Ismeretlen olasz mesterek munkája Észak-Gömörben, Kövi templomában

Besztercebánya keleti peremén, az egyébként varázslatosan szép tájon utazva az elhanyagoltság az, ami elsőre szemet szúr. Rossz minőségű, kanyargós utakon, apró, egykori tisztes múltjuknak mára már csak töredékét őrző, lehangoló látványt nyújtó falvak bújnak meg. A szegénység kézzelfogható. Mégis van ezen a vidéken is látnivaló, például Kövi község temploma.

Kövi (Kameňany)

Kövi a keleti Túroc völgyében, régi bányavidékek közelében fekszik. A Borovszky-féle vármegyei monográfia szerint első írásos említése 1243-ból való, amikor IV. Béla király a Bebek család őseinek, Detriknek és Fülöpnek adományozta. 1367-ben a Castrum Kevi nevet viselte, 1461-ben Rákosvár néven szerepelt.

Az első vidéki templomok

A monográfia arról is ír, hogy hajdan ferences rendi kolostor is volt itt, amely a husziták korában pusztult el. Ennek ma pontos helyét nem tudni. Kövi a 18. században a vasércbányászatnak és -feldolgozásnak köszönhetően a vidék gazdasági és szellemi központja volt, Korabinszky Mátyás történetíró szerint ebben az évszázadban ebben a faluban több pálinkát főztek, mint az egész megyében összesen. Különleges, a falu egykori közepén lévő kiemelkedésen épült, erődítésfalakkal körbevett temploma több szempontból is figyelemreméltó. Az valószínű, hogy már a tatárjárás előtt lehetett itt templom, majd a dúlás után feltehetően a vidéket uraló gazdag Bebek család alapíthatott itt templomot. A ma meglévő templom építési fázisainak kutatásakor több olyan feltételezés is született, hogy elsőként egy, talán a 12. század első felében alapíthatott román kori körtemplom, úgynevezett rotunda épült itt, amelyet alig másfél évszázaddal később gótikus stílusú szögletes hajóval egészítettek ki, majd a 15. század derekán falakkal vették körbe, később északról sekrestyével, délről toronnyal, majd 1785-ben különálló, késő barokk harangtoronnyal bővítették a komplexumot, amely ma a falu impozáns épülete, még leromlott állapotában is.

Olasz mesterek kéznyoma

Kövi templomának sajátosságát különleges, Szlovákia területén eddig csupán két helyen felfedezett freskófestési technika adja. Néhány éve feltárás és restaurálás kezdődött az épületben, Peter Koreň szentek életnagyságú képét tárta fel a diadalív és az oltár közötti falrészeken, festésükkor különleges technikát alkalmaztak az olasz mesterek. A feltárt freskókon a szentek glóriája nemcsak festett, hanem plasztikusan is kiképezték őket, a friss vakolatba körkörösen mélyített lenyomatokkal. Ilyen festési technika Kövi templomán kívül a Hont megyei Százd ősi templomában található még, az itteni freskók szín- és formavilága pedig a szintén a Bebek család fészke, Pelsőc templomának szín- és formavilágával mutat hasonlóságot. Talán nem merészség azt leírni, hogy a kövi templom freskóinak mesterei már az itáliai reneszánsz előszelét megérezve finoman formált, érzéseket kifejező arcokat alkottak, a trecento előfutáraiként. Az sem lehet véletlen, hogy Kövi közvetlen környékén még legkevesebb négy, a 13. század elejéről származó körtemplom vagy annak nyoma maradt fenn, Perlász, Süvete, Rákos és Deresk községben. A vidék múltja mérhetetlenül gazdag, a búvó emlékek feltárásának folyamata elkezdődött, néhány szakember rengeteget tesz megőrzésükért, bemutatásukért. Még magának a vidéknek kellene magához térnie. Mert egykor, a 18. század első felében mintegy ötven nemesi családnak volt Köviben nemesi kúriája. Ma kissé szomorkás látványt nyújt a falu.