„Csak szeretni kell a művészetet” (VIDEÓ és KÉPEK)

15 alkotó munkái díszítik most is a művelődési központ emeleti kiállítóteremét. A festők és fényképészek maximum 2 nagyobb, vagy 3-4 kisebb képet hozhattak magukkal, de láthatunk még díszes használati tárgyakat, textilfestményeket és szobrászati műveket is. Legalább 60 alkotást tekinthetnek meg a látogatók.

A tárlatot a stílusok keveredése jellemzi, a színek izgalmas kavalkádja, melyek térben és időben is elkalauzolják a szemlélőt egy különleges és merőben más világ felé. A megnyitó ünnepségre már terített asztallal, frissítőkkel várták a alkotókat és a művészetek iránt érdeklődőket. Új Sámuel, a pozsonyi konzervatórium diákjának megkapó hegedűjátékát követően az intézmény igazgatója, Gútay László mondta el köszöntő beszédét, majd Farkas Gábor, az egyesület alapító elnöke szólt néhány szót az egybegyűltekhez.

„Ez a nap egy ünnepnap is egyesületünk életében. Együtt egy közös kiállítással, versekkel, csodás zene kíséretében élhetjük meg ezt az ünnepet. Egyesületünk megalakulásának fő célja az volt, hogy a Felvidéken élő alkotókat és művészeket összefogja és egy alkotóműhelyt létrehozva, ott ütköztetve gondolatainkat, érzéseinket, újabb és újabb alkotásokat hozhassunk létre, kölcsönösen ismertetve, megosztva egymással technikáinkat, személyesen és az internet által nyújtott lehetőségeket kihasználva is”

– mondta el az elnök, majd hozzátette, hogy az individuális és csoportos kiállítások mellett gyakran tartanak irodalmi esteket és délutánokat is. Két vers hangzott még el a nyitóbeszédeket követően, majd az összes kiállító művésznek kiosztottak egy elismervényt, mellyel megköszönték nekik jelenlétüket. Újra felcsendült Új Sámuel hegedűjátéka és hivatalosan is megnyitották a látogatók előtt a tárlatot.

A művészet sokarcú, az egyesület ennek bemutatását tűzte ki célul. A Felvidéki Alkotók Egyesülete már már több mint ezer követővel bír és 42 aktív tagjuk van. Minden hónapban kiírnak pályázati felhívást, melyet összekötnek egy kiállítással. A tagságnak konkrét feltétele nincs, elég ha a jelentkezők szeretik a művészetet.

„Csak szeretni kell a művészetet, ennyi a feltételünk. Persze megnézzük , hogy milyenek az alkotásaik, aztán döntjük el. Vannak pártoló tagjaink is, akik csupán támogatják az egyesületet. Szeretnénk mindenkinek megadni a lehetőséget arra, hogy átélhesse azt a boldogságot, amit egy ilyen kiállítás adhat, melyen a saját alkotásai is szerepelnek. A művészet szeretete az ilyen és az ehhez hasonló kiállításokon ismerősöket, barátokat, művészeket és művészetet kedvelőket kovácsol össze egy nagy boldog családdá”

– mondta el az Új Szónak Farkas Gábor. A tárlat alkotói Reichel Földes Mária Nagymegyerről, Bazsalovics Rudolf Illésházáról, Nagy Luca Nyitráról, Szabados Teodor Vajasvatáról, Hangácsi István Somorjáról, Bartalos Erzsébet Egyházgelléből, Burík Ábrahám Zsuzsanna Ekecsről, Takács Angéla Bélvatáról, Mezei Éva Tardoskeddről, Ozsvald Zoltán Felsőpatonyból, Edmár Ottó, Elek Sándor, Farkas Andrea és Kiripolszky Mihály Dunaszerdahelyről, valamint Szolgai Erika Érsekújvárról.

Egyik művész, Hangácsi István, Rimaszombatból költözött Somorjára, jelenleg is ott él és alkot. Kiállított már Felvidék legnagyobb városaiban és Magyarországon egyaránt. A most 63 éves festőművész 20 évesen, önerőből kezdte a pályáját, képei eleinte bútorüzletük falait díszítették, majd a nyugati lakberendezési cégek egyre nagyobb térnyerésével befejezték vállalkozásukat és ő sem festett tovább. Így telt el 10 év, közben a televíziónál dolgozott vágóként és operatőrként. Eleinte tájképeket festett, majd figyelme a városi miliő felé fordult. „Mindig csak tájképeket festettem, idősebb Markó Károly volt a példaképem, fantasztikus festő volt. Neki az olasz tájai, a meleg színekkel, csupa-csupa zöld barna és sárga, lenyűgöztek. Ebben nőttem fel” – mondta el Hangácsi István. Egy komoly infarktuson átesve átértékelte a festői szemléletét és a tájképekről a városra terelődött a figyelme. Van olyan képe, amit három hónapon keresztül készít. „Csak olajjal festek és ez lassabban szárad. Vannak rétegek, melyek két héten keresztül is száradnak. Ez a türelem, ez az alázat megtanít arra, hogyan bánj a festékkel, a festő szerekkel és az emberekkel” – tette hozzá. „Szeretem az embereket, hiszek abban, hogy csak jó emberek vannak. Nem kell lebecsülni senkit és mindenkiben bízni kell. Persze ki kell ezt tapasztani és vigyázni közben magunkra is” – mondta el végül a művész. A kiállításon helyet kapó alkotók egyszerre szólnak mindenkihez a maguk hangján, a maguk módján. Összeköti őket egymás kölcsönös tisztelete és elfogadása, nem beszélve az alázatról, melyben maguk is gyakorolják: az alkotás egy folyamatos tanulás, a technikák és saját magunk tanulása is egyben.

A kiállítás július 8-ig megtekinthető a Corvin Mátyás Művelődési Központban, Nagymegyeren, az emeleti kiállítóteremben.