Száz év után ismét dudások szállták meg Ipolyságot (fotókkal)

(Forgács Mikklós felvételei)

„Dudásoknak, kanászoknak közzibül, közzibül…” címmel Hála József és G. Szabó Zoltán könyvet adott ki. Az idézett sor az egész napos népdalgyűjtéssel, fonográffelvétel- készítéssel elfoglalt Bartók szűkszavú üzenete Freund Etelkának. Összesen 53 dallam származik Ipolyságról, melyek közül hármat több kompozíciójában is felhasznált a zeneszerző, Európa koncerttermeibe is elvitte így a honti népzenét.

Eredetileg a vármegyeháza udvarán vették volna fel a pásztorok muzsikálását, de az ipolyságiak kikövetelték a nyilvános versenyt a Fő téren. G. Szabó Zoltán szerint egyedülálló a duplasípszáras bordósípos duda, szenzációs, hogy megtervezett gyűjtési folyamat része volt a versengés, nincs még egy kultúra, ahol százéves felvételekből tanulhatnák a zenészek a dudálást, a dallamokat.

A rendezvényen száz éve hat dudás és hét tülkös mérte össze tudását, Bartók keserűen írta később, hogy valószínűleg utoljára lehetett ennyi pásztorzenészt együtt látni, egy letűnőben lévő kultúra nyomait dokumentálták. Szerencsére a 2010. november 13-i dudástalálkozó rácáfolt az aggodalmakra, összesen 18 muzsikus jött el Ipolyságra, megemlékezni az egyedülálló eseményről, együtt elevenítették fel a hangverseny és gyűjtőnap hangulatát, ismét dudaszó uralta a kisvárost. Jelenleg csak Magyarországon közel hatvan dudást tartanak számon, tehát virágzik a hangszer kultusza. Az Óbudai Népzenei iskolában duda szak működik, mellesleg a tanterem falát egy ipolysági fénykép is díszíti, aki dudás akar lenni, annak meg kell ismerkednie a kanászhangverseny történetével is. G. Szabó Zoltán népzenész és népzenekutató vezetésével három dudásnövendék jött el. A Dudaszó Hallatszik Alapítvány és a Magyar Dudazenekar tagjai is jelen voltak. Az eredeti akción valószínűsíthetően legalább két szlovák muzsikus is részt vett, a mostani ünnepségre is elfogadták a meghívást a szlovák zenészek, sőt még egy cseh dudás is velük tartott. A héttagú „szláv különítményt” Drahoš Daloš Nyitra-vidéki népzenész és hangszerkészítő vezette, a honti dudásokat a zsélyi (Želovce) és alsófehérkúti (Príbelce) „gajdošok” képviselték.

„Adjon Isten Jó napot! és Dobrý deňt! is” – köszöntött mindenkit Agócs Gergely füleki származású népzenész és néprajzkutató a Bartók Béla téren, ahol a sereglet megkoszorúzta a művészeti alapiskola épületén elhelyezett Bartók Béla-emléktáblát. Harsány dudaszóval a Menora Saag Centrum Artis, vagyis a felújított neológ zsinagóga udvarára vonultak a Csuvara Mihály legjobb dudás és Semetke Mihály legjobb tülkös, valamint a bernecei, pásztói, honti, palásti kanászok és bojtárok hagyományainak folytatói. Itt a rendezvényt megszervező és finanszírozó Szokolyi Alajos megyei levéltáros, olimpikon és nagybirtokos emléktábláját koszorúzták meg a résztvevők. Annak idején csak pénzzel tudták Ipolyságra csábítani a zárkózott pásztorembereket. A harmadik fontos szereplő Györffy István volt, aki a Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának fiatal gyakornoka volt akkor, később szó szerint iskolateremtő néprajztudós vált belőle, többen szorgalmazták, hogy kapjon ő is emléktáblát a városban. Györffy gyűjtőútjai során figyelt fel a Hont megyei pásztorok virtuóz játékára, ennek alapján kérték fel Bartók Bélát hangfelvételek készítésére. A dudások a volt vármegyeháza, mostani városháza előtt, az eredeti helyszínen is zenéltek, bizonyítva, hogy élő, a mai embert is megszólító hangszer a duda, nem lehet múzeumokba, vitrinek üvege mögé száműzni.