Az arcomat a fénybe fordítom

Zalatnay Sarolta jubileumi koncertsoro-zatra indul, felvidéki állomásokkal.

Nagyszabású koncertsorozatra készül Zalatnay Sarolta, Cini. Ennek első állomása február 5-én lesz az Erkel Színházban, majd felvidéki turnéra indul az énekesnő: Komáromban, Kassán, Rimaszombatban, Rozsnyón és Pozsonyban találkozhat vele a közönség. A turné apropóján beszélgettünk.

Tavaly december 17-én ünnepelte 70. születésnapját. Nagy buli volt?

Barátnőim meglepetéspartit szerveztek a házamban, sok-sok régi barátomat meghívták, volt vagy 5-6 torta, pezsgő is bőven, jól éreztük magunkat. Az is nagyon jólesett, hogy az interneten keresztül közel háromezren juttatták el hozzám jókívánságaikat, többen videóüzenetben.

Az elkövetkező hetekben, hónapokban viszont ön ajándékozza meg rajongóit jubileumi koncertsorozattal, amely február 5-én indul az Erkel Színházban.

Mindenképpen szerettem volna az Erkel Színházban tartani a nyitókoncertet, azon a helyszínen, ahol annak idején a Táncdalfesztiválok döntőjét rendezték, és ahol kétszer, 1967-ben és 1971-ben első lettem. Sajnos decemberben a számtalan karácsonyi előadás miatt nem volt szabad időpont, ezért a február 5-i dátum. De ez csak a kezdet, egész évben koncertezni fogunk, készülünk Felvidékre, Kárpátaljára, Erdélybe, nyáron Magyarországon turnézunk, ősszel Kanadába, Amerikába repülünk, szerencsére tele a naptár.

A jubileumi koncertsorozatnak Az arcomat a fénybe fordítom – Édesanyám emlékére címet adta. Miért?

Az említett sor a Fák, virágok, fény című dalból van, amellyel 1971-ben megnyertem a Táncdalfesztivált. Előtte két évet már Angliában töltöttem, ahol erős benyomást gyakorolt rám az angolszász és amerikai pop-rock, illetve itthon az LGT, a Skorpió zenéje, és én is ebbe a rockosabb, keményebb irányba indultam el. Ez a szám túl lírai, túl szép volt nekem. Édesanyám viszont azt mondta, ha elfogadom a dalt, szerinte ezzel nyerhetek. Majd hozzátette: én csak tanácsot adhatok, egyébként azt csinálsz, amit akarsz. Na, ilyen esetekben aztán általában azt csináltam, amit ő mondott. Édesanyám személye nagyon meghatározó volt egész életemben, a mai napig beszélek hozzá, úgy érzem, még most is sok energiát kapok tőle, és segít, ha bizonytalan vagyok.

Sikerült megszeretnie a dalt?

Nagyon megszerettem, és a közönségnek is a mai napig ez az egyik kedvence a dalaim közül. A hétvégén a Budapest Arénában tartott 50 éves a Táncdalfesztivál elnevezésű koncerten 11 ezer néző előtt énekelhettem, és úgy tapsoltak, hogy megállt a műsor. Az említett koncerten ez még egyszer megtörtént, amikor Koós Jani a Kislány a zongoránál című számot énekelte. Jó, hogy a kemény, rockos, bluesos számok után el tudok énekelni egy-egy líraibb hangvételű dalt, mint a Hosszú, forró nyár vagy a Félteni kell.

Több mint öt évtizedes pályafutása számokba sű-rítve: 18 nagylemez, 50 kislemez, 650 dalt. Hogyan válogatott ezekből a jubileumi koncertre?

Borzasztóan nehéz volt kiválasztani azt a húszat, ami elhangzik a koncerten. Próbáltam az interneten keresztül megkérdezni a közönséget, mit szeretnének, de egy idő után feladtam, mert az ún. kötelező dalokon túl, mint pl. a Tölcsért csinálok a kezemből, a Nem vagyok és apáca, a Mindig kell egy barát vagy az előbb említett Fák, virágok fény, olyan hosszú volt a kívánságlista, hogy három koncertre elég lett volna. Beláttam, hogy nem lehet mindenkinek a kedvére tenni, ezért saját elképzelésem szerint állítottam össze a műsort. Természetesen a nagy közönségkedvenc nóták mind felcsendülnek. Az Erkel Színházban három vendégem lesz, Varga Miklós, Takács Tamás és Koós János, a felvidéki körút valamennyi állomására Koós Jani kísér el.

Több helyen nyilatkozta, hogy koncertjein mindig élőben énekel, nem play-backről. A több tucatnyi állomásra tervezett turné bizonyára fizikailag és szellemileg is komoly igénybevételt jelent.

A zene szeretete és az adrenalin sokat segít, jó közérzetet ad. Persze, vigyáznom kell a hangomra, igyekszem nem megfázni, vitaminokat szedek, és ilyenkor énektanárhoz is járok. Szerencsére az utóbbi években is sokat koncerteztem, a falunapi fellépésektől a nagykoncertekig, úgyhogy edzésben vagyok. Fontos, hogy hittel csinálja az ember, hogy szívvel-lélekkel ott legyen, azt adja, amit elvárnak tőle, és ez bizony nem mindig könnyű.

Fél évszázaddal a nagy sikerű Táncdalfesztiválok után, úgy tűnik, szívesen nosztalgiáznak az emberek.

Azt tapasztalom, hogy igény van erre a zenére. A koncerteken nagyon vegyes a korosztály, és legtöbben ennyi év távlatából is velünk együtt fújják a dalokat. Mindenkit nagy szeretettel várok Budapestre, az Erkel Színházba és a felvidéki koncerthelyszínekre is egy jó bulira, közös éneklésre. (PR, vkm)