Nyári egyetem a terepen – Skandináviától a sivatagokig

Az a földrajztanár vagy, aki egyszer már állt az Etna vagy a Vulkano kráterének szélén, egészen máshogy beszél a tűzhányókról a diákjainak, mint az, aki csak olvasott a vulkánokról – vallja Vadkerti László földrajztanító, a Sókszelőcei Ostényi Leander Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatója. Ez vezérelte őt abban, hogy már hetedik éve évente rendszeresen részt vesz a földrajz- és természetrajz szakos pedagógusok számára szervezett expedíciókban, sőt öt éve maga szervezi azokat. Az expedíciókat egy nemrégi találkozón Vadkerti László így jellemezte: nyári egyetem a terepen.

1994-ben született az ötlet, hogy saját szemmel is megnézhetnének valamit abból, amit a földrajz, természetrajz vagy a történelemórákon tanítanak. A következő évben került sor az első expedícióra, akkor az olaszországi vulkánokat vették célba. A Vezúv, az Etna, a Stromboli és a Vulkano volt az úticél. 1996-ban Viking Line címmel 22 napos skandináviai körutazást szerveztek. Öland szigetéről érdekes kövületeket hoztak, Lappföldön, Jokkmokkban meglátogatták a Lapp Nemzetiségi Főiskolát, a kironai ércbányából kőzetmintákkal tértek haza, megmászták Skandinávia legmagasabb csúcsát, saját szemükkel látták egy gleccser halálát és egy folyó születését. Meglátogatták a világ legrövidebb nevű települését, A falut. A következtő expedíció 1997-ben Görögországon keresztül vezetett. Itt az Olimposz hegység legmagasabb csúcsát mászták meg – már aki elég erőt érzett hozzá. Senkinek semmi nem kötelező: mindenki azzal foglalkozik, ami érdekli. Egyesek növényeket gyűjtenek, mások kőzeteket, megint mások az építészeti műemlékeket nézik meg. Az 1998-as expedíció Marokkóba vezetett, ahol a sivatagban nemcsak a homokbuckák szépségét, hanem a homokvihar veszélyességét is megtapasztalták: kénytelenek voltak visszafordulni a sivatagban megkezdett útról. Egy berber család vendégszeretetét is élvezhették, amikor náluk ebédeltek. 1999-ben Karthágóba szerettek volna menni, ám nem tudták megvenni a túl drága jegyet az Olaszország és Tunézia között közlekedő komphajóra. A tunéziaiak ugyanis arra számítanak, hogy a turisták repülővel érkeznek az országba, majd buszt bérelnek. Nem szeretik, ha az idegenek saját buszszal jönnek – ez nekik nem üzlet. Csakhogy a busz nélkül nem tudták volna magukkal vinni a sok hazai elemózsiát, sem a szponzori támogatásként a Topvartól és a Jednotától kapott többszáz sört és ásványvizet. A sör egyébként nemcsak szomjuk oltására volt jó, hanem sok esetben valutaként is jól bevált. Ügyintézés, szálláskeresés közben az egy-két odaajándékozott sör olajozottabbá teszi az intézkedést. Végül Tunézia helyett másodszor is meglátogatták a olaszországi vulkánokat, majd az olasz tengerparton jöttek visszafelé, miközben Carrarában tanúi lehettek a márványkitermelésnek.

Az expedíció résztvevői természetesen gyűjtögetnek is. Elsősorban képanyagot, hiszen minden expedícióról rendeznek kiállítást, de növényeket, kőzeteket, kövületeket, vagy más jellegzetes tárgyakat is összeszednek, amelyeket a fényképek mellett a kiállításon is be tudnak mutatni. Videófilm is készül minden útról, ezt a tanítók megrendelhetik, és a tantervbe beépítve rendhagyó történelem-, természetrajtz-, biológia- vagy történelemórákon a diákoknak is levetíthetik. Az utazásra – a pedagógusok alacsony bére miatt – mindig a lehető legolcsóbb megoldást igyekeznek választani – saját busszal, saját sátrakban, saját élelemmel. Ennek a módszernek az az előnye, hogy nem kell egy előre betáblázott programhoz igazodni: mindig ott fejezik be a napi utazást, ahol éppen rájuk esteledik, és ott hálnak, ahol szállást találnak. Néha kempingben, néha futballpályán, esetleg a szabad ég alatt. Olaszországban úgy szereztek olcsó szállást, hogy Sókszelőce baráti településén, Sagradóban az iskolaigazgatótól az iskola tornatermében kértek szállást. És nemcsak szállást, hanem svédasztalos vacsorát is kaptak. Az idei közös kirándulást Expedition Slovakia Iberia 2001 néven szervezték, az Ibériai fészigetet utazták körül, 18 nap alatt mintegy 8400 kilométert hagyva maguk mögött. Egy ilyen út után a tanárok azt is élvezetesebben tudják elmondani a diákoknak, hogyan hántják le tízévenként a parafatölgy kérgét, amiből borosüvegdugó vagy padlóburkolat készül. Mindez fényképeken is megtekinthető, egyelőre a sókszelőcei művelődési otthonban, a karácsonyi szünet alatt pedig a vágsellyei Tip-Top Szabadidőközpontban. Közben a szervezők már megkezdték a jövő évi expedíció előkészítését, amely ezúttal egy erdélyi körút lesz.