Tanulás helyett közmunkán a fiatalkorúak

A Rimaszombati járásban, ahol amúgy is a legmagasabb az országban a képesítetlen munkanélküliek száma, egyre több fiatal hagyja ott a középiskolát, hogy közmunkát vállalhasson, hogy ha rövid ideig is, de legalább egy kevéske pénzt kereshessen.

Szomorú tények tükrében

A Rimaszombati Munka-, Szociális és Családügyi Hivatal statisztikái szerint idén augusztus végén 213, tizennyolc évnél fiatalabb személy jelentkezett a nyilvántartásba. Közülük 194-en már közmunkára is jelentkeztek, ők ebben az évben már biztosan nem folytatják tanulmányaikat. A kötelező iskolalátogatási évek számát tíz évben határozta meg a Fico-kormány. Ezt a tíz évet akár az alapiskolában is eltöltheti a diák, a régióban gyakorta előfordul, hogy szántszándékkal megbukik a gyerek az alapiskola felső tagozatán, hogy már a kilencedik osztály elvégzésével letudja a kötelező éveket.

A szakközépiskolákat elhagyó diákok problémájára Rigó László, a Rimaszombati Műszaki Szakközépiskola igazgatóhelyettese mutatott rá, aki konkrét példákat is felsorakoztatott. „Szeptember elején több diákunk jelezte, nem folytatja tanulmányait az iskolában, inkább közmunkát vállal lakóhelyén. Nem vagyunk ezzel a jelenséggel egyedül a járásban, más iskolákban is előfordulnak ilyen esetek. Tudtommal főleg a szociálisan hátrányos helyzetű családokban felnövő fiatalokra érvényes, hogy alig 16 évesen abbahagyják a tanulást és elmennek dolgozni havi 63 euróért (1897 korona). Nem a tanulást választják, nem képzik magukat, így a későbbi érvényesülésük még bizonytalanabb lesz. Ezt a problémát csak az oktatási törvény sürgős módosításával lehetne orvosolni, mert ha így megy tovább, ebben a régióban egyre több fiatal úgy kerül a munkahivatal nyilvántartásába, hogy nincs semmilyen szakképesítése. Enélkül pedig még nehezebb lesz elhelyezkedniük” – mondta el Rigó László, a Rimaszombati Műszaki Szakközépiskola igazgatóhelyettese.

Nem éri meg tanulni?

A Rimaszombati Műszaki Szakközépiskolában a diákok előmenetelük szerint ösztöndíjat is kapnak, ez tanulmányi átlagtól függően 21,16 eurótól 42,31 euróig (637–1274 korona) terjedhet. Ha az iskola által folyósított legmagasabb ösztöndíjhoz hozzászámítjuk az egy gyerek után járó családi pótlékot, amelynek összege 21,99 euró (662 korona), akkor 64,3 eurót (1937 korona) kapunk, ami pár centtel még több is, mint a közmunkáért kifizethető 63 euró (1897 korona). Emiatt érthetetlen, hogy az alig 16-17 éves, sok esetben tehetséges fiatalokat mi motiválja abban, hogy inkább közmunkát vállaljanak, mintsem kulturált környezetben szakmát sajátítsanak el. Miként megkérdőjelezhető azoknak az önkormányzatoknak a hozzáállása is, amelyek tizennyolc év alatti fiatalokat alkalmaznak, nem tudatosítva, hogy ezek a fiatalok így – műveltség és képesítés híján – még nehezebben tudnak majd kitörni amúgy is nehéz helyzetükből.

Értékrendi válság vagy tájékozatlanság?

Rigó László szerint ez a hátrányos helyzetű családokban dívó értékrendi válság, vagy nagyfokú tájékozatlanság néhány éven belül katasztrofális helyzetet teremthet ebben a régióban. „Nem becsülik meg az oktatás és a szakma jelentőségét. Úgy gondolom, hiba van a törvényben is, mert legalább tizenkét évben kellene megszabni a kötelező iskolalátogatás idejét, nem pedig tíz évben, ahogyan a Fico-kormány néhány éve döntött erről. Tizenkét év alatt a fiatalkorú nagykorúvá válna, és mindenképpen elsajátíthatna valamilyen szakmát. Ha abból indulok ki, hogy a nálunk jó eredménnyel végzett szakemberek ma Turocszentmártonban kiválóan teljesítenek, az országos átlagnál magasabb fizetést és egyéb kedvezményeket kapnak, akkor egyszerűen érthetetlen, miért választják mégis sokan a szakmatanulás helyett a közmunkát” – tette fel a kérdést a pedagógus. A szülőket nem igazán foglalkoztatja az, hogy a gyerekük közmunka helyett a továbbtanulást is választhatná. „Itthon is csak azt látja a faluban, hogy mindenki segélyen van, kedve sincs nagyon iskolába járni, így hát nem erőltetjük. Amit kap a falutól, az is segít” – mondta az egyik, neve elhallgatását kérő szülő. Állítása szerint nincs pénzük arra, hogy iskoláztassák a gyereküket, a beutazásra, az étkeztetésre, a ruházkodásra nem telik. Azon viszont – mint mondta – nem gondokodott, hogy szakma nélkül mi lesz a gyerekéből.

A hivatalok foglalkoznak a témával

A probléma nem ismeretlen sem a községi hivatalok, sem munka-, szociális és családügyi hivatal dolgozói előtt. Nem egy községi hivatal határozottan elzárkózik attól, hogy fiatalkorút alkalmazzon közmunkásként, erről általános érvényű rendeletet is hoztak több helyen. Tették ezt azért, hogy ez a lehetőség ne befolyásolja a fiatalok iskolalátogatását. Vannak viszont olyan települések, ahol felvesznek fiatalkorút ilyen munkára. Értesüléseink szerint sok esetben nem is a fiatal, hanem a szülő kezdeményezi, hogy a gyereke otthagyja az iskolát. Ezek a szülők jórészt maguk is műveletlenek, fel sem fogják, mekkora kárt okoznak gyereküknek. A legszomorúbb az, hogy még anyagilag sem éri meg, még rövid távon sem. A helyzetet egyedül törvénymódosítással lehetne megoldani, ehhez még mélyebben fel kellene tárni a problémákat. A tény viszont magáért beszél: a Rimaszombati járásban nyilvántartott 213 munkanélküli fiatal közül 194-en inkább a közmunkát választották, megszakítva középiskolai tanulmányaikat. A jövőjük ezzel még bizonytalanabb, még hátrányosabb lehet.