GALÉRIA: Úgy készül a harang, mint a középkorban

A rozsnyói származású ifjabb Slíž Róbert a Kassai Műszaki Egyetem Kohászati Karán tanulja a szakmát, de a harangöntést elmondása szerint már évekkel ezelőtt elsajátította autodidakta módon. Az első harangot 15 éves korában öntötte. „Három-négy éves koromban nagyapám elvitt a pelsőci harangtoronyba, ahol az egyik barátja harangozóként dolgozott. Nagyot tetszettek a harangok. Később, 12 éves koromban egy iskolai kirándulás során felvittek minket a kassai dóm tornyába, ahol ismét megbámultam a harangokat. Ezt követően egyre több templomtoronyba és harangtoronyba másztam fel, hogy szemügyre vehessem a harangokat. Az első harangom formáját nagyon sokáig alakítgattam, majd megöntöttem életem első harangját” – nyilatkozta lapunknak Slíž Róbert. Hozzátette, az első próbálkozás óta legalább 35 harangot késztett. Elmondása szerint néhány sikertelen próbálkozása is volt. „Az utóbbi években egyre több helyre hívnak, hogy bemutassam a mesterséget. Idén részt vettem a budapesti Mesterségek Ünnepén is, ahol a Népművészeti Egyesületek Szövetségétől az Év Ifjú Mestere elismerést kaptam. Óriási megtiszteltetés ez számomra, és örülök, hogy ilyen fiatalon képviselhetem a szakmát” – magyarázta a fiatal mester. Slíž középkori technológiával dolgozik, ami azt jelenti, hogy a formákat agyagból, lótrágyából és emberi hajból készíti. A harangöntés első lépése a formatervezés. „Először egy külső és egy belső sablont készítek, majd elkészítem az öntőformát. Az első sablon alá teszem a belső formát, erre pedig rákerül a második rész, az álharang. A viasszal bevont részbe helyezem a mintákat, a feliratokat és a díszeket. A legidőigényesebb rész nem az öntés, hanem a forma elkészítése. Egy harang több hétig is készül, de az öntés pár óra alatt megvan” – mondta Slíž. Hozzátette, a kiöntés után legalább egy napot kell várni, míg a harang kihűl és teljesen megszilárdul. Slíž eddigi legnagyobb harangja egy 41 kilós, 38 centiméter átmérőjű darab, de minden vágya egy olyan műhely berendezése, ahol akár több száz kilós harangokat is tudna önteni. „Ez egy olyan szakma, amit az ember egész élete során tanul. Minden harang más. Eddig Magyarországra, Lengyelországba, Szlovákiába és Ausztriába készítettem harangokat. Mindegyik alkotásomra büszke vagyok, de talán a várhosszúréti templomnál elhelyezett emlékharangra, és az egyik Lőcséhez közeli kápolnába készített darabra vagyok a legbüszkébb” – zárta Slíž Róbert.