Ambrózy gróf örökzöld kertje

Ambrózy gróf kertjében a látogatók az örökzöld cserjék mellett mindig találnak nyíló virágokat, termést hozó fákat.

Egzotikum Európa közepén

Az alapító a „semper vireo” elv alapján az örökzöld növényeket részesítette előnyben. A Közép-Európában egyedülálló malonyai arborétumot 1892-ben alapította, az általa ültetett fák és cserjék többsége ma is él.

Ambrózy István gróf a Migazzi Antóniával kötött házassága révén örökölte a malonyai birtokot, mivel a Migazzi családnak nem volt fiúörököse. Gyakori olaszországi utazásai során lenyűgözte az ottani buja vegetáció és úgy gondolta, megpróbálja a mediterrán örökzöldeket az itteni zordabb éghajlati körülmények között is meghonosítani. A negyvenhektáros tölgyes helyére fokozatosan földközi-tengeri, kelet-ázsiai és észak-amerikai cserjefajtákat telepített, ezeket természetes sövényekkel, magasabb fákkal védte a szél és a fagy elől, és így sikerült számukra kedvező mikroklímát teremtenie. Bár a merész kísérletnek akkoriban a természettudósok és botanikusok között is sok ellenzője volt, Ambrózy gróf bebizonyította, hogy megfelelő gondoskodással és a természetes körülményeiket megközelítő feltételekkel, nálunk is megmaradnak a távoli egzotikus tájak növényei.

Expedíciók a nagyvilágba

A gróf és ügyes kertésze, Štefan Mišák 1912-ben már 78 hektárra bővítette a parkot, a kastély előtti területen teraszos kertet alakítottak ki, az északi lejtőkre pedig árnyékos, nedves helyeket kedvelő tűlevelűeket telepítettek. 1914-ben a gróf elhagyta Malonyát és magyarországi birtokára, Tanyba költözött. A közeli Jeliben még egy arborétumot létrehozott – ott is temették el 1933-ban – de élete fő műve a malonyai füvészkert maradt, amelyet olyan mesteri módon telepített, hogy az időjárás azóta sem tett jelentős kárt benne.

Kína, Amerika, Korea

A háború után az arborétum az állam tulajdonába került, 1951-ben rezervátummá nyilvánították, 1953-ban pedig a Szlovák Tudományos Akadémia vette át. Az ötvenes évek végén külföldi botanikus kertektől kapott facsemetéknek és magoknak köszönhetően tovább gazdagodott a gyűjtemény, de az igazi másodvirágzást az 1960-as kínai, 1975-ben az észak-amerikai, majd az 1982-es és 1985-ös koreai expedíció jelentette az arborétum életében. Az expedíciók során gyűjtött anyagból telepítették a 14 hektáros kínai, az 5,5 hektáros koreai valamint 7,5 hektáros észak-amerikai területet, amely térségünkben unikum.

A buja erdőre emlékeztető, rendezettségében is természetesnek ható füvészkert ma 67 hektáron terül el – bejárása felér egy botanikai tanulmánnyal, mégis üdítő kirándulás. Tíz éve rózsakertet telepítettek az arborétum kertészei a kastély előtti parkos részre. Az Ambrózy gróf által termesztett bokros amerikai rózsákból egy sem maradt meg, az újonnan telepített tövek történelmi, azaz 1900 előtti és modern rózsafajták keresztezései. A monarchia legnevesebb rózsakertésze, Geschwind Rudolf által nemesített valamennyi rózsafajtából akad a kertben egy-egy tő.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"243996","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"401","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"401"}}]]

Az arborétumban az 1929-es kemény tél végezte a legnagyobb pusztítást, de tönkretenni nem tudta, Ambrózy gróf szaktudásán a mínusz huszonöt fokos fagy sem fogott ki. A Szlovákiában egyedülálló füvészkert értékét és népszerűségét kissé abszurd módon az is mutatja, hogy a két falu, amelynek a területén fekszik, már évek óta veszekszik rajta. A park nagy része ugyan Barskisfalud (Vieska nad Žitavou) területén található, de nevében mégis Malonya nevét viseli, mivel az alapító birtokának központja itt volt.

A hatalmas arborétum minden örökzöldje az alapító Ambrózy István lelkét őrzi, az igazgató ezért is szeretné, ha emlékszobája lenne a kastélyban. Évek óta kutatja és gyűjti a korabeli fényképeket, iratokat és tárgyakat, és jövőre talán meg is nyílhat a tárlat. Egész múzeumra való anyag sajnos nem jön már össze, hiába élt itt a gróf és családja több mint húsz évig – a front alatt a falubeliek szétlopkodták a kastély berendezését és eszük ágában sincs visszavinni az értékes bútorokat, dísztárgyakat. „Szerencsére a lényeg kint van a kertben, azt nem pusztította el sem az 1929-es kemény tél, sem az utóbbi évek aszályos nyarai, sem az emberi gonoszság” – mondja Juraj Kuba igazgató. „Az örökzöld lombok évtizedek óta tartják az árnyat, őrzik a csendet és mesélnek a természet csodálatos megújuló erejéről mindenkinek, aki érti.”