Tízkor bezár a fürdőváros

A nyár közepén cseh és lengyel karavánokat hagyunk el az 561-es főúton. Nagymegyerre tartanak a turisták. Nem véletlenül, hiszen a helyi termálfürdő a hazai és a külföldi turisták körében is nagyon népszerű. „A nyolc és fél ezer lakosú Nagymegyerre látogató turisták szezonban kétszer annyian vannak, mint amennyi a város lakosainak száma” – tájékoztatott Földes Andrea, a városi hivatal munkatársa. A szezon során a város lakosságánál közel harmincszor több turista fordul meg a fürdőben. A tavalyi adatok szerint közel negyedmillió látogató mártózott meg a csallóközi gyógyvízben. A város tavaly közel háromszázezer euró bevételre tett szert a fejenként és éjszakánként egy euróban megszabott idegenforgalmi adóból, az itt működő 418 szállásadótól. A számokat elnézve nyüzsgő, cseh, szlovák- és lengyel szótól hangos városközpontra számítanánk, ahol egymást érik a kávézók és az éttermek teraszai. Nagymegyeren azonban nem ez a kép tárult elénk.

Rendelettel szabályozzák

Egy hétköznap koraeste mindössze három asztalnál ültek vendégek az egyik hangulatos kerthelyiségben. „Volt már jobb is, de ha nem érné meg, már nem lennénk nyitva” – mondta a tulajdonos. A néhány méterre lévő vendéglőben hasonló egyelőre üresek az asztalok, esténként minden bizonnyal megtelik a hely. „Régebben volt nálunk élőzene is, de a vendégek nem táncoltak” – mondta az egyik pincér, aki szerint most már nem is hiányzik az ilyen szórakozás. Itt egyébként lakodalmakat is tartanak, ilyenkor előfordul, hogy panaszt tesznek a környéken lakók a hangos zene miatt. A vendéglátósok többsége alkalmazkodott a 2016-ban elfogadott általános érvényű rendelethez, amely kimondja, hogy este tíztől reggel hatig tilos a hangos zene, csak a diszkók képeznek ez alól kivételt, ott megfelelően kialakított helyiségekben pénteken és szombaton hajnali négyig szólhat a zene. Korábban a nyári hónapokban hajnali ötig lehetett mulatni a városban, de ez mára a múlté. Nagymegyeri sétánk során csak egy olyan helyet találtunk, ahol hétköznap élőzene szólt.

A városon keresztül haladva kiadó szobákat reklámozó táblaerdő jelzi a termálfürdő közelségét, kisgyerekes családok és nyugdíjasok sétálnak el mellettünk, nyakukban törülköző, kezükben szatyor. Mára véget ért a strandolás. „Van olyan turista, aki nemcsak fürödni jön, hanem szórakozni is szeretne. Amikor este tízkor elhallgat a zene, néhányan azt gondolják, hogy a pincérek nem akarnak dolgozni és inkább kitessékelik a vendégeket” – magyarázta Angyal Imre, a termálcentrum szomszédságában lévő vendéglő tulajdonosa. Szerinte azokra a turistákra is kellene gondolni, akik szórakozást is keresnek a városban, és a jelenlegi általános szabályozás helyett zónákra kellene osztani a várost. Az egyes területeken más-más nyitva tartáshoz és feltétekhez kellene igazodniuk a vendéglátósoknak. A vendégekre kellene bízni annak eldöntését, hogy nyugalomra vágynak-e, vagy inkább a pezsgést választják. A vendéglő melletti szálláshelyen tábla figyelmezteti az arra járókat: este tíz után tilos megzavarni a csendet.

A vendég nem panaszkodik

Az általunk megkérdezett turisták elégedettek a szolgáltatásokkal, sokan visszajáró vendégek, rendszeresen itt töltik a szabadságukat. Ők nem panaszkodtak az éjszakai élet hiánya miatt. Igaz, főleg kisgyerekes családokról és nyugdíjasokról van szó. A szórakozást kereső, a vendéglőkben a pénzüket elköltő réteg fokozatosan elmarad Nagymegyerről.

Hasonló szabályozás más fürdővárosokban is érvényes, az alig 20 kilométerre található, hasonlóan népszerű Dunaszerdahelyen már évekkel ezelőtt zónákra osztották a várost, de ott sem mindenki elégedett. A fővárosban szintén a zónákban látják a megoldást. A városban sétálgatva felmerül a kérdés, hogyan reagálnának a helyiek, ha a hangoskodásról és pénzszórásról hírhedt ír csavargók a szenci Napfényes-tavak helyett legközelebb Nagymegyert választanák.