A négydiplomás autóversenyző

Kiskorában ugyan volt Barbie babája, de muszáj volt, hogy legyen egy jó kis kabrió járgánya vagy motorkerékpárja. Szerette a robotokat és az építőkockákat, viszont mindig csodálta a szomszéd srác autós játékait. Kecskés Andrea elismert autóversenyző, a futamokon inkább az autóját félti, mint saját magát. A külföldön is ismert pilóta készséggel válaszolt lapunk kérdéseire is.

Hogyan kezdődött az autós élete, eleinte egyéb sportágakat is kedvelt?

Kocogni jártam, illetve edzőterembe, de nem szigorú napi terv alapján. Viszont lelkes focirajongó vagyok, voltam nevezetes stadionokban és meccseken is Angliában, illetve Brazíliában. Ha alkalmam nyílt utazásra, meglátogattam a sportpályát és a versenypályát. Egy sportoló sokkal jobban megérti, amikor arról beszélek, hogy egyenes arányosság van a nyerni akarás és a hibázási lehetőségek száma közt. Már az első autóm vásárlásakor éreztem, hogy a benzin a véremben van és magabiztosan vezetek. Ezután sokat mozogtam autós körökben, különféle szakmai találkozókon, kiállításokon és versenyeken vettem részt. Nővéremmel megalakítottuk az Opel Team Slovakia Polgári Társulást, ami mára nemzetközivé nőtte ki magát. A különböző összejöveteleken ügyességi versenyeket is rendeztünk, amelyeket női kategóriában gyakran nyertem meg. Ekkor érintett meg a gondolat és az elhatározás, hogy mi lenne, ha más versenyekre is beneveznék. Így került képbe az osztrolukai amatőr hegyi megmérettetés és a nyitrai autósszlalom.

Akkorra már a profi próbatételek gondolata is felötlött önben?

A jelenlegi tanárom javaslatára – aki már tizenkét éve száll harcba a hazai versengéseken –, valamint a kitűnő eredményeimen felbuzdulva, megéreztem a győzelem ízét és beneveztem a szlovák hegyi bajnokságba. Kiválasztottuk a járművemet, majd jöhetett a versenyautóvá való átalakítás. Bukószerkezetet, áramtalanítót, homologizált sportüléseket és ötpontos biztonsági öveket kapott. Leginkább mégis akkor éreztem, hogy kész a kocsi, amikor a névmatricám felkerült az ablakra. Rögvest beszereztük a FIA (Nemzetközi Automobil-szövetség) által előírt és szigorúan ellenőrzött versenyzői felszerelést.

Ezt követően már csak az eredményekért kellett izgulni.

Mint azt már említettem, három évvel ezelőtt beneveztem egy osztrolukai amatőr hegyi megmérettetésbe, majd egy nyitrai szlalomversenybe. A tíz versenyzőből negyedik lettem, pedig az én járművem nem volt versenyautó, hanem egy közel harmincéves hétköznapi kocsi. Most egy 200 lóerős Hondán repesztek. Csakhamar belekóstolhattam a profi világba, mivel rádöbbentem, hogy az amatőrök megállnak, ha valamit elérnek, a profik pedig mindig feljebb és feljebb törnek. Legbüszkébb a csehországi Ústecká 21 elnevezésű, immár legendásnak számító versenyen elért sikerre vagyok, ahol kategóriámban a dobogó második fokára állhattam fel. A 2019-es, férfiakkal közös bajnokságban a tizenhárom résztvevős mezőnyben az ötödik helyen végeztem, míg a nők között az összesítésben második lettem. Tavaly a koronavírus-járvány miatt sajnos csak két futamon tudtam részt venni, ugyanis a küzdelmek nagy része elmaradt. 
A két viadalból egy-egy első és második helyet sikerült kiharcolnom. A legjobban annak örülök, hogy nem rozsdásodtam be a hosszú kényszerpihenő alatt.

Versenyidőszakban hogy telnek a napjai?

Áprilistól szeptemberig tart egy szezon az országos bajnokságokban, amely kilenc versenyhétvégét foglal magába. Ezek jelentős része dupla futam, ugyanis szombaton és vasárnap is pályára lépünk. A kilenc hétvégéből négy külföldön, Ausztriában, Csehországban és Lengyelországban zajlik. A mi „munkaidőnk” már csütörtök délután kezdetét veszi, amikor előkészítjük az autót, ellenőrizzük a gumikat, a benzin mennyiségét és elvégezzük a versenyzéshez szükséges teendőket. Többnyire pénteken már nem dolgozom, mivel reggel elindulunk a verseny színhelyére, ahol felállítjuk a saját kis bokszunkat. Az illetékesek ellenőrzik a versenyzői okiratainkat, és rajtszámot kapunk. Szombat délelőtt két edzésre kerül sor, délután pedig jöhet a két éles futam. Ugyanez a forgatókönyv vasárnap is lejátszódik. A díjkiosztást követően hazavontatjuk az autót, a lakhelyünk felé tartó út serleggel az autó ablakában rendkívül élvezetes tud lenni.

Akadnak szurkolók is?

Számomra is hihetetlen, de bizony vannak egy páran, akik ha tudnak, a versenyeken is szorítanak értem. Sokan a közösségi hálókon is megkeresnek és gratulálnak az eredményekhez.

Tervek, elképzelések?

Ha minden jól megy, áprilisban Rechbergben kellene kezdenünk, ami egyébként Európa-bajnokság is lesz. Májusban valószínűleg még nézők nélkül ismét sor kerül a Slovakiaringen a versenyre, majd a Pezinská baba elnevezésű viadal van tervben. Nagyon szeretném elhódítani a szlovák női, valamint a közép-európai bajnoki címet. Mindehhez viszont támogatókat kell szereznem, mivel önerőből ez igencsak nehéz feladatnak tűnik. Versenyeznem kellene többek között Ausztriában, Horvátországban, Lengyelországban és Olaszországban is. Amennyiben mindez sikerülne, a győztesnek járó díjat a Forma–1-es Ferrari egykori csapatfőnöke, Jean Todt személyesen adná át, aki egyúttal a FIA elnöke is. Van egy olyan érzésem, hogy a versenyzés számomra egy egész életre szól, és nem is tervezem, hogy valaha is kiszállok belőle.