Premontreiek az Ipoly partján

Kedvező fekvése, szép környezete miatt Ipolyság és környéke már az írott történelem előtti időkben is lakott volt, ezt a közelmúlt régészeti feltárásai is bizonyították.

Ipolyság (Šahy)

A temetődombhoz közeli részen és több más helyen is kőkorszaki, rézkori, bronzkori, vaskori leletek is előbukkantak már.

Ősi város a folyó partján

A városka első írásos említése 1237-ből származik, valószínűleg ezzel egykorú lehet a mai római katolikus templom őse és a Hont-Pázmány nemzetségbeli Márton bán által alapított, a premontrei rend által használt kolostora. A legendák szerint az ipolysági templom felszentelésén maga IV. Béla király is részt vett. Az eredeti templom háromhajós, kéttornyú bazilikának épült, késő román kori stílusban. Sajnos csak kevés építészeti részlet és emlék maradt fenn ebből az időből, de az ipolyságiak templomának főbejárata szerencsésen átvészelte a háborúkat, átalakításokat. Az egyik legszebb, növénymintás templomportálként említi a szakirodalom, amelynek alkotóira már hatással volt a gótika. Ipolyság és temploma, mivel fontos utak találkozásánál fekszik, szintén elszenvedte a történelem csapásait. Virágzó, híddal és révvel, valamint feltételezhetően vámmal és árumegállítási jogokkal, gazdag szőlőbirtokokkal és adományokkal bíró premontrei kolostorát többször kifosztották. 1446-ból is fennmaradt egy ilyen említés, akkor Lévai Cseh László kirabolta a rendházat. 1451-ben a behívott husziták, Giskra hada telepedett meg és valószínűleg ebben a korban kezdődhetett el a kolostor erődítése. Az Ipoly teraszán lévő, stratégiailag kiváló helyen, a folyó szintjéhez képest mintegy negyven méter relatív magasságú domb tetején épített kolostor valószínűleg már a tatárjárás óta egyfajta refúgiumként, azaz menedékként szolgált. Természetesen a török hódoltság ideje alatt is megerősítették, ez 1546-ban, királyi rendeletre történt. Néhány évvel ezelőtt az Ipolysági Honti Múzeum vezetője, Pálinkás Tibor régész végzett itt feltárást, akkor erődítésnyomokat, számos sírt és pusztítás nyomait tárta fel a kolostor épületében és környékén. 1550-ben a török először sikertelenül ostromolta, majd 1552-ben elfoglalta és csak 1595-ben szabadult fel a várrá átalakított kolostor és templom. Az erődítéseket ezután bontották le.

A híres templom

Ipolyság városának ma is egyik jelképe a város fölé magasodó, kéttornyú, nagyon messziről is jól látható római katolikus templom. A háborúk és hadak rongálása miatt erősen károsodott épületegyüttest birtokbavétel után 1736-ban a jezsuiták átépítették. Az eredeti, román kori falakból vélhetően csak a tornyok egy része, a már említett rendkívül mívesen faragott, ornamentális díszítésű késő román, kora gótikus portál maradt fenn, valamint a kolostor épületének keleti oldalán látható néhány ablak és portál boltíve. A háromhajós, bazilikális elrendezést, mely szerint a főhajó mindig magasabb az oldalhajóknál, a barokk stílusú átalakítás váltotta fel, hatalmas, freskókkal díszített dongaboltívekkel. A templomot Szűz Mária mennybemenetelének szentelték, oltárképe is ezt ábrázolja, aktív hitéletnek ad helyet. Számomra két külön érdekessége is van az ipolysági római katolikus templomnak. Két kőből faragott epitáfium. Az egyik, még a tizenhatodik század elejéről származó sírkőn két nagy F betű látható és Fegyverneki Ferenc, az 1506 és 1535 között préposti tisztet betöltő, igen jeles papnak állít emléket. Sajnos felirata már töredékes és nehezen megfejthető. A másikon Tornalja egykori címerét, a torony alatt álló unicornist lehet felfedezni, felirata szerint Gedeon de Tornallya nevű ipolysági kanonok emlékére faragták, aki 1802-ben hunyt el. A templom díszes portálját órákig lehetne nézegetni, egy jellegzetes díszítőelem azonban fontos, mégpedig a szőlőfürtök és levelek, amelyek a több mint nyolcszáz éves szőlőművelésről tanúskodhatnak.