Sokcélú eszköz a népvándorlás

A Dunaszerdahelyi járás a főváros természetes vonzáskörzetének számít. Vannak községek, ahol egyszerre kétszáz házhelyet is kimérnek, csakhogy felduzzasszák a falu lakosságát. Másutt inkább a természetes gyarapodástól remélik, hogy nem öregedik el a falu.

A nemzetiségi arány felbomlása, a közösség megőrzése, a költségvetés alakulása – megannyi érv, amely pro vagy kontra alátámasztja vagy cáfolja a helyi megoldásokat.

Megduplázódna a lakosság

Felbáron csaknem megduplázódna a lakosság száma, ha megvalósulna egy magánvállalkozó terve, és 240 telekből álló lakóparkot alakítana ki a falu határában. Az önkormányzat fejlődési lehetőséget, szponzori támogatásokat remélt a befektetéstől, a helyiek azonban a nemzetiségi arány felbomlásától tartanak. „Mi tettük ilyenné a falut, és majd más fogja uralni? Az itteni nép éljen kisebbségben? Van nekünk mindenünk, iskolánk, sportpályánk, üzletünk. Nem kell ahhoz pozsonyi befektető” – mondták egy lakossági gyűlésen. (Csallóközben általában pozsonyiaknak hívják a szlovák nemzetiségű betelepülőket.)

Csallóközcsütörtök Pozsonyhoz közel fekszik, 1797 lakosa van, 150-re becsülik azok számát, akik nem jelentkeztek be állandó lakhelyre, de ott élnek. Arra tippeltünk, hogy sok az új betelepülő, de a községi hivatalban csak lassú növekedésről számoltak be. Többen halnak meg, mint amennyien születnek, és mivel a telekkimérési hullám is elkerülte őket, nem nő ugrásszerűen a lakosok száma. Őry Péter polgármester fiozófiája, hogy meg kell őrizni a falu jellegzetességeit. Az 1991-es és a 2001-es népszámlálási eredményekből kitűnik, hogy míg 91-ben 88,6%-a volt magyar az 1545 lakosnak, 2001-ben 1679 lakosból 82,85% vallotta magát magyarnak. Öt százalékkal kevesebben mondták magukat magyarnak, de csak 3,5%-kal nőtt a szlovák nemzetiségűek aránya.

Ami a városok nemzetiségi arányának alakulását illeti, szintén az 1991-es és 2001-es adatok állnak rendelkezésünkre: Dunaszerdahelynek 1991-ben 23 236 lakosa volt, ebből 83,6% magyar és 14,43% szlovák, 2001-ben 23 519 lakosból 79,75% magyar, 15,26% szlovák nemzetiségű. Somorján 1991-ben a lakosság 71%-a vallotta magát magyarnak. 2001-ben 66,6% volt a magyarok aránya, a szlovákoké 27,44%-ról 30,96%-ra nőtt. A statisztikai hivatal adatai szerint 2006-ban már csak 62,29% volt a magyarok aránya, 34,76% szlováknak, 2,95% egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.

Az önkormányzatok bevételt és életet remélnek

Pozsonyból dél felé tartva a 63-as főúton több község billboardját láthatjuk. Új utcákat, kimért házhelyeket reklámoznak – falusi idillt, nyugodt környezetet ígérve. Ezek az önkormányzatok elsősorban bevételi forrást látnak a betelepülőkben, pedig a lakosszám felduzzasztásának a nemzetiségi arány gyors felbomlásán kívül további hátulütői is vannak. Gyors körképünkben Csallóközcsütörtökben és a kis-csallóközi településeken találkoztunk azzal a problémával, hogy sokan kiköltöznek a falvakba, de nem jelentkeznek be állandó lakhelyre. Ezáltal az önkormányzatok elesnek az adókból, illetékekből befolyó összegektől. A doborgazi polgármester ezt úgy oldja meg, hogy egyéb támogatásra ösztönzi a tehetősebb lakosokat. ĺgy sikerült elintéznie néhány kisebb felújítást a község épületein.

A lakosszám felduzzasztásának másik célja, hogy gyarapodjon és fiatalodjon a falu. Egyre fogy a gyerek, sok óvoda és iskola kong az ürességtől. Szinte minden település polgármestere azzal indokolja a bérlakások építését, hogy az elköltöző fiatalokat megfogják, letelepedésre ösztönözzék, és idővel nekik köszönhetően az oktatási intézmények is megteljenek. Nagyszarván is tetten érhető a tendencia, hogy a községből elvándorolnak a fiatalok. A városról betelepedett lakosok pedig többnyire szlovák iskolába, máshová íratják a gyerekeket. Ennek fékezésére tervezték a bérlakások építését, telkek kimérését.

„Alvófalvak”

Kizárólag a falvakban jelent problémát, hogy a betelepülők idegenként viselkednek, vagy a helyiek idegenkednek tőlük, így ők nem lesznek vagy nem lehetnek a közösség részei. „Alvófalunak” nevezik a jelenséget. A városból leköltözöttek ugyanis mindössze aludni járnak haza, munkájuk, a gyerekek iskolái továbbra is a városhoz kötik őket. Egyházkarcsán például azért nem kívánják felduzzasztani a falu lakosságát, mert szeretnék, ha a náluk letelepedők helyi vagy kötődéssel rendelkező, a közösség aktív tagjává váló személyek lennének.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?