Oda megyünk lakni, ahol tejet kapni?

Szlovákiai népességének alakulása kapcsán jó ideje téma a lakosság fogyása, a születések számának csökkenése, a társadalom fokozatos elöregedése – a probléma fokozottan mutatkozik a magyarlakta térségekben. A „karcsúsodó” települések számadatai esetében (lásd a táblázatban) ezt a természetes fogyást is figyelembe kell venni. Azok a városok, amelyek ennek dacára plusszal zárták az elmúlt évtized mérlegét, szembehaladtak az árral, és kiérdemelték a „jó hely” megjelölést.

Régiós áttekintésünk kapcsán egyfajta trend is felvázolódik. Míg az elmúlt évtizedekben – ha úgy tetszik: az elmúlt évszázadban – tájainkon a városi létforma egyet jelentett a modernséggel, a társadalmi előrelépéssel, újabban a lakosság egyre számottevőbb része választ tudatosan köztes létformát. A munka, az iskola, az ügyintézés, a bevásárlás, a szórakozás helyszíne a város, míg a családi otthont sokan falun teremtik meg.

A Dunaszerdahelyi járásban

Somorja egészére a főváros közelsége hat. Megmutatkozik ez a foglalkoztatottság terén, a lakosság számának alakulásában és a nemzetiségi arány változásában is. Minden mutatójuk növekedő tendenciáról tanúskodik, demográfiai robbanásról mégsem beszélhetünk, a lakosság számának növekedése enyhe.

Dunaszerdahelyen hosszú évek után először tavaly mutatkozott enyhe lakosságcsökkenés az anyakönyvi hivatal adatai szerint. A város népesedését negatívan befolyásolja, hogy több vonzó település mindössze néhány kilométer távolságra található. Ezek a falvak kevés kivétellel rendelkeznek a város minden „luxusával” (csatornázás, gázvezeték, egyéb hálózatok), mégis nyugodtabb életformát képviselnek. A falvak szívóhatását Hegyéte polgármestere, Bokros Ferenc ragadja meg frappánsan: „Használjuk a város vonzerejét, de azért vidékiek maradunk.”

Nagymegyer a fokozatosan csökkenő lélekszámú városok közé tartozik – az aktuális adatok szerint nem egész kilencezren lakják. Nincs elég munkalehetőség, a helyi termálfürdő fellendülése óta pedig érzékelhető jelenség, hogy akik megtehetik, befektetésként invesztálnak ingatlanokba – nyaralóként, a szezonban kiadó apartmanként használják őket. A piac beszűkült, a kereslet egyre feljebb nyomta az árakat. A képet kiegészíti, hogy az infrastruktúra alig városias – Nagymegyer ennek következtében nem jelent nagy vonzerőt a környékbeli falvakból potenciálisan betelepülők számára. Sőt, egyre több (jellemzően, de nem kizárólag) fiatal család értékeli át az életkörülményeit, és a nagymegyeri panelt családi házra cseréli valamelyik közeli faluban.

A mátyusföldi településekre

általában jellemző, hogy míg a szocializmus évtizedeiben az emberek tömegesen költöztek be a falvakból a városokba – pl. Vágsellyére, ahol a Duslo vegyiüzemben kaptak munkát –, az utóbbi években megfordult az irány: aki teheti, városból falura költözik. A motiváció általában az, hogy falun olcsóbb az élet. A járási székhelyek közvetlen vonzáskörzetében a tehetősebb városiak vásárolnak telket és építtetnek családi házat (Vágsellyéről Vághosszúfalura, Galántáról Taksonyba költöznek). Galánta különlegessége, hogy az utóbbi néhány évben itt letelepült nagyvállalatoknak köszönhetően egyre több ember él a városban, ennek ellenére hivatalosan csökken a lélekszám. A belföldi munkavállalók zöme munkásszállón vagy albérletben lakik, így csak átmeneti lakhellyel rendelkeznek itt, a külföldieket pedig nem a város, hanem az idegenrendészet tartja nyilván.

A Komárom környéki falvakban

az utóbbi években megnőtt az érdeklődés az üresen maradt ingatlanok iránt. Varjú Éva, Csallóközaranyos polgármestere szerint azonnal akad vevő a megüresedett, öregebb házakra. Főleg fiatalok költöznek a felújított portákra, de nem egy esetben a nyugdíjasok keresik a városi élet után a falusi nyugalmat. A beutazás a munkahelyre nem jelent gondot, csupán emiatt nem maradnak városon a fiatalok. Keszegfalva ugyancsak gyarapodik, a lakosok száma közelít a kétezerhez; a 2001-es népszámláskor még csupán 1793 lakosa volt a településnek. A számokból úgy tűnik, a járási székhely rovására duzzad a falvak lélekszáma. Tíz év alatt ugyanis Komáromban több mint 2500 lakossal lett kevesebb. Ehhez persze a kiköltözésen kívül az alacsony születés, illetve a születéshez képest magasabb elhalálozási arány is hozzájárult. Gúta lakosainak száma évek óta meghaladja a 10 ezret, nagyobb kilengések nem tapasztalhatók.

Érsekújvári járás

A 42 ezer lakost számláló járási székhelyen élők 53,8 százaléka képezi a gazdaságilag aktív lakosságot. Érsekújvárban jelenleg alig 5 százalékos a munkanélküliség, több nagy cég is megvetette a lábát a városban, pl. az Osram Slovakia, a Pastorkalt, a Baltranz, a Kabel Schlepp Systemtechnik. Szívesen maradnának itt a fiatalok, de elsősorban a várostól várnak megoldást a lakásgondjaikra. Az elmúlt öt év alatt csak 250 bérlakást adtak át, a tervek szerint további 80-90 bérlakás épül majd 2009-ben a Nyugat II lakótelepen. Gejza Pischinger polgármester szerint egyre nagyobb az érdeklődés a családi házak építése iránt, ezért új utcákat nyitnak meg erre a célra. Az elmúlt években egyfajta „kertvárossá” fejlődött az Érsekújvártól csupán két kilométerre lévő Andód és Bánkeszi, és többen választották Tótmegyert is. A járás egyik legnagyobb településére, az ötezer lélekszámú Tardoskeddre az elmúlt években több pozsonyi család is beköltözött, Juhász György polgármester elmondása szerint a helyi fiatalok inkább utaznak a munka után, de otthon maradnak és építkeznek a szülőfalujukban.

Léván

jelenleg a kiköltözés és a beköltözés nagyjából egyensúlyban van, bár a lakosság számának alakulása az utóbbi néhány évben inkább csökkenő tendenciát mutat. Itt is kialakult az a réteg, mely a környező falvakba költözik, lehetőleg 10-15 kilométeres körzeten belül, a munka viszont mindenképpen Lévához köti az embereket. A városban az utóbbi három-négy évben nagyon felszöktek az ingatlanárak (jelenleg egy lévai lakás áráért két zselízi vagy ipolysági lakást lehet venni), és hiány is van lakásokból. A mohi atomerőmű és az ipari park dinamikus fejlődése miatt sokan találhatnak itt munkát, s választanák szívesen a lévai életet, viszont a lakhatásuk, elhelyezésük komoly gondot jelenthet. A mohi atomerőmű hármas és négyes blokkjának kiépítése meglehetősen nagy lakásigénnyel jár majd, s ezt mindenképpen kezelnie kell az érintett önkormányzatoknak.

Rimaszombatban

tíz év alatt jelentős lakosságcsökkenés mutatható ki. Egy közepes gömöri község lélekszámával lett kevesebb a város lakossága. Az elhalálozás mellett a csökkenés fő okának az elvándorlást lehet tartani. Mivel a térség évtizedek óta országos szinten a legnehezebb szociális és gazdasági helyzetben van, kevés a jól fizető munkahely, az országos szinthez képest alacsonyabbak a bérek, kevesebb a kulturális és a szórakozási lehetőség, a fiatalabb korosztály elvándorol. Óvatos becslések szerint is jelenleg mintegy négy-ötszáz olyan, állandó lakhelyre még Rimaszombatban bejelentett fiatal van, akik ideiglenesen Nyugat-Európában élnek és dolgoznak. A városban fogy a produktív korban lévő lakosok száma, az iskoláskorú gyerekek száma közel kétezerrel csökkent.

Szepsi

mintegy 30 kilométerre fekszik Kassától, de a nagyváros vonzása erősen érezteti hatását minden téren. A munkaképes lakosság nagy része Kassán dolgozik, s a pénzéért is inkább ott vásárol. Emiatt Szepsi a múltban fokozatosan leépült. Ám ez a folyamat lassan de biztosan megfordulni látszik. Átlagban 20 lakossal gyarapszik évente a kisváros lakossága, akik közül többen Kassáról költöznek vissza Szepsibe. A kitelepülők inkább a falut választják, mint a nagyvárost.

A Bodrogközben és az Ung-vidéken

a falvak többségében komoly gondot okoz, hogy a települések lakossága fokozatosan elöregszik, mindenütt évről évre csökken a születések száma, a fiatalok jelentős hányada pedig a jobb megélhetés reményében ideiglenesen külföldön vállal munkát, vagy végleg elköltözik a régióból. Manapság a kevés munkalehetőség miatt a térség városai sem vonzzák a lakosokat, Tiszacsernyőből például a polgárok egy része mostanság inkább visszaköltözik a szülőfalujába. Az egykor virágzó gazdasági és szellemi központ, Királyhelmec lélekszáma is egyre fogy, új bérlakásokat az utóbbi húsz évben – a jelenleg készülő tíz kivételével – nem építettek. A város és a régió számára egyaránt kedvező volna, ha belátható időn belül megnyitná kapuit a Cséraljára tervezett ipari zóna, és ezáltal az idetelepülő üzemekben néhány száz személyt is foglalkoztatnának. (jom, as, gl, vkm, szaz, buch, fm, szasz, kov, leczo)