Egy zaklatott életű költőóriás tátraaljai nyughelye

„Hibbe városának, hol nyugszol, állása / Ott vagyon, Krivánnak hol magas havasa (...)“ – hangzik el Rimay János versében, amelyet eredetileg idősebb kortársa, Balassi Bálint műveinek kiadása elé szánt. Úgy tűnik, már abban a korban is felfigyeltek a liptói vidék karakteres mivoltára, amely vonzerejéből mit sem vesztett 400 év alatt.

Sokat látott templom

A hibbei Mindenszentek-plébániatemplomot 1300 körül építették gótikus stílusban, majd egy 17. századi tűzvész után átalakították, illetve kibővítették. Tornyot csak a 19. század elején kapott. Az apszis az épület legöregebb, még középkori eredetű része. 1963-ban nemzeti kulturális emlékké nyilvánították az épületet.

A településen hatodik éve szolgáló plébános, František Kočibal vezet minket végig a templomon. A falakon és az oltáron különböző restaurátori szondák láthatóak, amellyel az eredeti festést és freskókat térképezték fel még 2004-ben. A barokk oltárszobrokat végül fel is újították, azonban a középkori freskók helyreállítása több százezer euróba kerülne, így a teljes restaurálásra még várni kell – hiába próbálkozott meg már vele néhányszor maga a plébános is. „Kísérletet tettem a magyarországi kooperációra is, de mi Zsolna megyében vagyunk, ahol nincs lehetőség ilyen határon átnyúló együttműködésre“ – mondja.

Miért Hibbén temették?

Balassi Bálint 1594. május 19-én sebesült meg Esztergom ostrománál, majd 11 nappal később vérmérgezésben hunyt el. Szentmártoni Szabó Géza egyik tanulmányában (megjelent: Magyarok térben és időben 2., 1994) olvashatjuk, hogy Bálint holttestét unokabátyjának fia, Balassi Zsigmond előbb a család bortokát képező Liptóújvárra vitette. Ferenc, a költő öccse nem sokkal később, július közepén tatárokkal vívott harc közben esett el. A testvérpárt még valószínűleg 1594 augusztusában, együtt temették el a hibbei templomban. Szentmártoni emlékeztet, ez a falu Liptóújvárhoz tartozott, s a templom kegyúri jogon lett a Balassi család temetkezési helye.

A családból elsőként nem mást, mint a költő édesanyját, Sulyok Annát helyezték örök nyugalomra a kriptában 1573-ban. A temetkezési hely már akkor sem volt üres, ám exhumálták a korábban oda temetett Bakabányai Farkas nevű pap maradványait. 1577-ben aztán a költő apja, Balassi János holtteste is a sírboltba került.

A szülők és fiaik közös nyugvóhelyét sírkövek jelölték, azonban azok részben biztosan megsemmisültek, amikor a templom 1633-ban leégett. Vannak arra utaló források, hogy a helyiek még a 19. század elején emlékezhettek egy latin feliratú kőre, amelyen a Valentinus Balassa név volt olvasható.

Valóban az ő sírja?

Szentmártoni Szabó Géza összefoglalójából megtudhatjuk, hogy Balassi költészetének 19. század végi újrafeldezése irányította a közvélemény figyelmét az akkorra már szinte elfeledett hibbei sírboltra. A Magyar Tudományos Akadémia ösztönzésére 1896-ben a liptói nemesség belefogott a sírhely azonosításába. 1897 júniusában nyitották fel a kriptát, ám abban csak két plébános koporsóit találták meg. Emellett a templom közepén elhelyezkedő sírt is felnyitották, ahol többek között három egymás fölé helyezett férfi csontvázra leltek rá, mellettük egy tollforgóval. A csontok „cseréjét“ minden bizonnyal a hibbeiek hajtották végre, akik a feledésbe merült előkelő holtak helyére két újabb, számukra is ismert személy testét helyezték örök nyugalomra. A Balassiak feltételezett maradványait Budapestre szállították, ahol Török Aurél orvos vetette szakszerű antropológiai vizsgálat alá. A csontvázak korát 300 évvel korábbra tette, s az elhunytak életkora is hozzávetőlegesen megegyezik a három férfi élettartamával. Ugyanakkor fegyver okozta sérülést egyikükön sem azonosított az orvos, majd végül megállapította, a csontanyag nem szolgál elég információval ahhoz, hogy pontosan azonosítani lehessen a személyek pontos kilétét.

Az azonosítás bizonytalanságai ellenére elindult az újratemetés folyamata, amelyet egy MTA-s bizottság irányított. 1898-as keltezésű az az emléktábla, amely ma is látható a sekrestye és a szószék között. A templom külső falára helyezett tábla viszont ma már nincs meg. Az újratemetéshez szükséges pénz összegyűjtése nehézkesen haladt – s amíg tartott, Balassi valószínűsíthető csontjait a liptószentmiklósi levéltárban tárolták. Végül 115 évvel ezelőtt, 1906. augusztus 7-én temették újra a három csontvázat, a kripta bejáratát pedig lezárták.

Mai emlékezet
Balassi születésének és halálának évfordulóikor rendszeresek a helyszíni megemlékezések, amelyekről 1994-ben vagy 2004-ben lapunk újságírói is beszámoltak. 2004-ben például a templom bejárata mellett magyar és szlovák nyelvű emlékművet állíttattak a költő emlékére, s egyebek mellett szlovák nyelven is elhangoztak a versei. 
František Kočibal elmondta, idén és tavaly a járvány miatt senki sem kereste fel Balassi nyughelyét. Normális körülmények között egyébként rendszeresen látogatják a templomot a főleg magyarországi, budapesti turisták. A plébános ugyan nem tud magyarul, de igény szerint tud adni a látogatóknak magyar nyelvű kinyomtatott ismertető szöveget – ha pedig a látogatók tudnak szlovákul, maga is elmondhatja a templom történetét. A templom és a sír felkeresését nála, a hibbei parókián kell előre leegyeztetni a 044-52-961-44-es telefonszámon.

Szlovák jelentőség
Hibbe fontos szerepet töltött be a szlovák művészet-, oktatás- és tudománytörténetben, így a helyszínen járva érdemes megismerkedni ezzel az oldallal is. Számos jeles alaknak látható a községben emléktáblája. Közülük az egyik legjelentősebb alkotó Dobroslav Chrobák (1907-1951). A lírai próza egyik legfőbb képviselőjének emlékszobáját is megtekinthetjük a helyi múzeummá alakított szülőházában.