Bőgőtemetés, avagy a sírva nevetés ünnepe (FOTÓK)

Jól meghúzták, eltáncoltatták, felravatalozták, utolsó útjára vitték, imát mondtak felette, elsiratták, majd – égetés helyett – csak úgy elrejtették a kíváncsi szemek elől a hatalmas nagybőgőt. Ekecsen Dobsa Tamás házigazda, Polák László, Ekecs-Apácaszakállas község polgármestere, beöltözött, fejüket ruhazsebkendőbe temető sirató asszonyok, az Ekecsi Népdalkör tagjai, valamint a vígkedélyű Pántlika zenekar kísértek a hangszert utolsó útjára. Bősön a díszesen felravatalozott, lepellel letakart nagybőgőt jelmezbe öltözött férfiak és nők állták körbe, énekeltek és táncoltak körülötte, majd a Csemadok házból indulva utolsó útján Zalka Lóránt helyi ceremóniamester papnak öltözve adta fel rá az utolsó kenetet.

Kultúrműsor a vacsora alatt

Az ekecsi kultúrház nagytermében több mint 120-an gyűltek össze, akik ízlésesen terített asztaloknál foglaltak helyet. A kedélyes szertartást egy zamatos asztali roséborral kísért közös disznótoros vacsora előzte meg, a szórakoztatásért a Kuttyomfitty Társulat felelt, a Pántlika zenekar pedig egész este húzta a talpalávalót. A több mint 3 órás ceremónia alatt fokozatosan oldódott a hangulat, ami köszönhető Dobsa Tamásnak és feleségének, táncpartnerének Dobsa Fodor Mónikának, a Kuttyomfitty Társulatnak, akik népviseletben, vicces történetekkel, korabeli nótákkal mulattatták az egybegyűlteket. Az este során összesen három blokkjuk volt, melyekben vicces anekdotákat meséltek, felnőtt, pajzán énekeket és dudanótákat adtak elő és lakodalmas játékokkal, a jelenlévőket is bevonva mulattatták a nagyérdeműt. A bőgőtemetést megelőzően a közösen elköltött disznótoros vacsora után többen felkerekedtek és boldogan táncoltak az ismert nótákra.

A község szervezésében

Az ekecsi bőgőtemetés immáron hatodik alkalommal a község szervezésében valósul meg. Segítőik előkészítették a kultúrház nagytermét, majd felszolgálták a vacsorát. Idén, ahogy már tavaly is jegyelővétellel tudták biztosítani helyüket az érdeklődők. Az első években még ingyenes volt a rendezvény. Ugyan vacsora nem volt, mégis olyan sokan jöttek el, helyiek és nem helyiek egyaránt, hogy még a színpadon is ültek a nézők. A bőgőtemetés szokásának felelevenítése már korábban megfogalmazódott Polák László és Dobsa Tamás fejében, akik szerették volna a hagyományoknak megfelelően húshagyó kedden megtartani. Mindkettejük számára fontosak a hagyományok, a helyi szokások.

„Sokszor elhangzik a kérdés, hogy miért is van bőgőtemetés. Azért, mert az emberek szeretnek mulatni, még egyszer utoljára, hiszen ez után a nagybőjt következik, amikor már nincs mulatás”

– kezdte köszöntő beszédét a polgármester, majd hozzátette, hogy a bőgőtemetés eredetileg egy roma muzsikus hagyomány volt. Ők akkoriban a zenélésből, a mások szórakoztatásából éltek, minden faluban volt több ilyen zenekar is, akik járták a községet. Az este vidáman telt, a temetést megelőzően Polák László egy irányított nótázásra invitálta a jelenlévőket, az Ekecsi Népdalkör díszes viseletben lépett a közönség elé, majd együtt énekelték az ismertebbnél ismertebb magyar nótákat.

Maradjunk a hagyományoknál

„Ásó, kapa, Atya, a ruhaszárítón sok lyukas a gatya! Drága Halottunk, még mielőtt örök nyugalomra térne, búcsúzunk a farsangban vígan mulatozó ekecsi és szakállasi családoktól”

– kezdte a szertartást a papnak öltözött Dobsa Tamás, majd siratóbeszédében vicces kontextusban összefűzve sorolta fel a faluban élő legismertebb családok neveit, miközben a közönség előtt félkörben álló kísérők fennhangon zokogtak. A beszéd után utolsó utjára kísérték a nagybőgőt, amit a közönség elől végül az előadóteremből nyíló tágas kisteremben rejtettek el. A ceremónia végeztével a Pántlika nezekar újra nekikezdett és szabad tánc következett, míg az asztalon heverő maradék ételek és italok el nem fogytak. Dobsa Tamás az Új Szónak elárulta, hogy két év kihagyással már nyolcadik éve szervezik meg Ekecsen a bőgőtemetést.

„Sajnos azt tapasztaljuk, hogy a hagyományőrző rendezvények kevesebb fiatalt szólítanak meg. De vannak páran mégis, akik minden évben eljönnek. Az továbbra is egy nagy kérdés, hogy hogyan lehetne megszólítani a fiatalokat is”

– felelte kérdésünkre a táncos, koreográfus, hogy miért van kevesebb fiatal a hagyományőrző rendezvényeken.

A legnagyobb közös mulatság

Ez az ünnep arról szól, hogy a farsangi időszak végén még egy nagyot mulassunk.

„Régen ez volt a kicsúcsosodás, itt volt a legnagyobb buli. Most már az emberek ezt elfelejtették, mert az előző rendszer kiverte belőlük, hiszen dolgozniuk kellett. Azelőtt ilyenkor nem dolgoztak. A farsang farka azért volt, hogy kimulassák magukat a nagyböjt előtt még egyszer utoljára. Megvolt az is, ahogy kinek mikor volt a maga bálja, az iparosoké, gazdáké és házasoké a hétvégén, hétfőn az asszonyfarsang, ahová csak nők mehettek és kedden, a húshagyó kedd volt konkrétan a farsang farka”

– mondta el Dobsa Tamás. Hozzátette, hogy ezért is nem pénteken, szombaton, vagy vasárnap tartják, mert akkor még nincs vége a farsangnak.

„Egy hagyomány addig fog élni, amíg csinálják”

„Egy hagyomány addig fog élni, amíg csinálják. Hogy ez most egy felújított hagyomány, vagy még élő, az majdnem mindegy. Tejfalun például a Dőrejárás most volt 147-edszer, gyakorlatilag megszakítás nélkül. Ezt sok helyen átvették, de csak 5-10 éve gyakorolják. Bacsfán, Tárnokon, Gombán, Csallóközcsütörtökben is nagyon régen csinálják már, de ezek is valamikor még húshagyó kedden voltak”

– tette hozzá a Kuttyomfitty Társulat oszlopos tagja, akinek édesanyja Tejfaluról származik és ő maga is már gyerekkora óta részese volt a helyi dőrejárás szokásának. Alsó-Csallóközben nem volt hagyománya ennek. Ma már Dunaszerdahely környékén is tartják, Nemeshódosban 10. alkalommal rendezték idén, de eredetileg ott sem volt szokás, csak Felső-Csallóközben.

„Polák László, polgármesterünk mesélte még korábban, hogy ő még emlékszik gyerekkorából arra, hogy a zenekarok korábban bőgőtemetést tartottak”

– tette hozzá. A korai bőgőtemetések nem biztos, hogy úgy zajlottak, mint a mostaniak. Az ekecsi bőgőtemetés, egy tréfás temetés, egy dramatikus lakodalmas játék adaptációja volt.