Űrhajót építenek Dunaszerdahelyen

Boros Csaba és Nagy Bence nyomot hagyna az egyre táguló világűrben.

Dunaszerdahely

Egy dunaszerdahelyi műhelyben épül Szlovákia első űrhajója. Boros Csaba és Nagy Bence évek óta dolgozik azon, hogy az általuk megtervezett és megépített szerkezet meghódítsa a világűrt.

A műhelyben nem mindennapi látvány fogadja a látogatót. Az Ardea 2-es rakéta az egész teret kitölti. A szénszálas anyaggal bevont rakéta csak tesztszerkezet, világosít fel Boros Csaba, aki hosszú évek óta építi a rakétát. „A rakéta az Ardea projekt része, technológiai bemutató eszköz, mellyel bemutathatjuk, hogy meg tudunk tervezni és el tudunk készíteni egy ilyen motort, ezzel bizonyságot nyer, hogy működik a technológia” – magyarázza a több méter hosszú rakétáról a tervező. Az Ardea 2-es mellett két másik, jóval kisebb rakéta és egy indítópad is kirajzolódik. Mindegyik rakéta bizonyos részletfeladatot lát el, ezekkel tesztelik az újításokat, amelyeket a sikeres próba után beépítenek a következő rakétába. Hosszú folyamat áll az építők előtt, céljuk, hogy nyomot hagyjanak az egyre táguló világűrben.

Követni az álmokat

Mindkét építő gyerekkori álma válik valóra a dunaszerdahelyi műhelyben. Boros Csaba a brünni műszaki egyetemen repülőgép-technikát hallgatott, a katonai akadémián doktorált, ahol a speciális hibrid motorokat tanulmányozta és tesztelte. Az egykori csehszlovák rakétaprogramon és az Egyesült Államokból ismert rakétakilövő versenyek sikerén felbuzdulva kezdett el dolgozni az elméleteken. A tavaly elhunyt érsekújvári Molnár Péterrel már nyolc éve hozzáláttak a kivitelezéshez, amely nagyobb fordulatra kapcsolt, amikor Nagy Bence, a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Gépészeti Karának diákja is csatlakozott hozzájuk. „Miután megnéztem az Októberi égbolt című filmet, eldöntöttem, hogy rakétát akarok építeni. Elkezdtem a munkát, de egyedül nem ment. Másodéves egyetemistaként Csabához szegődtem szakmai gyakorlatra. Tavaly tavasszal léptem be először az akkor szinte üres műhelybe, amelyet lassan kinövünk” – mutat körbe Nagy Bence. Néha segítőtársa is akad a két tervezőnek, és a vállalatok támogatása is sokat segít a projekt kivitelezésében, melyet a Szlovák Űrtevékenységi Szervezet (SOSA) is kiemelt programként kezel.

Szénszálas rakéta

A rakéta a szénszálas technológiának köszönhetően könnyebb, mint a hasonló műszerek, így a jelenleg ismert rakétáknál olcsóbban viheti fel a szállítmányt a világűrbe. A speciális hibrid rakétamotor növeli a szerkezet biztonságát. Az üzemanyag ugyan kisebb teljesítményt ad a rakétának, de biztonságosabb a kezelése, és a biztonság a legfontosabb. „A munkánkban megjelenik a pillangóeffektus, vagyis egy kicsi módosításnak köszönhetően is jelentősen változhat, olcsóbb lehet a projekt” – magyarázza Nagy Bence, hozzátéve, hogy számításai alapján egy kiló teher tíz kilométerrel rövidítheti meg a rakéta pályáját. A két építő az improvizáció fontosságára is felhívja a figyelmet – olcsóbb alkatrészekkel próbálják csökkenteni a költségeket. „Kisebb-nagyobb cégektől is kapunk segítséget. Egy szintén dunaszerdahelyi, már világhírű, kompozitgyártó cég is segít a szénszálas technológiában. Egy bazini vállalat nyomásálló, szénszállal erősített ultrakönnyű tartályok elkészítésében segít, a pozsonyi Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán a próbapad elektronikai rendszerével foglalkoznak, és a katonai egyetem is segít” – sorolja a támogatókat Boros Csaba.

Űrkutatás gyerekcipőben

A két építő célja a szakmai érdeklődés felkeltése és az, hogy jobban ráirányítsák a figyelmet az űrkutatásra. A Kutatók éjszakáján is láthatta őket a közönség, visszajáró vendégek is megálltak a standjuknál, és a közösségi portálon is egyre többen érdeklődnek a szerkezet iránt. Szlovákia a régióban utolsóként csatlakozott az Európai Űrügynökséghez. A többlépcsős együttműködési egyezmény keretében több forrás érkezhet a hasonló projektekre, ami jelentősen növelheti az ágazat iránti érdeklődést. „Beindíthatja az űrkutatást, ez nagy lehetőség” – véli Boros Csaba.

Jövőre kilőhetik a tesztrakétát, amely néhány kilométeres magasságig szállhat fel. „Szlovákiában az aránylag sűrűn lakott területek miatt nem engedélyezik, hogy magasabbra szálljon. A belügyminisztériumon keresztül felvesszük a kapcsolatot a katonasággal, és remélhetőleg jövőre valamelyik katonai lőtéren sor kerülhet a kísérleti kilövésre” – mondta Boros Csaba. A későbbi típusokat, amelyek már elérhetik a tíz kilométeres magasságot, Lengyelországban lövik ki.

Felkavarni az állóvizet

A szuborbitális rakéták, amelyek nem állnak Föld körüli pályára, hanem visszaesnek a légkörbe, olyan műszereket szállíthatnak a légkörön túlra, amelyek az ott összegyűjtött adatok alapján számos ágazatban előrelépést jelenthetnek. Csillagászati műszereket, fizikai és biológiai kísérleteket végezhetnek a légkörön túl, ahol néhány percig a súlytalanság állapotában lehet az anyag. A két fejlesztő ezért sem szeretne megállni a légkör határánál. „Szeretnénk tovább fejleszteni a szerkezetet. Egy aránylag olcsó és biztonságos rakéta elkészítésével motiválhatnánk a piacot” – vázolja a terveket Boros Csaba. Világszerte évente mintegy ötven szuborbitális rakétát lőnek ki, a két tervező felkavarná az állóvizet. „Ha sikerül csökkenteni az elkészítés és a kilövés költségeit, nagy piac nyílhat meg előttünk” – zárta a beszélgetést Boros Csaba.