Önjelölt grófok próbálták megszerezni a birtokot

A tótmegyeri kastélyA két ügynek látszólag semmi köze egymáshoz, de mint kiderül, mindkettő hátterében ugyanazok a szereplők mozgatták a szálakat, és mindkét esetben hatalmas vagyonok öröklése volt a tét.

Egy ügy – kétféle határozat

A két, bíróság által elismert örökös már nem él – a törvényszéki akták tanúsága szerint feleségeik kérték az apaság meghatározását. A lévai bírónő pedig eleget tett nekik – nem is volt szüksége másra, mint az özvegyek vallomására, hogy megboldogult férjeik a halálos ágyukon vallották be a nagy titkot, valamint két uradalmi kocsis tanúságtételére. Ha Károlyi gróf törvényes leszármazottja, a ma Svájcban élő Károlyi József nem szerez tudomást az ügyletről, és nem nyújt be panaszt a főügyészségre, a tótmegyeri uradalom, a több száz hektáros erdő és a gímesi birtokok jövedelmén ma már az özvegyek osztoznak az ügyvédjükkel és talán a bírónővel is.

Eva Koczánová ugyanis vagy teljes jogi tudatlanságról tett tanúbizonyságot, amikor olyan személyek esetében hozott határozatot az apa kilétéről, akiknek a születési anyakönyvi kivonatában az anya törvényes férje szerepel apaként, vagy nagyon is jól tudta, mit és miért csinált. Az utóbbi feltevést látszik igazolni az a tény, hogy a Forgách gróf apaságát elismerő határozat valami csoda folytán eltűnt az ügy aktájából, miközben a nagysurányi örökösök már a földhivatalban intézkedtek. A jogerős határozat alapján a Nyitrai Körzeti Földhivatal az 503/2002-es törvény értelmében megkezdte az eljárást 750 hektárnyi erdő visszaadásának ügyében Zerafín Pečimúth unokáinak. Az erdők értéke több száz millió korona, az állítólagos örökösök pedig a semmiből bukkantak elő, ezért is fogott gyanút az Állami Erdőkezelő Vállalat jogi képviselője és támadta meg a Lévai Járási Bíróság határozatát a főügyészségen. „A főügyész 2006. január 17-én soron kívüli fellebbezést nyújtott be a határozat ellen a Legfelsőbb Bíróságra. Ennek eredményéről még nem értesítettek bennünket, de legalább annyit elértünk, hogy amíg nem születik döntés, a földhivatal sem léphet” – tudtuk meg az erdőkezelő vállalat szóvivőjétől, Peter Gogolától.

Miután Forgách gróf örökösének ügye az erdőkezelőségnek köszönhetően, Károlyi gróf törvénytelen fiának követelése pedig a törvényes unoka jóvoltából a főügyész elé került, az események felgyorsultak. Dobroslav Trnka főügyész megbízta a Speciális Ügyészséget az esetek hátterének vizsgálatával, az pedig utánanézett, hogy az utóbbi időben melyik földhivatalokban adtak ki birtokokat állítólagos nemesi leszármazottaknak. ĺgy került elő a nyitrai földhivatalban a gímesi erdő restitúciós aktája, és benne a Zerafín Pečimúth grófi származásáról szóló bírósági határozat.

Annál nagyobb volt a vizsgálódó ügyészek meglepetése, amikor a lévai bíróságon az ügy aktájában nem ugyanennek a határozatnak az eredeti példányát találták – hanem épp ellenkezőleg, egy a Forgách gróf apaságát elutasító határozatot. „Felmerült a gyanú, hogy a bírónő később cserélte ki a határozatot, vagyis hamisított, és ezért az alkotmánybíróság engedélyével vádat emelhetnek ellene. A Lévai Járási Bíróság elnöke úgy döntött, hogy amíg erre nem kerül sor, végezheti a munkáját, mert rá is érvényes az ártatlanság vélelmének elve.” – mondta el lapunknak a Nyitrai Kerületi Ügyészség szóvivője, Jaroslav Maček. Maga Eva Koczánová az üggyel kapcsolatban nem nyilatkozik, csak annyit mondott, hogy ő Forgách gróf esetében nem adott ki az apaságot elismerő határozatot, ha van ilyen, azt valaki hamisította, mert le akarja járatni őt. „Sejtem is, ki lehet az, de majd csak az alkotmánybíróság döntése után árulom el” – mondta.

Gróf urak és cselédlányok románca

Közben mindkét ügyben vizsgálatot indított a Korrupcióellenes Hivatal is, mert fennáll a gyanú, hogy a többmilliós örökségek megítélése érdekében néhány vaskos boríték is gazdát cserélt. Felettébb érdekes ugyanis, hogy a két grófi örökös özvegye ugyanazt a Marek Sýkorát bízta meg az ügyintézéssel, aki 2004-ig az Állami Erdőgazdálkodási Vállalat tótmegyeri kirendeltségének alkalmazottja volt.

Először Milena Tvrdoňová kereste fel őt azzal, hogy a 2003-ban elhunyt férje a halála előtt bevallotta neki: grófi vér csörgedezik az ereiben. Édesanyja, Mária, annak idején a Károlyi grófoknál szolgált és 1945 telén, amikor a hites férje a háborúban volt, intim kapcsolatba került Károlyi Lajos gróffal. Ebből a kapcsolatból született 1945 októberében Rudolf nevű fia, akit a szóbeszéd elkerülése végett a frontról hazatérő férj a nevére vett és sajátjaként nevelt fel. Az özvegy állítását alátámasztandó Marek Sýkora egy tanút is előkerített: a Károlyiak volt uradalmi kocsisát, Ernest Kľučkát, aki eskü alatt vallott a gróf és a szolgálólány hatvan évvel ezelőtti románcáról. Ennyi a bírónőnek elég is volt, hogy elismerje az apaságot, a siker hírére pedig Marek Sýkorának csakhamar újabb kliense akadt.

A nagysurányi özvegy Pečimúthné ugyancsak őt kérte fel, hogy a lévai bíróságon – még véletlenül se máshol – intézze el jobblétre szenderült férje, a néhai Zerafín grófi mivoltának elismerését. A forgatókönyv teljesen azonos volt, mint a Károlyiak esetében: Zerafin édesanyja 1932 és 1935 között a gímesi Forgách kastélyban volt konyhalány és a fiatal gróf nyilván gyakran megfordult a fazekak között, mert szemet vetett a férje után búslakodó Katalinra. Mit ad Isten, az szintén a háborúban volt – hogy melyikben az nem derült ki, mert 1933-ban az első világháború már véget ért, a második pedig még el sem kezdődött – így aztán a fiatalasszony a gróffal vigasztalódott a szérűben.

Szerelmes légyottjaiknak, többször is tanúja volt az uradalmi kocsis, Alexander Rozkopal, akinek a bíróság előtt tett vallomásában az áll, hogy „A gróf úr nagyon vitális férfi volt, állandóan lehetséges alkalommal kereste a női társa-ságot, hogy szenvedélyét csillapítsa. Több alkalommal is közel került Katalinhoz, a kölcsönös rokonszenvből erős érzelmi kötődés és intim kapcsolat alakult ki. Ebből a kapcsolatból született 1933 augusztusában Katalin fia, Zerafín, akit tévesen anyakönyveztek az asszony törvényes férjének vér szerinti utódaként.” A kocsis a tévedésre is talált magyarázatot, szerinte „a háború alatt sok irat megsemmisült, csak másolatok maradtak fenn, és így jegyezhették be Zerafin születési levelébe Forgách Károly helyett az idősebb Zerafín Pečimúthot. Kár, hogy a rendőrség máig sem találta meg a kiváló emlékezetű kocsist, mert a mesébe illő történetek többi szereplőjével együtt őt is szívesen meghallgatnák.

Mindenki mossa kezeit

Mi először az özvegyeket akartuk megkérdezni, de Pečimúthnét sem az eredeti nagysurányi címén, sem Léván, ahová a szomszédok szerint elköltözött, nem találtuk. Milena Tvrdoňovával már több szerencsénk volt, őt elértük a nagysurányi telefonszámán, de amit mondott, az igencsak meglepett. Az asszony ugyanis azt állítja: soha nem kérvényezte a bíróságon, hogy ismerjék el férje grófi származását, és nem is hisz ilyen badarságokban.

A szintén nagysurányi Marek Sýkorát csak látásból ismeri, csupán annyit tud róla, hogy férje halála után annak első házasságából származó fiát környékezte meg. „Biztos együtt találták ki az egészet a lókötők, az én aláírásomat pedig odahamisították a papírokra ” – állítja Tvrdoňová, aki szomszédai szerint gyakran a pohár fenekére néz, így még az is elképzelhető, hogy maga sem tudja mit írt alá. Az asszony mindenesetre még február közepén feljelentést tett csalás miatt Marek Sýkora és az általa megbízott ügyvédnő, Beáta Hilvertová ellen a Nyitrai Kerületi Ügyészségen, ahonnan speciális ügyésznek továbbították levelét. Amint a nyitrai ügyészség szóvivőjétől, Jaroslav Mačektől megtudtuk, a speciális ügyész úgy döntött, hogy az örökösödési ügyeket külön vizsgálja, és a csalás gyanújának elbírálását a kerületi ügyészségre bízza. A rendőrségi vizsgálat még nem kezdődött el.

Marek Sýkorát a három mobiltelefonszáma közül hetek óta egyiken sem lehet elérni, ezért csak az egyik szlovák lapnak adott nyilatkozatára hagyatkozhatunk. Az örökösödési ügy főszervezője azt állította, hogy az özvegyek megbízásából cselekedett, de csak a szükséges okiratokat és a tanúkat segített megszerezni nekik. Az apasági kereseteket már ők nyújtották be a bíróságra, és a többit már az ügyvédnő intézte, akit mellesleg szintén ő ajánlott a figyelmükbe. „Küldetésnek tekintettem, hogy az állam által jogtalanul elvett birtokok visszakerüljenek a jogos örököseikhez. A döntés joga a bírónőé volt, ha ő nem ismeri el az apaságot, mi nem tehetünk semmit. Legfeljebb fellebbeztünk volna, mert biztos él még több tanú is, vagy léteznek más bizonyítékok” – vélte Sýkora, aki szerint az egész ügy teljesen tiszta és jogszerű, legfeljebb a bírónő követhetett el hibát, de ez már az ő felelőssége.

Ebben az egyben a főügyész is egyetértett Sýkorával, amikor felhívta a figyelmet arra, hogy az említett bírónő a családról szóló törvénnyel ellentétben, olyan gyermek esetében határozott az apaságról, akinek a jogszabály értelmében volt apja. Ráadásul elfogadta az özvegy keresetét, aki a törvény szerint egyáltalán nem jogosult az apaság meghatározását kérvényezni, és bizonyítékként beérte a kocsisok vallomásával. Mindezért még nem lehet a bírónőt felelősségre vonni, legfeljebb tévedésként könyvelhették volna el az esetet a jogtudósok, de a határozat kicserélése már súlyos bűncselekménynek számít, és akár a talárjával is fizethet érte.

A már amúgy is eléggé kaotikus ügyet csak még zavarosabbá teszi, hogy az özvegyeket a bíróság előtt képviselő ügyvédnő, Beáta Hilvertová azt állítja, soha nem találkozott velük. „A meghatalmazásokat Marek Sýkora juttatta el hozzám, és nekem sem okom, sem módom nem volt arra, hogy az aláírások eredetiségét vizsgáljam” – mondta az ügyvédnő, akinek egyébként meggyőződése, hogy az özvegyek nagyon is jól tudták mit és miért tesznek.

Erdődy grófot csalással vádolják?

Az önjelölt Károlyi és Forgách leszármazottaktól eltérő öröklési módot választott a nyitragerencséri Erdődy Ferenc. Ő az aranyosmaróti Migazzi grófok birtokaira tart igényt, mert apai nagyapjának Erdődy Vilmost, Migazzi Irma és Erdődy Imre fiát tartja. A felmenők tényleg nem akárkik – Galgóc környékén több száz hektárnyi rétet és szántót mondhattak magukénak és övék volt a pöstyéni fürdő is. A nyitragerencséri unoka nagyanyja ugyancsak cselédként dolgozott a galgóci kastélyban, és mint az lenni szokott – szemet vetett rá a fiatal Vilmos gróf. Kettejük szerelmének a gyümölcse volt Ferenc édesapja, aki ugyan hivatalosan nem ezt a nevet viselte, mert édesanyja férjhez ment egy František Pevný nevű mesteremberhez, de mindig is tudta, ki a vér szerinti apja és mivel tartozik a rangjának.

A fia elbeszélése szerint felnőtt korában megszerezte a plébániáról, ahol megkeresztelték az eredeti anyakönyvi kivonatot, és abban bizony Wilhelm de Monyorókerék de Erdődy van apaként feltüntetve. Az első adandó alkalommal fel is vette az ősi nevet, és a saját fiait már úgy nevelte, hogy legyenek tisztában főúri származásukkal, és az ebből származó előjogokkal. A nevelés a jelek szerint jól sikerült, mert a pincérként dolgozó ifjabb Ferenc ma finom úri eleganciával utasít vissza minden olyan feltételezést, hogy az egész grófi hacacáré a temérdek földbirtok miatt van. Mint mondja, „az elődei iránt érzett mély tisztelet által vezérelve” nem is nyilatkozik a dologról, és mint kiderült: inkább cselekszik. Ifjabb Erdődy Ferenc ugyanis megtudakolta az Erdődyek és Migazziak birtokainak percellaszámait, elment egy közjegyzőhöz, ott kisajátítási nyilatkozatot íratott, és ennek alapján a telekkönyvi hivatalban bejegyeztette magát, mint jogos örököst.

A következő lépése az volt, hogy visszaigényelte elődei birtokait, és talán már meg is kapta volna, ha a Galgóci Városi Hivatal nem fordul az ügyben bírósághoz. A kisajátítási nyilatkozat ugyanis olyan csalafinta dolog, hogy bár mindenki tudja, visszaélésekre adhat alkalmat, a telekkönyvi hivatalnak nincs joga az igazságtartalmát vizsgálni. A közjegyző is csupán hitelesíti a nyilatkozatot, nem áll módjában kideríteni, mióta viseli a nemesi előnevet a kliense – ezért a vitatható eseteket, csak örökösödési eljárással, a bíróságon lehet tisztázni. Már ha valaki egyáltalán beleköt, mert arra is jócskán akad példa, hogy az önjelölt örökösöknek jelentős nemesi birtokokat sikerült megszerezni. Erdődy Ferenc azonban nem járt sikerrel, a galgóci magisztrátus kezdeményezésére 2007 márciusában büntetőeljárás indult az ügyben tulajdonjog törvénytelen kisajátításának gyanúja miatt. A nyilatkozatot hitelesítő nyitrai közjegyző, Ján Blaško meg sem várta a bírósági ítéletet, 2006 júniusában önként kilépett a jegyzői kamarából, de a törvény előtti felelősségre vonást így sem kerülheti el. A Nyitrai Kerületi Rendőr-főkapitányság szóvivője, Renáta Čuháková úgy tájékoztatott bennünket az üggyel kapcsolatban, hogy a megbízott nyomozó már gyűjti a bizonyítékokat, és mivel különösen nagy értékű ingatlan megszerzésére irányuló csalásról van szó, az elkövetőket akár tizenöt év szabadságvesztéssel is sújthatják.

Nem kizárt tehát, hogy a jeles grófok balkézről született kései utódai még a közös börtöncellában találkoznak, és unalmukban rokoni szálakat is felfedezhetnek egymás között, hiszen Erdődyné Migazzi Irma húga, Eugénie a gímesi gróf, Forgách Károly felesége volt. ĺgy kerülhet most atyafiságba az Erdődy birtokokra ácsingózó gerencséri fiatalember és a Forgách vagyonra szemet vetett nagysurányi özvegyasszony. A mese az eltitkolt grófi sarjak viszontagságos kalandjairól és nagy egymásra találásáról, folytatódik, aki nem hiszi, járjon utána.