Megnézhettük, mit rejt a bősi erőmű mélye: kijavítják a vízelvezető alagút repedéseit (KÉPGALÉRIA)

Laikusok számára egyszerűnek tűnik a folyamat. Megérkezik a hajó Budapest felől, besiklik az egyik hajózási kamrába. A zsilipkapu bezárul, a legénység rögzíti a hajót a kamra falain található pontokon. Elkezdi emelni a hajót a kamra alján található több száz résen beáramló víz. Amikor eléri a szükséges szintet, megnyílik a másik zsilipkapu, és a hajó kiúszik a több mint 20 méterrel magasabban fekvő Duna-csatornába. A hajó távozása után a zsilipkapu ismét bezárul, és a többméteres vízoszlop rövid időn belül kiáramlik a hajózási kamrából, hogy ismét fogadni tudja a következő érkező hajót. Ez az óriási mennyiségű víz áramlik ki az elvezető csatornákon nagyon rövid idő alatt, és ezek egyikének a falán keletkeztek a repedések, valószínűleg az óriási nyomás miatt. A szakemberek egyelőre nem állapították meg a pontos okot. Az erőművet annak idején úgy tervezték, hogy a rendszeresen szükséges karbantartási munkálatok során egy bizonyos időre lezárják mindkét hajózási kamrát. Ám ez, az azóta életbe lépett nemzetközi hajózási feltételek miatt nem lehetséges, az egyik kamrának állandóan működnie kell. A sokszorosan megnövekedett nyomás, ami a másik kamrából kivezető csatornarendszerre nehezedik, okozhatta valószínűleg a repedéseket, amelyeket most orvosolnak a VV dolgozói.

Gyorsvonatsebességgel

„A bősi létesítmény egyedülálló a maga nemében a zsilipkamráival. Ilyen óriási, méghozzá kettő egymás melletti nincs sehol a világon. Zsilipkamrák természetesen sok helyen működnek, de a bősiek, méreteiket tekintve kivételesek. Mélységük 32 méter, hosszuk 275, szélességük 70 méter. A maximális szintkülönbség akár több mint 21 méter is lehet” – mondja Jozef Mázik építésvezető, a Metrostav vállalat munkatársa, majd felsorol néhány valóban impozáns tényt: „Körülbelül 20 perc alatt telik meg, illetve ürül ki a zsilipkamra. Ilyenkor mintegy 300 ezer köbméter víz folyik a réseken az alsó csatornákból a hajózási kamrákba. A beáramlásnál hozzávetőlegesen 60, a kiáramlásnál akár a 100 kilométeres óránkénti sebességet is elérheti a hatalmas víztömeg áramlása. A zsilipkapu egyetlen szárnya 550 tonnát nyom, mérete 34x34 méter, vastagsága 2 méter.”

A jelenlegi felújításnál ezeket a zsilipkapukat is újakra cserélték. „Annak idején, amikor épült ez a létesítmény, két csehszlovákiai betongyár kizárólag ehhez az építkezéshez használatos speciális betont gyártott. Sokkal több és erősebb vasat használtak az építkezésnél, mint ami elő volt írva, a vasfeszítések pedig szintén speciálisan, csak a gát, a kamrák és csatornák számára készültek. Ilyen vastag elemeket sehol sem használtak addig és azóta sem” – tájékoztatott bennünket Bakos Károly, aki csapatával együtt a VV által elvégzett munkafolyamatok mennyiségét és minőségét hivatott ellenőrizni. Egy kis túlzással, a deklarált mennyiségek alapján, laikus számítással is, ennél az építkezésnél annyi betont használtak fel, amiből akár két ligetfalui lakótelep is felépülhetett volna.

Fontos útvonal

Az Északi-tengert a Fekete-tengerrel összekötő belvízi út halad át Bősön, amely Európa egyik legfontosabb hajózási útvonala, és mint ilyennek, állandóan hajózhatónak kell maradnia, elsősorban az áruszállítás miatt, de a személyszállítás sem kevésbé fontos. Tizenötezer hajó halad át a bősi zsilipkamrákon, mintegy 4000-szer töltik fel, illetve vezetik el a Duna vizét a hajózási kamrákban évente. A Duna hajózhatósági paraméterei jelentősen javultak a bősi erőmű megépítése óta, szinte állandóan hajózható, legkevesebb 2,5 méteres vízmélység kell hozzá.

A jelenlegi helyzet

A bősi erőműnek több mint 140 millió eurós európai uniós támogatást hagytak jóvá Brüsszelben az esedékes modernizálásokra és szükséges felújításokra, amelyeket a VV, illetve az állam még kiegészít a saját önrészével. Az egész összeg több mint 90 százalékát a technológia felújítására fordították. A váratlanul felmerült repedések a teljes költségek mintegy 5 százalékát teszik ki. „Nem vészes a helyzet, de orvosolni kell. Ez olyan, mintha egy öreg ház vásárlásánál a vakolat leverése után repedéseket találnánk a pincében. A ház lakható, nem fog összedőlni, de ahhoz, hogy unokáink is élvezhessék majd egykoron, ezt a hibát ki kell javítani. Bős esetében a szakembereink úgy döntöttek, hogy a megrepedt falú csatornákat először kijavítjuk, majd mintegy 4 méter átmérőjű acélcsöveket helyezünk el bennük, amelyeken keresztül fog a víz a továbbiakban áramlani. Elődeink a 80-as években eléggé megalomániás projektekben gondolkodtak annak idején, ami nem elítélendő, csak bármilyen hihetetlenül hangzik is, a megépítése egyszerűbb volt, mint amilyen bonyolult most a karbantartása és szervizelése, mert millió apró részletre kell figyelni. Speciális technológiai berendezések ezrei követik a hajózási kamrák közeli, távolabbi környezetében érzékelhető mozgásokat milliméternyi pontossággal, a szeizmológiai megfigyeléseket is beleértve. Mindennapi aprólékos munka szükséges a biztonságos üzemeltetéshez. Az eddigi gyakorlat 5 évenkénti ellenőrzést írt elő az alsó csatornarendszerben, ami mostantól évente fog megvalósulni” – mondta el lapunknak Ing. Vladimír Kollár, a VV vezérigazgatója.

Mi lesz 70 év múlva?

Az erőmű élettartamát 100 évre tervezték, ebből eltelt az első 30 év. Az akkori technológiák a maiakhoz viszonyítva is teljesen másak voltak, és valószínűleg további 30 év múlva már köszönőviszonyban sem lesznek az eredetiekkel. Az acélcsöves technikai megoldással a szakemberek úgy vélik, további 30 évig nem lesz gond Bősnél.

Lehet csodálni, lehet gyűlölni a bősi vízi erőművet. A természetvédők szidják, a vízépítő mérnökök magasztalják. Egy biztos, a maga nemében a világon egyedülálló építményről van szó, már csak azért is, mert egy olyan nagy vízhozamú és sodrású folyamot szabályoz, mint amilyen a Duna, méghozzá egy teljesen sík terület kellős közepén. A 100 évre tervezett élettartamából eltelt az első 30 év, maradt még 70. Lehet, hogy a 145 éves jubileumát ünneplő Új Szóban vezércikk lesz a bősi vízi erőmű 100. születésnapja.