GALÉRIA: Tiszacsernyő 1968–2018

ʼ68 a gazdaság, a párt és az állam demokratizálására, az „emberarcú szocializmus” kialakítására tett kísérlet volt. Miután 1968 januárjában a reformer Alexander Dubček került a Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) főtitkári posztjára, hozzákezdett a párt és a politikai rendszer átalakításához. Véget akart vetni az igazságtalan pereknek, szabadlábra helyezték a politikai elítélteket, eltörölték a sajtó cenzúráját, és az utazási korlátozásokon is enyhítettek. Noha Dubček továbbra is jó viszonyra törekedett Moszkvával, nem számolt a reformfolyamat következményeivel, amelyek a többi szocialista országra is kihatással voltak, veszélyeztetve az egész szocialista tábor stabilitását. A csehszlovák reformmozgalom vezetői nem tudtak szót érteni a Szovjetunió vezetőivel – élükön Leonyid Brezsnyevvel – a reformtörekvésekről. A moszkvai pártvezetők nehezen viselték el, hogy a kezdeményezés a szovjet kommunisták nélkül született, ezért a prágai tavasz vívmányait azok a szovjet vezetők is elutasították, akik eleinte rokonszenveztek a mérsékelt reformokkal. A környező országok kommunista vezetői a csehszlovák reformmozgalmat a szocializmus szovjet modellje – és egyben saját pozícióik – elleni támadásként élték meg, ezért a szovjet vezetés a katonai beavatkozás mellett döntött. A dubčeki pártvezetés és a szovjet politbüró a prágai tavaszt lezáró augusztusi bevonulásig számos találkozón egyeztetett a helyzet lehetséges politikai megoldásairól. A szovjet és a csehszlovák pártvezetők közötti csúcstalálkozóra július 29. és augusztus 1. között a szovjet határ melletti Tiszacsernyő vasútállomásán, egy vasúti kocsiban került sor.

Tiszacsernyő városát egy 1947-ben született kormánydöntés után hozták létre az újonnan meghúzott, akkoriban még csehszlovák–szovjet határon. Mivel a II. világháború utáni politikai helyzet miatt ezen a határon is szárazföldi átrakóállomásra volt szükség, a település születését a vasúti komplexum létrehozásával egy időre datálják. A vasút és a város fokozatos fejlődésével egyre több munkás özönlött ide, rövid időn belül pedig már több ezren dolgoztak a térségben, és szinte minden környékbeli család legalább egy tagja ennek a komplexumnak a munkatársa volt.

A kisváros eddigi történelmének legnevezetesebb napjai 1968. július 29. és augusztus 1. között voltak, amikor itt, Tiszacsernyő szívében kerítettek sort Alexander Dubček, és Leonyid Brezsnyev találkozójára. Ezzel az eseménnyel a város örökre beírta magát a világtörténelem nagykönyvébe. A település legmeghatározóbb épülete és legismertebb tájékozódási pontja máig is a vasútállomás és a hozzá tartozó váróterem, amely állapotát, berendezését és dekorációját tekintve valódi időutazásban lehet része az ide látogatónak. Az épületet részben többször is felújították, de a Barátság kőolajvezetéket és a felszabadító szovjet hadsereg harckocsizóit ábrázoló óriási festményeknek köszönhetően a szocialista köztársaság és a hős Szovjetunió dicsőséges időszakában érezheti magát, aki ebben a vasúti váróteremben vár a vonatára.