Álmos vasárnap délután

Mintha nem ugyanabban a városban, nem ugyanazon az országos akción jártunk volna szombaton és vasárnap. A hétvége első napján Érsekújvárott a külvárosi tesztelőpontok előtt is hatalmas tömeg várakozott, mindegy hogy reggel, napközben vagy estefelé látogattunk oda. Vasárnap viszont teljes béke honolt: reggel még miniatűr sorokat láttunk, ám délután már azt sem. A 16 óra körül végzett körutunk során úgy tűnt, egyedül a benzinkutakon van élet. Az ünnep okán bezárt boltok miatt a benzinkutakon tankoltak fel azok is, akik a tesztelés okozta feszültséget, izgalmat némi itallal szándékoztak levezetni – határozott léptekkel távoztak többen is a borospalack nyakát szorongatva, természetesen szájmaszkban. A Len utcai Covid-ponton több volt a fehér szkafanderbe beöltözött ember mint a tesztelésre várakozó, pedig előző nap szinte a végtelenbe kanyarodott ott a sor.

A Béke moziban létesített központnál csak egy pillanatra álltunk meg, s máris jött a rendőr, aki maga volt a kedély. „Ha ma az érkezők után fizettek volna, akkor felkopna az állam” – kezdte egyből, hozzátéve: simán lepereg úgy akár negyedóra is, hogy egyetlen ember jött volna. Szinte érződött a rend emberén, hogy örült, végre van kivel beszélnie. Az Érsekújvári Járási Hivatalnál hasonló kép fogadott, mindössze a rendőr kissé szélesebb terpesze jelezte, itt nem lesz kedélyes beszélgetés…. A Matica slovenská és a Nábrežná utcai alapiskola tesztelőpontja teljesen kihaltnak tűnt, az üvegajtó mögött ugyan felbukkantak védőruhába öltözött emberek, mint egy Robin Cook-filmadaptációban, de csupán ennyi. A Jedlik Ányos Elektrotechnikai Szakközépiskolabejáratához közeledve az ajtón kinézett egy fehér szkafanderes, ám amikor látta, hogy nem tesztelésre jöttünk, szinte csalódás ült ki az arcára – már amennyire az arcpajzs és a szájmaszk ezt láttatni engedte. Végül a Vár utcai alapiskola udvarán némi sorba futottunk bele, már amennyire sornak lehet nevezni egy alig 10 fős vérszegény csoportosulást. A sportpályán szépen előkészítve a kellő távolságban elhelyezett székek, de nem volt szükség az esőcseppektől csillogó ülőalkalmatosságokra, mert percenként nyílt az ajtó, lépett be a következő, az oldalsó kijáraton pedig sorra távoztakaz emberek, kezükben a borítékkal, amit azonnal feltéptek…