen végzek, és talán egy kis szerencsével idén megint összejöhet egy dobogó.

Hogyan működik pontosan ez a rendszer, amely alapján a csapatok pluszsúlyt kapnak az autóikba?

A legutóbbi két versenyhétvége időeredményei alapján összesítik az időket, és kiszámítják, hogy egy adott márka mennyire gyors vagy lassú a többiekhez képest. Ez alapján az jött ki, hogy még mindig a Citroen a leggyorsabb, de a Honda lemaradása már kevesebb mint 2 tizedmásodperc. Úgy van kialakítva a szabály, hogy ha az autók közötti különbség 4 tizedmásodpercen belül van, akkor egyforma nehéznek kell lennie a két autónak. Ha már 5 tized a különbség, akkor a lassabb autó már tíz kilót kivehet, ha hat, akkor már húszat, és ez megy egészen nyolc vagy kilenc tizedmásodpercig.

Igazságos ez a rendszer?

Lehet vitatkozni vele, de szerintem nincs értelme azt firtatni, hogy igazságos-e vagy nem. Volt már olyan hétvége, amikor több súlyt vártam, mégsem kaptuk meg az autóba, most nem vártam ennyi súlyt, mégis megkaptuk. Ez egy picit szerencse kérdése is. De mivel egzakt számításról van szó, valamennyire igazságos is.

Tavaly az összetett pontverseny 4. helyén zárta a szezont, s azt nyilatkozta, idén is az a célja, hogy a márkatársak között a legjobb legyen. Változott valamit ez a célkitűzés a szezon eddigi tapasztalatai alapján?

Továbbra is ez a cél. A szezon előtt nehéz megmondani, hogy az összesített pontversenyben hányadik helyre tud odaérni az ember, mert nehéz megjósolni az erőviszonyokat. Viszont amit meg lehet saccolni, az az, hogy a márkatársaihoz képest hova lője be magát valaki. Mivel tavaly sikerült az év végi pontösszesítésben megelőzni őket, az idei konkrét cél az volt, hogy ez ismét sikerüljön.

Mennyi pluszt adott, hogy télen részt vehetett a Honda tesztelésén?

Nagy szakmai segítség volt. Egyrészt azért, mert a saját bőrömön éreztem én is az új fejlesztések hatását, másrészt meg mindig jó autóba ülni és kilométereket gyűjteni, mert tudom, hogy van még hova fejlődnöm versenyzőként.

A blogjában említette, kicsit aggódik amiatt, hogy a szezon közbeni fejlődés nem olyan tempójú, mint szeretné. Hol van a gond?

Nehéz megmondani. A gond alapvetően az, hogy nagyon magas szintű a bajnokság, minden gyártó teljesen profin dolgozik, sok pénzt öl bele a fejlesztésekbe. Látszik ez most a Lada fellendülő teljesítményén. Néha valakinek jól kijön a lépés, máskor kevésbé. Elemeznünk kell, miért nem fejlődünk olyan ütemben, mint szeretnénk. A pontos okait nem tudom, ez hétvégéről hétvégére változik, és pályakialakítástól is függ. Ezzel a pluszkilómennyiséggel nagyon nehéz dolgunk lesz a Slovakia Ringen, de azért azt várom, hogy nagyobb mértékű lesz a fejlődés, miután megtaláltuk a szükséges apró információkat.

Az idei szezonban öt új helyszín került be a versenynaptárba. Az egyiken már túl vannak, ez a „régi” Nürburgring, ahol annak idején Niki Lauda súlyos balesetet szenvedett. A következő hetekben jön még a portugáliai Vila Real, a japán Motegi, a thaiföldi Buriram és a katari Losail. Mit gondol róluk?

Nekünk a Nürburgring volt a legnagyobb durranás, hatalmas élmény volt ott versenyezni. De azok a pályák is igazi kihívások lesznek, amelyek ezután jönnek, elsősorban a Vila Real, mivel arról a pályáról nagyon kevés információt lehet találni. Ezt leszámítva a többi épített versenypálya, ott azért lehet belső kamerás felvételt találni, lehet szimulátoron kicsit gyakorolni. Ezeket szerintem viszonylag gyorsan meg lehet tanulni.

A Nürburgringről nagyon lelkesen írt a blogján. Mi az oka ennek a lelkesedésnek?

Általában épített versenypályákon megyünk, sok kifutási lehetőséggel. Még ha történik is nagy sebességnél baleset, akkor is van lehetőség bukótérbe vagy sóderágyba menni. A Nürburgringen viszont nagyon sok az olyan hely, ahol egyenetlen az út, hatalmas a sebesség, és semmi kifutási lehetőség nincs. Tudod, hogy ha egyvalamit rosszul csinálsz, akkor azonnal vége lehet a hétvégének. Minden pillanat, még a szabadedzésen is, akkora adrenalinlöket, amit az ember már hiányolt. Most egy kicsit belekóstolhattunk mi is abba, hogy milyen volt 30 évvel ezelőtt versenyezni, amikor tudtad, hogy egy nagyon pici hiba is óriási töréssel, akár sérüléssel is járhat.

Egyes vélemények szerint a WTCC azért is egyre népszerűbb, mert „reális autók” versenyeznek benne, olyanok, amilyeneket a hétköznapi emberek is jól ismerhetnek. Az ön Hondája mennyire hasonlít egy hétköznapi autóhoz?

A külsejét leszámítva semennyire. A vázon kívül semmi nem ugyanaz, mint egy sima Honda Civicben. A fenti állítással viszont abszolút egyet tudok érteni: fontos, hogy egy autótulajdonos lássa, hogy hasonló autóval mennek a versenypályán, mert ezzel ő is közelebb érzi magát a történésekhez. Szerintem jó, ha a bajnokság megmarad ilyennek.

Nagyon népszerű a rajongói körében, a Hungaroringen és a Slovakia Ringen is zúg a „Norbi! Norbi!” Az év sportolója-ankét közönségszavazását is rendre megnyeri. Hogyan alakította ki ezt a remek viszonyt a rajongókkal?

Nem tudom. Nyilván nagyon jó érzés népszerűnek lenni, az pedig különösen jólesik, hogy nem kell mást mutatnom magamról, mint amilyen vagyok, mégis nő a népszerűségem. Remélem, hogy ez a továbbiakban is így marad, mert nekem nagyon sok pluszenergiát ad, hogy ennyire ott vannak mögöttem.

Ebben az is közrejátszhat, hogy nagyon közvetlen módon kommunikál a rajongókkal, például a honlapján, blogbejegyzésein keresztül.

Próbálkozom. Akkora közönség van már, hogy muszáj kiszolgálni őket. Nagyon jólesik, hogy kijönnek a versenyeimre, az a legkevesebb, hogy néha-néha, ha van szabadidőm, akkor megosztom velük a tapasztalataimat, élményeimet.

A blogot tényleg ön gépeli be, fizikailag ott ül a gép felett, és ír?

Igen. Amikor nem vagyok otthon, akkor általában telefonon diktálom le a szöveget, azt átküldik nekem, én finomítok rajta, és kiteszem. De a legtöbbet tényleg én írom be. Igyekszem erre időt szakítani.