Pezsgő és kaviár jár a businnes class utasainak

Szauna is van

Miután az utas megérkezik, és túljut a check-in pultokon (napjainkban már nagyon sok az automata pult, azaz nem kell sorakozni, magunk is ki tudjuk állítani a beszállókártyát), az útlevél-ellenőrzést követően még van egy kis idő, addig lehet nézelődni az itt található boltokban. Az EU-n kívüli országba utazó utasok pedig még az adómentes boltokban is vásárolhatnak.

A bécsi repülőtér egyik előnye, hogy legfeljebb 25 perc alatt át lehet szállni egyik gépről a másikra, azaz az átszálló utasoknak nem kell órákon át barangolni az egyik kaputól a másikig. Ugyanez a nagy európai légikikötőkről nem mondható el. A londoni Heathrow-n, a párizsi és a frankfurti reptereken olykor még egy óránál is több időt vehet el az átszállás.

Azokat, akik borsos árat fizettek a repülőjegyért, külön terem várja, az úgynevezett business-lunch. Minden repülőtéren van ilyen terem, vannak repterek, ahol több mint tíz közül válogathatnak a VIP-ügyfelek. Ezek a kliensek nagyon sok pénzt hoznak a légitársaságok konyhájára, ezért nagyon ügyelnek arra, hogy minden igényüket kielégítsék, nemcsak a fedélzeten, hanem már a váróteremben is. Ezekben a termekben étel, ital (a legkülönbözőbb szeszesitalok is), kávé, napisajtó, internet, sok esetben még PlayStation konzol is várja az utasokat. Vannak légikikötők, ahol a kínált szolgáltatások még ennél is nagyvonalúbbak: Londonban zuhanyzófülkék, fürdő-köpenyek, gyakran pedig szaunák és fitnesztermek is rendelkezésre állnak.

Négyszer drágább a jegy

Persze, ezekért a szolgáltatásokért nagyon sokat kérnek a légitársaságok, egy Bécs–New York járatra szóló jegy normál áron megközelítőleg 20 ezer korona között mozog, business classon ugyanez 80 ezer koronától kezdődik, de a 120 ezer koronás jegy sem számít ritkaságnak. Azaz a gyakorlat szerint az ilyen jegy mindig a turistaosztály jegyárának négyszeresébe kerül.

A nagy légitársaságok bevételeinek megközelítőleg harminc százalékát teszik ki a business classon eladott jegyek – tájékoztatott kísérőnk, Hannes Steinecker. Az Austrian Airlines regionális vezetője elmondta, hogy légitársaságuknál leginkább az Európán belüli utak esetében népszerű ez a szolgáltatás, de a tengerentúli járatokra is nagyon sokan váltanak drágább jegyet. Elsősorban az üzletemberek használják ezeket a szolgáltatásokat, illetve a népszerű emberek, akik nem akarnak találkozni utuk során rajongóikkal.

Mielőtt a hangárokba mennénk, nagyon szigorú biztonsági intézkedéseken kell átesniük, ezt még a kapitányok sem kerülhetik el – mondja Steinecker. Éppen vihar van Bécs felett, így még egy kicsit várni kell a Boeing 777-es gépre, addig megnézünk egy másik hangárban található gépet, és betekintést nyerhetünk a légitársaságok életébe.

Drága a kerozin

Sokan félnek a madarakkal való ütközéstől – nos egy hajtóművet szemlélve ez a félelmük teljesen alaptalannak tűnik. Az ugyanis olyan hatalmas, lapátjai pedig olyan élesek, hogy abban a madarat még tolláról sem lehet felismerni. Hetente átlagban egy olyan eset van, amikor madárral ütközik egy gép, ilyenkor a gyakorlat szerint visszatér a reptérre, és átvizsgálják. De ez szinte sosem rongálja meg a vasmadarat.

A légitársaságok legnagyobb kiadása minden esetben az üzemanyagdíj, ez teszi ki egy-egy légitársaság kiadásainak 30 százalékát. És éppen ezek a díjak emelkednek szinte naponta, ezért lesz nehéz sok légitársaságnak a túlélés – mondja a menedzser. Míg három évvel ezelőtt egy tonna kerozinért átlagban 240 dollárt fizettek, addig ez az ár ma eléri a 750–770 dollárt is. Egy ausztráliai út során a gép vagy 100 tonna kerozint éget el.

Masszírozza az utas hátát

Megérkezett a gép, be lehet szállni a repülő bécsi kávéházba – merthogy ezen a gépen csaknem 11 fajta kávé közül válogathatnak az utasok. Persze, a business class székei szinte össze sem hasonlíthatóak a turistaosztály üléseivel. Míg ez utóbbiban szorosan egymás mögött vannak a székek – igaz, minden széktámlán van monitor, a székeken szép párna és pokróc –, addig business classon az ülések ritkábban vannak elhelyezve. Ez érthető is, hiszen elég egy gombnyomás, és a székből kényelmes fotel lesz, egy újabb gombnyomásra pedig ággyá alakul. ĺgy sokkal kényelmesebb utazni, a többórás úton pedig a légitársaságok nagyvonalúan osztogatnak.

Ember legyen a talpán, aki meg bír enni és inni annyi mindent, amit az ügyfeleknek kínálnak. Csak címszavakban: pezsgő, üdítő, kávé, bor, szeszesitalok, hatfogásos vacsora (vagy ebéd, attól függően, mikor indul a gép, és milyen hosszú az út), desszertek, jégkrémek, torták. Persze, ha nagyon elfárad valaki a sok evésben, nem kell mást tennie, mint megnyomni egy gombot, és a szék háttámlája máris masszírozza a hátát, akár az egész út során.

Szinte minden nagyobb és jó nevű légitársaság hasonló kényelemmel és szolgáltatáskínálattal várja az utasokat, de azok sem fognak csalódni, akiknek csak turistaosztályra futja – igaz, kevésbé kényelmes üléseken, de élvezni fogja a repülést. Amíg pedig sötétben repülnek, filmekkel, vagy a külső kamerák által közvetített képekkel csaphatják agyon az időt.

A képzeletbeli landolást követően az ajtó felé veszem az irányt, amikor mosolyogva figyelmeztet az utaskísérő: A Mozart-golyót ne felejtse!