Szabadabban a Gerlachfalvi-csúcsra? – nem mindenki szerint jó ötlet

A Gerlachfalvi-csúcs vonzereje különösebb gondolkodás nélkül megérthető. Az országok legmagasabb hegyei általában mindig reflektorfényben úsznak és vonzzák a látogatókat.

Elég csak arra utalni, hogy a Szlovákiával szomszédos vagy a hozzá közeli államok legmagasabb csúcsai egytől egyig hozzáférhetőek bárki számára külön engedélyek és hegyivezetők nélkül – még akkor is, ha olyan alpinista tudást igénylő tömbökről van szó, mint az ausztriai Großglockner (3798 m), vagy az exponáltabb részeket is magába foglaló szlovéniai Triglav (2863 m). 

És akkor nem beszéltünk még az Alpok 4000-eseiről s világszerte más hegycsúcsokról, amelyeknél szintén a magát elszánó túrázó, mászó felelősségére van bízva, mekkora kockázatot is vállal. Joggal tehetjük fel ezért a kérdést, hogy a Gerlachfalvi-csúcs és a Magas-Tátra esetében miért ne lehetne lazítani a szabályokon? A válasz azonban sokkal bonyolultabb, mint amennyire a kérdés hangzik.

Képzettség vagy hegyivezető szükséges

Jelenleg alapvetően kettő, vagy ha akarjuk, három módja van a Gerlach megmászásának. 

Az első, hogy megfelelő bejegyzésű hegymászószervezet tagjának kell lennünk. A tagságok előfeltétele ugyanis ezekben a szervezetekben jellemzően az, hogy az adott személy elvégzi a magashegyi terepen való mászásra felkészítő képzéseket. Nemrég ebben annyi lazítás történt (amit kifogásoltak is a hegyimentők), hogy a Szlovák Turisták Klubjának (Klub slovenských turistov) tagjai által elvégzett házon belüli képzések is jogosultságot biztosítanak a Gerlachon való mozgásra. Ezzel párhuzamosan pedig nemrég bevezették a TANAP látogatási rendjébe a könnyű hegymászás (ľahké horolezectvo) fogalmát, amely a szabályok szintjén ugyancsak könnyítést jelent.

A harmadik lehetőség pedig az, hogy több száz euróért hegyivezetőt fogad magának a turista, aki aztán biztonságban felviszi és lehozza őt a hegyről.

Tömeges az igény

A szigorúbb megkötések több-kevesebb változtatással egyébként a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) 1949-es létrehozása óta érvényesek. Azt megelőzően jelentősebb szabadabban lehetett mozogni a hegységben, mégha ez sokkal kevesebb embert is jelentett, mint manapság. Az államszocializmus által népszerűsített turizmus, majd a piacgazdaság, s napjainkban a közösségi média által is fűtött érdeklődés azonban mára a szó szoros értelmében tömegessé tette a TANAP területének terheltségét – ahol sok látogató áhítozik a főcsúcs meghódítására, ezzel párhuzamosan pedig egyre többen sértik meg a látogatási szabályzatot.

A „legmagasabb“ előtag és a hegyi sportok növekvő népszerűsége miatt szinte búvópatakként rendre felmerül, hogy például a déli gerincen át lehetne kijelölni egy utat a Gerlachfalvi-csúcsra. Fel szokott merülni egy via ferrata, vagyis vasalt út létrehozása is. Tudni kell ehhez azt is, hogy a Szlovák Turisták Klubja az elmúlt években egyébként is amellett szállt síkra, hogy lazábban kéne venni a viszonylag szigorú szlovák szabályzatokat a hegységekben való mozgásról. A szervezet jelenlegi, kormányközeli elnöke, Peter Švec még korábban a szigorúan védett természetvédelmi területen tett túráival „feszegette” ezeket a határokat – például a szigorúan védett Bélai-Tátrában. A TANAP korábbi Smer-közeli igazgatója, Peter Olexa is a szabályok lazítása mellett foglalt állást.

Mindenesetre a Gerlach „szabaddá tétele” valószínűleg semmiképp sem járna a korlátok teljes megszüntetésével. Bizonyosan korlátoznák a túrázók számát, akiknek előre kéne regisztrálniuk a mászáshoz. Az útvonal karbantartásához egy megfizethető összegű (10-20 eurónyi) belépő is járna. Emellett pontosan meghatároznák a fel- és lefele mozgás időpontjait, rossz időjárás esetén pedig lezárnák az útvonalat. Erről a modellről Martin Murár hegymászásoktató és alpinista tartott bemutatót a TANAP Tanácsának ülésén még két évvel ezelőtt. Egy idén publikált véleménycikkében úgy fogalmazott: az, hogy a Gerlachra hegyivezetőt fogad-e valaki, szabad választáson kell alapulnia, s nem válhat a csúcsra szóló jeggyé.

Nem biztos, hogy jó ötlet a lazítás

Úgy tűnhet – tömeges igény ide vagy oda –, hogy erősebb érvek szólnak a „tátrai szigor” fenntartása mellett, különösen a biztonság kérdésében.

A Gerlachfalvi-csúcs hegymászó terepen közelíthető meg még a legegyszerűbb útvonalakon is. Habár a fő mászóutak könnyebb mászástechnikát igényelnek, még ezekhez sem elég az egyszerű magashegyi túrapasztalat – vagyis minimum alapszintű alpinista tudás szükséges a mozgáshoz.

Emellett tátrai viszonyok közt egy komoly, összetett hegytestről beszélünk, ahol sem a sérültek, sem a holttestek kiemelése nem egyszerű (következésképp nem is olcsó) feladat.

Kérdés, hogy lazítás esetén a látogatási szabályzatot mennyivel tartaná be több ember. A túrázók és a mászók ugyanis rendszeresen megszegik azt. Nem kivétel ezalól a Gerlach sem, ahova különösen sokan próbálnak feljutni „feketén“ a lengyelek közül. Ezek a kísérletek aztán időnként tragikus véget érnek. 2022 januárjában például hárman vesztek oda, miközben a csapat élén álló személynek nem volt hegyivezetői engedélye.

Felmerül még a természetvédelem szempontja is: a túl sok embernek, vagy a mászást mesterségesen segítő, jellemzően fém eszközöknek elkerülhetetlenül nagyobb az ökológiai lábnyoma, mint a jelenlegi, erősen „szűrt“ látogatottságnak. Nem lehet megkerülni az üzemeltetés kérdését sem: valószínűleg új munkahelyekre, tetemes kiépítési és karbantartási költségekre lenne szükség, s egy jól átgondolt látogatási rendre is. Kérdés, ki fogja ezt vállalni és finanszírozni.

Mindezeket a szempontokat remekül ötvözi és részletezi az az interjú, amit a Cez Hory portál készített Martin Matúšekkel, a Hegyi Mentőszolgálat vezetőjével, aki egyben maga is hegymászó. A mentésekkel kapcsolatban például elmondja, hogy ha a Gerlachon egy személy bajba kerül, nyolc hegyimentő szükséges az ellátásához.

„Vagyis, ha ott fent rekedne 10 ember, ami kedvezőtlen időjárás esetén megtörténhet, egy pillanatban 80 hegyimentőre lenne szükségünk. Ennyit nem szedünk össze a Magas-Tátrában. S nem segítene az sem, ha más területekről helyeznénk át ide embereket” 

– hangsúlyozza. Rajta kívül a JAMES Szlovák Hegymászó Egyesület elnöke, Anton Pacek sem híve a lazításnak.