A Liverpool büszke lehet az afrikai sztárjaira: Szalah, Keita és Mané segítségével jutott a klub újra a csúcsra (Fotó: TASR/AP Photo/Jon Super)
A Kloppoknak szükségük van a szabadságra
A kilencvenes évek óta imádja az afrikai futballt a Liverpool német edzője.
Azóta, hogy látta a kilencvenes években futballozni a Bundesligában Anthony Yeboah-t és Jay-Jay Okochát, Jürgen Klopp az afrikai labdarúgás szerelmese. Nem véletlen, hogy az FC Liverpoolban is játszanak klasszisok a kontinensről, és talán az is megvolt írva, hogy olyan feleséget talál magának, aki elkötelezett Afrika iránt.
Június elsején hiánypótló sportkönyv jelent meg az angol piacon, Ed Aarons ugyanis gondolt egy merészet, és Made in Africa: The History of African Players in English Football címmel összefoglalta az angol labdarúgás és az afrikai játékosok kapcsolatát.
Több mint 130 évvel azután, hogy az első afrikai születésű profi játékos, Arthur Wharton felbukkant a Football League-ben, a 2018–2019-es Premier League-szezonban három afrikai: a szenegáli Sadio Mané, az egyiptomi Mohamed Szalah (mindkettő Liverpool) és a gaboni Pierre-Emerick Aubameyang (Arsenal) lett a gólkirály 22-22 találattal.
Az FA szobrot állított Whartonnak, jelezve, milyen úttörő szerepet töltött be a sportágban, és hogy kitaposta az ösvényt a következő generációk előtt. A szerző leírja, hogyan néztek szembe a rasszizmussal azért, hogy örökre megváltoztassák az angol futball arcát, lehetővé téve a modernkori szupersztárok, Mané és Szalah generációjának felvirágozását.
Kettejüknek kulcsszerepe volt a Liverpool felemelkedésében, csakúgy, mint a 2018-ban szerződtetett guineai Naby Keitának, így a könyv nem kerülhette meg Jürgen Kloppot, aki arról mesélt, mit jelent számára az afrikai futball.
Aki először lenyűgözte: Anthony Yeboah
A német menedzser imádja az afrikai futballt, ehhez egy játékost kellett testközelből megcsodálnia. Állítja, hogy a kontinensről érkező futballisták tudása azóta nyűgözi le, hogy látta az egykori ghánai válogatott csatár, Anthony Yeboah játékát. Olyan gólérzékeny, atlétikus és technikás volt, hogy miatta érdemes volt meccsre járni. 22 évesen (már ha hinni lehet az 1966-os születési évének) került a másodosztályú Saarbrückhenhez, ezzel ő lett a Bundesliga első színes bőrű játékosa.
„1988-ban egy német srác, a ghánai bokszszövetségnél dolgozó Harald Dubberke látott játszani, és ugyan nem értett a futballhoz, elintézte, hogy Németországba menjek tárgyalásra. A Dortmundnál nem feleltem meg a próbajátékon, a csapat a kiesés ellen küzdött, nem kellett olyan fiatal, akit fel kell építeni. Arra nem volt idő. De emlékszem, Andy Möller vett fel a szállodánál, akivel aztán később Frankfurtban együtt játszhattam” – mesélte Yeboah egy három évvel ezelőtti interjúban.
Első szezonjában még lassúnak tartották (azért kilenc gólt így is bevert), majd 1989–1990-ben 37 bajnokin 17-szer volt eredményes. Azonnal lecsapott rá az Eintracht Frankfurt, amellyel nagyszerű sikereket ért el. 1991–1992-ben például az utolsó pillanatig harcban állt az aranyéremért, amelyet végül a Stuttgart szerzett meg 52 pontjával a szintén ennyit gyűjtő Dortmund előtt. A Frankfurt 50 ponttal bronzérmes lett.
Érdekes
Hatalmas bankkölcsönt vett fel a Tottenham
A Tottenham Hotspur futballklub 175 millió fontos banki kölcsönt vett fel, hogy ellensúlyozza a koronavírus-járvány miatt elmaradt bevételeit. A londoni egyesület csütörtökön közölte: jövő júniusig körülbelül 200 millió fontos kára keletkezik abból, hogy nem rendezhetett mérkőzéseket és más sporteseményeket a stadionjában. Hozzátették: a klubot működtető gazdasági társaság jogosult a kormány által kidolgozott rendszerben rövid távú hitel felvételére, az összeget pedig nem játékosok vásárlására fogják fordítani.
„Már március 18-án úgy fogalmaztam, hogy a klubnál töltött húsz évem alatt sok akadállyal szembesültem, de egyik sem volt ekkora” – mondta most a Spurs elnöke, Daniel Levy.
Hozzáfűzte: most minden érdekeltnek, az egyesületeknek, a tudósoknak, a járványügyi szakértőknek, a kormánynak és az élő eseményekkel foglalkozóknak azon kell dolgoznia, hogy biztonságosan visszavezethessék a nézőket a sport- és szórakoztató létesítményekbe. A Tottenham egymilliárd fontból épített, tavaly átadott új stadionjában idén a futballmeccsek mellett rögbi- és NFL-mérkőzéseket rendeztek volna, illetve ez az aréna lett volna az Anthony Joshua–Kubrat Pulev nehézsúlyú ökölvívócsata helyszíne is.
Az a fránya Afrika-kupa!
„Szeretem, hogy annyi afrikai játékosunk van, egészen addig, amikor megkezdődik az Afrikai Nemzetek Kupája. Akkor mindez egy »Ó, Istenem!« sóhajjá változik” – mesélte nagy röhögés közepette Klopp.
„Persze, most sokkal jobb a helyzet, mint 2017-ig volt, hiszen addig az afrikai bajnokság kettévágta a szezont. Amíg télen rendezték, addig alig szerződtettünk afrikai játékost, mert tudtuk, a szezon közepén négy hétre elveszítjük. Ez mindig ott volt a fejünkben.”
A Liverpool 2016 és 2018 között Sadio Mané, Mohamed Szalah és Naby Keita megvásárlásával háromszor is megtörte az afrikai játékosok átigazolási rekordját. Bár Keita, aki két éve 60 millió euróért érkezett, és a klublegenda Steven Gerrard híres 8-as mezét örökölte – az első szezonjában sérülésekkel küzdött, két társa a gólerősségével abszolút segített az átalakulásban, így vált a Liverpool a Premier League egyik, és Európa legjobb csapatává.
Érdekes
Arthur Wharton, az úttörő
Arthur Wharton 1865. október 28-án született Ghánában (az akkori Aranyparton), 1882-ben költözött Angliába, hogy metodista misszionárius legyen, de hamarosan felhagyott ezzel, és a sport felé fordult. Jó futó volt, kerékpározott és helyi krikettcsapatokban szerepelt, végül futballozni kezdett. A Darlington és a Preston North End után 1889-ben a Rotherham Townhoz írt alá, immáron pénzért, így őt tekintik az első színes bőrű profi labdarúgónak a világon (az amatőrök között Robert Queen és a skót válogatott Andrew Watson is megelőzte). Később szerepelt a Sheffield United, a Stalybridge Rovers, az Ashton North End, illetve a Stalybridge Rovers csapataiban is, pályafutását végül 1902-ben a Stockport Countyban fejezte meg.
Mint a legendás Gerd Müller
A szurkolókat, akik az első hónapban még huhogtak, ha a labdához ért, teljesen megszelídítette, nem csoda, hiszen 1993-ban Ulf Kirstennel, 1994-ben Stefan Kuntzcal holtversenyben gólkirály lett.
„A legendás Gerd Müller mellett Yeboah volt az egyik legnagyobb csatár, aki valaha játszott Németországban. Nagyon nagy hatással volt a társadalomra. Érdekes, hogy a sportágon belül soha nem gondoltunk a rasszizmusra. Ha néhány idióta kiabált valamit, akkor azt mondtad: »Bolond vagy? Mit csinálsz?« Nem volt közösségi média, nem terjedt tudatosan mindez. Ha volt egy-két ilyen személy, kapott egy fülest, hazament és valószínűleg nem csinálta ismét” – nyilatkozta Klopp.
Yeboah 1994 és 1996 között Angliában is játszott, a Leeds Uniteddel Ligakupa-döntős volt. És a szurkolók nem feledik, hogy a PL történetének második legnagyobb gólját a ghánai szerezte (legalábbis egy 2017-es BBC-szavazás szerint): az 1995-ös Wimbledon elleni találatára érdemes rákeresni valamelyik videómegosztó csatornán.
De Klopp nemcsak őt istenítette, csodálattal tekint vissza Jay-Jay Okochára is. „A német labdarúgás történetének leglátványosabb gólját szerezte, Oliver Kahn talán még mindig szédül. És akkor még nem beszéltünk a többi afrikai világsztárról, George Weah-ról, Didier Drogbáról vagy Yaya Touréról.”
Minden afrikainak megvan a maga története
Klopp állítja, az afrikai örökség a mostani Liverpool számára is fontos, ha valaki jó géneket örökölt, akkor azt ki kell használni. Szerinte nincsenek véletlenek, Divock Origi (aki a tartaléksorból előlépve két góllal segített a Barcelona elleni 4–0-s elődöntő-visszavágón) kenyai származású, édesapja, Mike Okoth 120-szoros válogatott volt. És minő meglepetés: Klopp felesége a kelet-afrikai országban töltött három évet tanárként.
Ulla Sandrock a 2005-ös Oktoberfesten pincérnőként dolgozott, mindkettejüknek voltak gyermekeik a korábbi házasságokból, de a szerelem eső látásra olyan erős volt, hogy hónapokon belül összeházasodtak.
„Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. A feleségem Afrikában dolgozott és élt az idősebb fiunkkal együtt. Őket valóban érdekli Afrika, és nagyon sokat segítettek nekem megérteni az ottani kultúrát.”
Ulla Kenyában szabad kezet kapott az oktatásban, de hazaérve ráébredt, a kötöttségekkel és a helyi iskolarendszerrel nem tud azonosulni. „Mindent szabályok szerint kell csinálni, ami megőrjít. Olyan vagyok, mint a férjem. Nekünk, Kloppoknak szükségünk van a szabadságra, hogy kiaknázzuk a bennünk rejlő lehetőségeket.”
Így aztán a tanulás helyett írásra adta a fejét. Első könyve a „Tom és a varázslabda” címet kapta. A történet egy kisfiúról szól, aki a padláson egy olyan labdára lel, amelybe ha belerúg valaki, tökéletes játékossá válik. Bár Jürgen ajánlása ennél lényegre törőbb: „Olyan, mint a Harry Potter, ami a futballról szól. De nincsen olyan szaros repülő botja, csak labdája.”
A folytatás „Tom és a varázslabda Afrikában” címmel jelent meg, amelyben a hős Afrikába utazik, hogy megmentse barátja, Mucawe faluját a Malawi-tónál, ahol a befektetők egy szállodakomplexumot akarnak építeni. A könyv abszolút támaszkodott Ulla kenyai életének tapasztalataira, és az esélyegyenlőséget, az azért folytatott küzdelmet hozta a középpontba.
Férje szerint a mai afrikai játékosok többsége is átélt hasonlót. „Minden afrikai játékosnak megvan a maga története. Ezért a végtelenségig motivált. Ha Sadio Manéra nézel, tudod, hogy elmenekült otthonról. Szalah tizenévesen négy és fél órát buszozott minden nap az edzésre. Itt nincsenek ilyen történetek, arrafelé igen. Olvastam egy cikket Szalahnak az arab világra gyakorolt hatásáról. Hihetetlen!” – lelkendezett játékosáról Klopp, aki a napokban azt is elárulta, miért nem vesz drága játékost a klub a nyáron.
Érdekes
„Itt az idő az újabb modellváltásra”
A BBC felkérésére egy komolyabb lélegzetvételű írással jelentkezett a hollandok Európa-bajnok középpályása, Ruud Gullit, aki az AC Milan aranycsapatával mindent megnyert, végül játékos-pályafutása utolsó szakaszát a Chelsea-nél töltötte el.
„Nagyon öregnek érzem magam, hogy 25 év telt el Angliába költözésem óta, de néha úgy érzem, mintha tegnap lett volna. Azonnal beleszerettem Londonba, felbecsülhetetlen szabadságra leltem ott. Amikor 1995 júniusában ide igazoltam, a Premier League különbözött a jelenlegi állapotától. Nem én voltam az első játékos a kontinensről, de az első, aki nagyobb névnek számított, és egy komolyabb ligából, a Serie A-ból érkezett.
Akkor még Olaszország volt a király, ott voltak a legjobbak. Az angolok akkor próbáltak elcsábítani a futballistákat, hogy visszajussanak a legmagasabb európai szintre. Dennis Bergkamp, David Ginola, Juninho – mind 1995-ben jöttek, mint én.
Amikor először megláttam a Stamford Bridge-et, értetlenül bámultam. A világ legjobb stadionjaiban játszottam, de itt csak két lelátó volt. Egy roncs, ahol fadeszkákon kellett sétálnod. Az edzőpálya is nagyon különbözött attól, amelyet megszoktam. A harlingtoni bázis egy iskola volt, öt kis öltözővel, azokban fapad és akasztó. Ennyi. De imádtam. Majdnem olyan volt, mint amikor 9 évesen elkezdtem játszani.
Amikor Angliába jöttem, már volt nevem, néhány játékos azt hitte, hogy a célpontja lehetek. A legviccesebb dolog az volt, amikor Vinnie Jones próbálkozott. A Wimbledon ellen játszottunk és tudtam, hogy nevet akar szerezni magának azzal, hogy elkap. Felkészültem rá, tudtam, hogy egy bizonyos ponton megtörténik, és meg is történt. A második félidő elején megkaptam a labdát, és bár háttal voltam neki, szinte hallottam, hogy jön. Ahogy eltalált, a lábaim felhúzva kicsit feldobtam magam, hogy ne sérüljek meg nagyon. Amikor megfordultam, láttam, már megkapta a piros lapot. Felálltam és azt mondtam: „Nos, Vinnie, most már focizhatunk.” Másnap az újságokban arról mesélt, hogy visítottam, mint egy malac. Vicces, hogy hamarosan barátok lettünk, és csak nevettünk ezen.
Amikor eljöttem, az angol futball ój irányt vett. Talán most a koronavírus-járvány miatt ismét lehet változtatni. Szerintem Angliában olyan játékosok szerepelnek, akik túl sok pénzt keresnek, pedig nem olyan jók. Sok klub csődbe fog jutni, ha így folytatják. Itt az idő az újabb modellváltásra.”
Csend van, nyugalom
A Liverpool sokáig komolyan harcolt azért, hogy megszerezhesse Timo Wernert, ám a legutóbbi hírek szerint végül a Chelsea lesz a befutó. Werneren kívül a Bayer Leverkusen fiatal tehetségét, Kai Havertzet is szóba hozták a Poollal.
„Rengeteg nagyszerű futballista van ezen a bolygón – mondta Klopp a Sky Germanynek. – Timo Werner remek játékos, ahogyan Kai Havertz is. Megfelelő idő, megfelelő lehetőség – mindennek össze kell jönnie. Hat vagy hét héttel ezelőtt azt sem tudtuk, hogy egyáltalán játszhatunk-e még ebben az idényben. Ha a tavaszi szezonban sem tudtunk volna futballozni, talán feltesszük a kérdést: »Mikor léphetünk pályára legközelebb?« Most pedig ott tartunk, hogy hamarosan kezdünk. Mindenféle pletykák keringenek Angliában arról, hogy kit igazol a Manchester United vagy a Chelsea. Nyugodtan mondhatom, hogy a Liverpoolnál elég nagy a csönd. Ha komolyan veszed a dolgodat, és normálisan akarod működtetni a klubot, a bevételre támaszkodsz, és nem tudod, mennyit keresel majd… Ráadásul azt sem tudjuk, mikor játszhatunk újra nézők előtt.”
„Jelenleg a klubok pénzt veszítenek. Nézők nincsenek, vissza kell fizetnünk a bérletek árát, és vélhetően egyet sem adunk el a következő idényre. Legalábbis az első tíz-tizenöt meccsre. A VIP-páholyok sem lesznek tele, a jegyeket nem lehet majd eladni. Ez a szponzorokra is hatással lesz majd, megváltozik a helyzet. Ha a játékosokkal fizetéscsökkentésről kell beszélni, de mindeközben ötven-hatvan millió fontért veszünk játékost, az magyarázatot követel.”
És a bajnoki címmel mi lesz?
„Az, hogy nem ünnepelhetsz úgy, ahogyan azt megálmodtad, nem valami jó dolog, ez teljesen érthető. Ugyanígy érzek én is. Nem nagyon szeretnék egyedül ünnepelni az üres stadionban – akkor inkább hazamegyek. Eljön majd a nap, amikor az élet visszatér a régi kerékvágásba. Akkor pedig meglesz a jogunk arra, hogy megünnepeljük az ünnepelnivalót. Nálunk lesz a trófea, körbevihetjük a városban, és felállhatunk a busz tetejére. Ha néhányan akkor majd azt gondolják, hogy teljesen őrültek vagyunk, őszintén megmondom, nem érdekel. Lehet ez ettől még egy különleges ünneplés? Semmi kétség. Eltér attól, amit megszoktunk, de ez az eltérés néha teljesen rendben van” – fogalmazta meg gondolatait Jürgen Klopp a borítékolható bajnoki győzelemmel kapcsolatban.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.