Balogvár, ahol költő volt a várkapitány

SZÁSZI ZOLTÁN

A Rimaszombati járás várait ismerők közül sokan jártak már Balogvárban, de azt kevesen tudják, hogy a romtól északra fekvő emelkedés is egy hatalmas erődítmény, csak pár ezer évvel korábbi.

Messze nyúló kezdetek

A bronzkor és a vaskor kezdetének idejéből való. Balogvár egy körülbelül 400 méter tengerszint feletti, vulkanikus eredetű üledékes kőzetekből álló, már messziről jól látható csúcson épült, az erődítés első említése 1299-ből származik, az alatta fekvő faluról viszont már 1251-ben említést tettek IV. Béla egyik oklevelében. A középkori várból, amely a várhegy tetején lévő kifaragott sziklacsúcsra épült, mára már csupán egy toronyfeljárat maradt meg. A későbbi birtokosok mindannyian hozzátoldottak valamennyit a vár magjához, az a török hódítás idején már egy olasz füles bástyákkal ellátott, teknősbéka alakú erődítménnyé fejlődött. Jelentős haderő viszont a források szerint soha nem állomásozott benne. Ennek egyik oka az lehet, hogy maga a vár nehezen megközelíthető, a falutól, Vámosbalogtól jó egyórányi gyalogútra van. A híres Balog nemzetség egyik ága telepedett itt le, a nemzetség másik két ága Derencsényben és Rimaszécsen építtetett várat.

Csák Mátétól Gyöngyösiig

A vidéket uraló vár sokszor cserélt gazdát, birtokosa volt Csák Máté, majd Károly Róbert, aki a Széchy családnak adta, de ide fészkelte be magát a huszita had is, Giskra és hírhedt hadvezére, Valgata is innen portyázott a délebbi vidékek felé. Mátyás király parancsára Rozgonyi Sebestyén Rimaszécs mellett leverte Valgata huszita seregét, ekkor ismét királyi birtokba kerül, s a győztes hadvezér, Rozgonyi Sebestyén 12 ezer aranyért vette meg a királytól a birtokot. Balogvár a mohácsi csata és az ország kettészakadása után, Eger, Fülek, Várgede, Ajnácskő elestével és az oszmánoknak Rimaszombat mellett felépített szabadkai erődítménye ellenpontjaként végvári státust kapott. Hogy járt-e valaha is turbános török a balogi várban, arról nincs adat. Valószínű, hogy megsarcolta a falut, de a várba már nem talpalt fel. A rendi felkelések idején viszont komoly szerepe volt Balogvárnak. Bethlen Gábor hadai többször megszállták, 1644-ben azonban a szerelmes asszony, Széchy Mária Murány várával együtt ezt is az akkor császárpárti Wesselényi nádornak adja át. I. Rákóczy György serege 1644-ben meg is ostromolta, de sikertelenül. A viharos időkben a nádor megerősíttette a várat, és 1668-ban a kor legnevesebb költőjét, Gyöngyösi Istvánt tette meg Balogvár kapitányának. Abban biztosak lehetünk, hogy Gyöngyösi István e falak közt is írta néhány művét. I. Lipót 1671-ben a Wesselényi-féle összeesküvésben részes nádor özvegyének, Széchy Máriának minden birtokát elkobozta, Balogvár is a kincstárhoz került. Végpusztulását a Thököly Imre vezette kuruc hadjáratok idejére lehet tenni, de hogy mi volt a pontos ok, ezt ma sem tudni. Valószínűleg tűzvész tette lakhatatlanná.

Vadaskert, rom,

lassú pusztulás

Balogvár romjából – amely ma az Állami Erdészet tulajdonában van, és csak külön engedéllyel, előzetes bejelentkezés után látogatható – épült fel Vámosbalog ékessége, a barokk-klasszicista stílusú Koháry-kastély a 18. század utolsó harmadában. A Koháry-családba, azaz a Szász Coburg Koháry-családba házasodott be a bolgár cár, Ferdinánd György Ágost, az angol és a belga királyi család rokona, aki gyakran megfordult itt, mert a vidék remek vadászterület. A kastélyban ma elmegyógyintézet működik. A park lassan csinosodik. Balogvár pedig pár évtized múlva végleg eltűnik a föld színéről.