Alacsony drótkerítés – csak az nem lép olajra, aki nem akar

Azért kell őrizni a menekülttábort, hogy ne jussanak be illetéktelenek? Somogyi Tibor felvételeEgyre több nyugtalanító hír érkezik a Dunaszerdahelyi járásban fekvő Nagyszarváról. A gyűjtőtáborból a menekültek a községen keresztül szöknek meg. Nem csoda, hogy már azok is, akik elismerték a menekülttábor létjogosultságát, veszélyeztetve érzik magukat.

A nagyszarvaiak tudta nélkül, majd a népszavazás eredményét, a lakosság akaratát figyelmen kívül hagyva létesítették a gyűjtőtábort. Az üzemeltetők nevében a migrációs hivatal igazgatója és a belügyminisztérium illetékesei korábban azt ígérték: a tábor biztonságos lesz. Állították: a menekültek nem jelentenek veszélyt a falu lakosságára nézve azért sem, mert a karantén 30 napja alatt nem hagyhatják el a körülkerített területet. Ha pedig mégis megszöknének – vélte Bernard Priecel, a migrációs hivatal igazgatója –, biztosan nem a falu, hanem a határ felé futnának... Pálffy Dezső a község polgármestere kezdettől fogva kételkedett. Főleg azért, mert nem volt, aki megmagyarázná: mitől államérdek, esetleg közérdek egy járásba összpontosítani három menekülttábort. – Mit segít az rajtunk, hogy orvosi vizsgálatnak vetik alá az érkezőket, hogy ujjlenyomatot vesznek tőlük, és fényképet készítenek valamennyiükről, ha nem rendőri szervek, hanem civil őrző-védő szolgálat ügyel a rendre. Az alacsony drótkerítésen csak az nem lép olajra, aki nem akar.

Novemberben megérkezett a menekültek első csoportja. Nem sokkal később a menedékjog várományosai a falubeliektől kérdezték: merre vezet az út Pozsony és Bős felé. A múlt héten, feltehetőleg az ügyeletes őrök tudta nélkül hárman távoztak a táborból – értesítették szerkesztőségünket a falu lakói. Természetesen a helyszínen szerettünk volna meggyőződni arról, igazak-e a hírek. Feltételeztük, engedélyre lesz szükségünk, ezért Bernard Priecelt, a migrációs hivatal igazgatóját kerestük, aki korábban huzavona nélküli ügyintézést ígért. Erről bizonyára megfeledkezett, s azt üzente: a karantén miatt nem léphetjük át a tábor kapuját, pozsonyi irodájában viszont majd szívesen nyilatkozik ő is és a menekülttábor vezetője is. – Ha valóban annyira komolyan veszik a karantént, miként lehetséges, hogy a rendelet csak befelé érvényes, kifelé viszont nem? – érveltünk. Eredménytelenül. Pedig nem a menekültekkel akartunk beszélni, hanem kizárólag azokkal, akik a tábor biztonságos üzemeléséért felelnek.

Pálffy Dezső polgármestertől megtudtuk, ő sem járt még a táborban, de Bernard Priecel helyettese tudatta vele, hogy másnap mellé is kísérőt biztosít.

– Nem sejtem, miért kell a kísérő, ha találkozni szeretnék az igazgatóval. Az az igazság, hogy nem látom értelmét a látogatásnak – mondta kedvetlenül a polgármester, majd megmutatta a november 11-én keltezett válaszlevelet, amelyben a belügyminiszter „megalapozatlannak tartja a község lakosainak félelmeit”, és biztosítja őket, „megtettük a szükséges intézkedéseket”.

– Nem őrzik őket rendesen, hiszen tudtommal nincsenek elegen. És nem tesznek semmit annak érdekében sem, hogy legalább megnehezítsék átjutásukat a kerítésen – intett a tábor oldalkerítése felé, majd a hóban kirajzolódó lábnyomokra mutatott. – Lehet, hogy a múlt hét csütörtök éjjelén erre szöktek el a menekültek? Több autós jelentette, hogy találkoztak három sötét bőrű – Pozsony irányába gyalogoló – férfival. Úgy tűnik, azért kell őrizni a menekülttábort, nehogy valaki illetéktelen bemenjen. Az az érzésem, az őrök nem a falu lakóit védik a menekültektől, hanem a táborlakókat a nagyszarvaiaktól.

A tábor udvarán felépült a játszótér, a hóban gyerekek hancúroztak. Meglepő látvány volt, hiszen októberben még azt mondták a migrációs hivatal illetékesei, hogy Nagyszarva nem alkalmas a családos menekültek befogadására. Szóba került az illegális határátlépők kitoloncolásának lehetősége is. Erre azért nincs mód – magyarázta a polgármemster – mert a menekültek pontosan tudják: csak úgy kerülhetik el a kitoloncolást, ha menekültstátusért folyamodnak. Holott eszük ágában sincs itt maradni, hiszen számukra Szlovákia nem célország. Ezért szöknek. Büntetlenül. Ha ismét elfognák, akkor sem toloncolhatnáknák ki őket, ugyanis Magyarország csak 48 órán belül fogadja vissza a határsértőket. Az ukrán és a cseh határt illegálisan átlépők kitoloncolási határideje 30 napos.

Peter Privitzer táborigazgató nem volt hajlandó beszélni a szökések körülményeiről. Kifogásolta viszont a polgármester lapunkban megjelent nyilatkozatát, amelyben elmondta, hogy a táborban történtekről csak nem hivatalos forrásból, az ott dolgozóktól értesül. Peter Privitzer úgy véli, ez rossz fényt vet az őrző-védő szolgálat tagjaira, hiszen a cég igazgatója akár arra következtethet, hogy az alkalmazottai szivárogtatták ki az információkat. Ellenvetésünkre, vajon titoktartási nyilatkozatot írattak-e alá az alkalmazottakkal, – fűtőkkel, karbantartókkal, takarítónőkkel – kifejtette: félremagyarázzuk, félreérelmezzük szavait.

– Amint felmutatják a belépési engedélyt, rendelkezésükre állok, és részletesen beszámolok a menekülttábor működéséről – közölte távozóban.