Az elbújtatott kastély és az elveszett kert

A tornaljai Hámos-kastély ma már kissé kopottas, de még dacol az idővel, s bár egykori angolkertjét teljesen felszá- molták, a kastélyt pedig egy szocreál irodaépület mögé bújtatták el, ettől még nem veszett, nem veszhet el jelentősége.

Tornalja

Borovszky megyei monográfiája szerint a Hámos család 1792. július 26-án kapott nemességet II. Lipóttól. Klenócról származik a család, amely nemesi előnévként a Pelsőczit használta, legjelentősebb birtokaikra ugyanis éppen ennek az egykori megyeszékhelynek a környékén, Szalócon, Gombaszögön tettek szert.

A jeles Hámosok

A család férfitagjai közül többen a 19. században jelentős közéleti szerepet töltöttek be, Antal a Putnoki járás, Lajos a Ratkói járás főszolgabírója volt. Hámos Gusztáv az 1848–49-es forradalomban Guyon Richárd segédtisztjeként harcolt, László, a tornaljai kastély építtetője és nagy adakozó pedig országgyűlési képviselő, 1891-től Gömör vármegye főispánja volt. Nem mellesleg ő az 1892 és 1893 közt épült Pelsőc–Murány vasúti szárnyvonal építtetője is. Hámos László rendkívül tehetséges gazdálkodó is volt, birtokait sikeresen gyarapította, szeszfőzdét építtetett, haszonnövényeket termesztett. Róla azt is tudni illik, hogy Tornalja városának adományozta 1905-ben azt a telket, ahol ma a köztemető van, a Hámos család sírhelye is itt van, a temető délkeleti sarkában. Ide hozták át bő negyven éve a Szalócon eltemetett Hámosok földi maradványait, sírhelyüket a Kassa felé vezető főút miatt kellett felszámolni. Sajnos a kriptát sokszor feltörték, a második világháború alatt az orosz katonák bunkernak használták, a holtakat meggyalázva. A szocializmus idején is többször feltörték, értékek után kutatva vagy csupán hóbortból. A Hámos család tagjainak földi maradványait őrző kriptát végül a közterület-fenntartó vállalat vezetője, Kiss György mentette meg a végpusztulástól a múlt század nyolcvanas éveinek elején. Kiss György ezt azért is fontosnak tartotta, mert a Hámos család nemcsak a temető telkét adományozta a városnak, hanem a helyi római katolikus és az ágostai evangélikus templom építéséhez is jelentősen hozzájárult. Hámos László, a sikeres gazdálkodó vagyonosodásának eredményeként épült Tornalja és Királyi község közt a 19. század utolsó évtizedében egy uradalmi központ, kúriával, angolkerttel, gazdasági épületekkel, ispáni lakkal. Mindebből mára már csak a klasszicista stílusú kúria maradt meg viszonylag érintetlen formájában, a gazdasági épületben ma üzlet, az egykori, évtizedekig iskolaként is szolgáló ispánlak omladozik, egy kisebb kastélyt pedig lebontottak.

Az eldugott kastély

A régi fotók egy kelet-nyugati homlokzati tájolású, E-alaprajzú kúriát mutatnak, északon és délen egy-egy szárnnyal, nyugatra, az angolkert felé nyíló kis terasszal, keleten pedig timpanonos, boltíves portikusz védi a bejáratot. Díszes öntött vaslépcsők vezettek a kúria hosszú folyosójára, amelyet színes, mintás terazollal burkoltak egykor. A kúrai ablakait mívesen kovácsolt vasrácsok védték, valószínűleg a Hámos család birtokában lévő szalóci és gombaszögi vashámorokban készülhettek egykor. A kúria utcai, keleti frontján hatalmas virággrupp ékeskedett, ennek a helyén a nyolcvanas években jellegtelen, csúnya, igénytelen külsejű, egyemeletes irodaépületet húztak fel. Nyilvánvaló szándékkal. A hetvenes évek elején még létezett az egykori angolpark mintegy kétharmada. A közepén még ott volt a tó, abban egy tízméteres átmérőjű kis sziget, a tó partján egy műrom törmeléke, a hűsölésre kialakított barlang nagyobbik része, s még léteztek a tavat körbefutó sétányok is, padokkal, néhány mindent túlélő virággal és közel százéves fákkal. Mára ebből semmi nem maradt. A kúria üresen áll, néhány évvel ezelőtt még szakiskola és kollégium működött benne. Az egykori gazdasági udvart feldarabolták, ma vállalkozások működnek itt, csupán a régi szeszgyár épülete és közel 50 méter magas téglából épített kéménye maradt meg az eredeti gazdaságból. Mint ipari műemlék se lenne érdektelen, csak sok pénz kellene a rendbetételéhez. Mesés hely lehetne a kúria, az ipari emlék és a még megmaradt kert.