Nem emelik a jegyek és bérletek árát, ám nem biztos, hogy ez örömhír

A tömegközlekedést mindig is illett kritizálni. Valahogy jólesik megmorogni a két percet késő villamost, a zötyögő trolit, a felhasogatott műbőr üléseket, a graffitivel teli felületeket. És persze nyáron nagyon meleg van, télen nagyon hideg van a járműben, az a béna sofőr meg úgy fékez, hogy ölünkbe tojik a néni kosarában utazó tyúk, rálépünk a gyerek lábára, vagy az lép rá a miénkre. És ilyenkor még csak nyakon se tudjuk legyinteni, mert annyi hely sincs, hogy kinyújthassuk elgémberedett karunkat.

Mindezek tetejébe nem átallnak pénzt kérni tőlünk ezért, pedig inkább nekünk fizethetne vigaszdíjat a megpróbáltatásokért az a szemérmetlen közlekedési vállalat.

Ilyesmiken morfondírozik a kassai polgár is, már ha nincs autója (ha van, akkor egész máson). Százszázalékos szolgáltatást akar a pénzéért, és ha nem kapja meg, panaszlevelekkel bombázza a vállalatot. Egyszer láttam néhány ilyen levelet, hát mit mondjak, szégyelltem, hogy én is a hatos villamos törzsutasa vagyok.

Aki más városokban még nem tömegközlekedett, úgy gondolja, sima rablás a tizenkét koronás vonaljegy és a 390 koronás felnőtt havibérlet. Pedig a kerületi székhelyek közül jelenleg Kassán a legolcsóbb a városi közlekedés, és az árak 2001 áprilisa óta nem emelkedtek. Ezalatt tudjuk, mi minden történt, mennyit drágult az üzemanyag, a villanyáram, nem beszélve a hozzáadott értékadó ámokfutásáról. A városatyák azonban azt állítják, meg lehet úszni az emelést, csupán rendet kell csinálni a vállalat háza táján. A legutóbbi képviselő-testületi ülésen már arra is célozgatott a többségi jobboldal, hogy baj van a struktúrával és a menedzsmenttel, az igazgatóság csak kérni képes, átszervezni, megtakarítani, új koncepciót kitalálni nem. Ezért hát nem kapnak plusztámogatást, boldoguljanak, ahogy tudnak! Emelésről pedig szó se lehet, elég baj, hogy lépten-nyomon zsebesek kotorásznak az utazóközönség zsebében.

Félreértés ne essék, nem akarok én tizennégy koronát fizetni egy jegyért! Csak elgondolkodtam a közlekedési vállalat igazgatójának reakcióján. Igor Reiprich pipacsvörös fejjel kijelentette, hogy rendben van, ti akartátok, de mostantól vége a daliás időknek. Csökkenteni fogják a járatokat, két villamoskocsi helyett egybe kell beférnie az embermasszának, karbantartásra pedig épp csak annyit költenek majd, hogy ne potyogjon darabjaira menet közben a jármű. Hát mit mondjak, akkor már inkább fizetnék egy kicsivel többet...

Pozsonyban évente 42 millió, Kassán pedig 16 millió kilométert futnak le a buszok, villamosok és trolik. A fővárosi közlekedési vállalat viszont 300 milliót kap az önkormányzattól, míg a kassai csupán 50 milliót. Ez semmiképp sem nevezhető igazságosnak, ráadásul négy év alatt olyannyira csökkent az utazók száma, hogy jegybevételből negyven millió koronával kevesebb érkezik a kaszszába, mint 2000-ben.

A városatyák azt ígérik, augusztusban visszatérnek a témára, addig állítólag analizálják a helyzetet. Azaz most kezdik el. Eddig valószínűleg nem tudatosították, hogy „helyzet van”. Még szerencse, hogy itt a nyári szünidő, ilyenkor amúgy is csökkenteni szokták a járatokat, főleg reggelente és kora délután van szükség valamivel kevesebb járműre. Ezt nem én mondom, hanem František Knapík alpolgármester. Ezért hangzik olyan vérfagyasztóan...