Merre tovább, szakoktatás?

Vetter János, az Ipari Középiskola igazgatója előadásában először is arra mutatott rá, mennyire mások a mai diákok igényei és lehetőségei, mint akár 15-20 évvel ezelőtt. „Információs viharban élünk, a műszaki információk száma például másfél évenként megduplázódik – mondta. – A mai diákoktól nem kérhetjük számon azokat a készségeket, amelyeket 20 éve, és el kell fogadnunk, hogy a diákok rengeteg olyan tudásanyaggal rendelkeznek, amiről mi nem akarunk tudomást venni. Nem igaz, hogy a mai fiatalok nem olvasnak, igaz, az információforrásuk egyre kevésbé lesz a könyv, viszont a számítógép monitora előtt órákat eltöltenek. Ezt a trendet követve mihamarább szükség lesz egy szakmai portálra, ahová elektronikus formában feltölthetjük a tananyagot. Új módszereket kell keresnünk, hogy vonzóbbá, színesebbé tegyük az oktatást. Ennek egyik formája például a projektoktatás.”

Túl sokan mennek egyetemre

Az igazgató a szaktanárok hiányának problémakörét is felvetette: a mostani anyagi és társadalmi megbecsülés mellett egyre nehezebb jó szakoktatókat találni. Nehézkes az együttműködés a vállalkozókkal is. „Sok esetben ez az együttműködés abban merül ki, hogy érettségi előtt felkeresnek bennünket a cégek képviselői, és bejelentik, ennyi és ennyi emberre lenne szükségük – ismertette a helyzetet Vetter. – Ugyanakkor nem vázolnak fel a végzős diákok előtt egy karriermodellt, aminek ismeretében a fiatal esetleg inkább az azonnali elhelyezkedést választaná a főiskolával, egyetemmel szemben. Jelenleg ugyanis egészségtelenül magas, közel 70 százalékos a szakközépiskolákból tovább tanuló diákok aránya. ĺgy értelemszerűen a leggyengébbek helyezkednek csak el érettségi után. A munkaadók viszont rajtuk keresztül alakítják ki képüket az adott iskoláról.”

Új lehetőség a felnőttképzés

A külső objektív tényezők mellett – általános pénzhiány az iskolaügyben, a demográfiai mutató alakulása, nehezen megjósolható munkaerő-piaci igények – azonban vannak olyan területek, ahol maguknak az intézményeknek és a pedagógusoknak is lépniük lehet, sőt kell. Egyik ilyen terület a felnőtt-továbbképzés, amelyből ezek a szakiskolák is aktívan kivehetik a részüket. Fabó Mária, a Szakképző és Felnőttképzési Intézet vezetője már be is számolt néhány jó példáról, Kassáról, Komáromból, Rimaszombatból. „Mi magunkra vállalunk minden szervezési feladatot, akkreditáljuk, majd meghirdetjük a tanfolyamot, résztvevőket toborzunk, az iskolák viszont biztosítják az oktatókat és az infrastruktúrát – mondta. – Az oktatók bérét természetesen intézetünk állja, az iskoláknak pedig bérletet fizetünk a tantermekért, műhelyekért.” A Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója, Fodor Attila egy tavasszal induló, célirányosan a szakközépiskolák és szaktanintézetek pedagógusai számára meghirdetett programjukra hívta fel a jelenlévők figyelmét. „Az az általános tapasztalatunk, hogy a tantestületek tagjai nem igazán tudnak együttműködni, kommunikálni – mondta. – Első lépésként felmérést végzünk a tanárok, szülők és esetleg a munkáltatók körében, feltérképezzük, mik is az egyes csoportok elvárásai, igényei, és ezen tapasztalatok alapján tantestületi fejlesztő tréninget tartunk. A projekt harmadik lépcsőfoka pedig a közös tantervfejlesztés lesz.”

Továbbképzések a nyári egyetemen

A jövőben az SZMPSZ is jobban be szeretné vonni a szaktanárokat a szövetség munkájába, mostanáig ugyanis elég passzív volt ez a réteg. Pék László elnöktől megtudhattunk, a szövetség az Ipari Középiskolával közösen kérdőíves felmérést készít a szakiskolák pedagógusai körében. Ebből kiindulva pedig a már évek óta jól működő nyári egyetem keretében továbbképzéseket hirdetnek a szakoktatók részére is. Hasonló képzések nagy sikerrel zajlanak az erdélyi Bolyai Nyári Egyetemen, de nálunk eddig nemigen mutatkozott irántuk igény.

Egy kis statisztika

Pék László néhány statisztikai adatot is ismertetett a résztvevőkkel: Szlovákiában összesen 42 olyan szakközépiskola és 26 olyan szakmunkásképző működik, ahol magyar nyelven is oktatnak. Ezeket 6418, illetve 2854 magyar diák látogatja. Az ország öt legnagyobb magyar nyelvű szaktanintézete közül három magániskola. Pék szerint köszönet illeti ezen intézményeket, mert nagyban hozzájárulnak a magyar nyelvű szakoktatás fennmaradásához.

Adalékként a témához egy sokatmondó magyarországi adat (valószínűleg nálunk is hasonló a helyzet): míg az 1989/90-es tanévben a magyarországi középiskolások 20,4 százaléka járt gimnáziumba, 27 százaléka szakközépiskolába és 45,9 százaléka szakiskolába, addig 2004/2005-ben ezek az arányok a fenti sorrendben a következőképpen alakultak: 36,4/39,2/23 százalék. (vkm)