Már szinte alig lehet biomézet előállítani

 A mindössze 29 éves, jelenleg anyasági szabadságon lévő Máté Csatlós Eszter elmondta, látszatra a méhészet szezonális elfoglaltságnak tűnik, de aki komolyan ezzel foglalkozik, annak az év minden napjára jut tennivaló. Mivel a méhészkedés szinte a család minden tagját foglalkoztatja, megoszlik a munka. A fiatal házaspár jelenleg a téli és a kora tavaszi karbantartásokon dolgozik, és minden egyéb mellett nagy hangsúlyt helyeznek a feladatok tervezésére is. „Amikor otthagytam a pozsonyi munkahelyemet, és végleg hazaköltöztem, édesapám attól tartott, hogy itthon nem fogok tudni elhelyezkedni. Több állásajánlatot is kaptam, de egyik sem a közelben volt, ezért nagyjából fél évig munkanélküli voltam. Mivel családunkban nem újdonság a méhészkedés, és valóban gyönyörű, méhészkedésre ideális környezet vesz minket körül, úgy éreztem, nekem is ezen az úton kell elindulnomˮ – mondta a fiatal méhész. 

Vissza a középiskolába
Miután a férjével belevetették magukat a méhészet rejtelmeibe, beiratkoztak a besztercebányai méhésziskolába, hogy megalapozzák a szaktudásukat. „Az egyetem után nagyon furcsa érzés volt visszaülni a középiskolai padba, de olyan fanatikus tanárokkal voltunk körbevéve, hogy a méztermeléstől kezdve a kaptárkeretek készítésén át egészen az apiterápiáig mindent tökéletesen megtanítottak nekünk. Igazából ezek a tanárok inspiráltak engem a szakma folytatására, és a benne rejlő ágazatok, köztük az apiterápia kutatására. Az apiterápia a méhek által előállított anyagok gyógyításra való felhasználását jelenti. Egyébként sokan azt hiszik, hogy a méhészkedés minimális munkával jár, és hogy a méhek csak úgy oda-vissza repkednek. Miközben nagyon sok munka van körülöttük, főleg amikor beindul a szezon. Az első tavaszi ellenőrzés után szinte minden nap ki kell menni a kaptárokhoz, majd azt követően jön a rajzás, a méhek befogása és visszahelyezése a kaptárbaˮ – magyarázta Máté Csatlós Eszter.

Gyógyító zümmögés 
Beszélgetésünk alatt kiderült, a fiatal gazda a szokásos teendők mellett apiterápiával, vagyis a méhekkel való gyógyítással is foglakozik. A gond csupán az, hogy ez a gyógyterápia Szlovákiában még gyerekcipőben jár, és a szakirodalomban is csak nagyon keveset írnak róla. A fiatalasszony elmondása szerint egy technikailag egyszerű, de elvileg összetett folyamat, mely igazából a méhek gyógyító erejében rejlik. „Ha megfigyeljük, a méhészek általában idős kort élnek meg. Ez elsősorban a méhek által kibocsátott energiának köszönhető, de bármennyire furán hangzik is, a méhek csípése is nagyon egészséges. Én egyébként allergiás vagyok a méhcsípésre, de csak azért, mert a környezetünkben levő permetszereknek köszönhetően valószínűleg egy mérgezett méhecske csípésétől allergiás reakció alakult ki a szervezetemben. A terápia egy úgynevezett api-házban történik, amely méhekkel van tele. A méhek közé fekszik be a páciens, de nem kerül velük közvetlen kapcsolatba, hiszen egy külön térben van tőlük. A méhek érzékelik a páciens kisugárzásait, és erre rezgésekkel reagálnak. Az általuk kibocsátott zúgó hang kimondottan nyugtató hatással van az emberekre, többségük pár perc alatt elalszik tőle. Félórányi alvás után az ember kipihenten ébred, és úgy érzi magát, mint ha több órát szunyókált volnaˮ – magyarázta a méhész. Ilyen api-házat a Máté család is nyitott a Bodrogközben.

Európai méhparadicsom 
Bármennyire igyekszünk is vegyszerek nélkül élni, a permetszerek és egyéb vegyi anyagok szinte mindenhol nyomot hagynak a környezetünkben. Eszter elmondása szerint bármennyire igyekeznek is a méhészek, a 100 százalékos bioméz előállítása ma már szinte lehetetlen. A repce- és napraforgóföldeket rendszeresen permetezik, a földeken és közutakon, illetve a levegőben mozgó közlekedési eszközök kipufogógázától pedig a környezet is állandó szennyezésnek van kitéve. „Az akác az egyedüli, amit nem permeteznek. Számunkra pontosan ez a fajta méz a legértékesebb, hiszen Közép-Európában éppen a mi kertünk mögötti domboldalon található a legnagyobb fehérakác-erdő. Tudni kell, hogy a méhecske a permetszerrel mérgezett növényre ösztönösen nem száll le, de ha mégis, akkor a méreg annyira összezavarja az idegrendszerét, hogy nem talál vissza a kaptárba, így a fertőzött méz sem kerül be a kaptárba. A Bodrogköz egyébként igazi méhparadicsom, mert míg más tájakon a méhészek az évszakoknak megfelelően virágzó virágoktól és terméstől vándoroltatják a kaptáraikat, nálunk minden egy helyen van. Tavasztól egészen késő őszig ideális méhlegelőink vannak, és számunkra ez igazi áldásˮ – mondta Eszter. 

Minőségi portéka 
A különféle típusú és ízesítésű mézeket manapság nemcsak a háziasszonyok vásárolják konyhai hozzávalóként, hanem ajándékként, kiegészítőként különféle ünnepségekre, egyebek mellett esküvőkre. Miután beindult a méhészetük, és látták, hogy egyre több ember tartja fontosnak a hazai, házilag és megbízható forrásból készített mézet, egy Facebook-oldalt is létrehoztak, ahol a helyileg gyártott termékek fontosságáról írtak az olvasóknak. Megdőlni látszik a korábbi évek tapasztalata is, mely szerint a közvetlenül a termelőtől vásárolt portéka drágább, mint a nagyban előállított méz. Ma már a kettő között 1-2 euró a különbség. „Ugyanakkor a kistermelőtől beszerzett méz eredete garantált. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a jövőben nem ebből szeretnénk megélni, viszont ezt a szakmát csak szívvel-lélekkel lehet űzni. Ha nem szeretném és nem élvezném, valószínűleg sohasem vágtam volna bele, és nem szánnák rá annyi időt, mint most, hogy néha még aludni sincs időmˮ – vallotta a fiatal méhész.