A nagymegyeri magyar iskolák újraindításának 60. évfordulójára

Nagymegyer |

<p>A nagymegyeri magyar iskolák újraindításának hatvanadik évfordulójára emlékezett a közelmúltban a Csemadok helyi szervezete, valamint a városi művelődési központ.</p>

A baráti találkozó vendége Csicsay Alajos volt, mellette Belucz János, idősebb Néveri Sándor, Molnár János, Szuh Kálmán, Tánczos Tibor és Varga Frigyes emlékezett a hőskorra. Ki gyermekként, ki kezdő pedagógusként, ki Nagymegyeren, ki Dél-Szlovákia más településein élte meg a hatvan évvel ezelőtti eseményeket, amikor a jogfosztottság évei után újra megnyitották kapuikat a magyar iskolák.

A találkozón természetesen az is szóba került, milyen jelentőséggel bírnak napjainkban a magyar iskolák, az oktatás minősége, az iskolahálózat folyamatos fejlesztése – nemcsak a szlovákiai magyar közösség, hanem egy-egy település, adott esetben Nagymegyer jövője, a város fejlődése szempontjából.

A megemlékezés kapcsán Varga László tanár, helytörténész szerkesztésében egy emlékfüzet is napvilágot látott, amelyben személyes beszámolók, visszaemlékezések olvashatók. Mindenképpen említést érdemel a kiadvány fotóanyaga – ma már a családi albumokban sem igen találhatók meg hasonló, sok évtizedes osztályképek, az iskolai élet különböző oldalait (a kötelező brigádokat, tanulmányi kirándulásokat) dokumentáló fényképek sorozata.

Egy különleges életpályát is bemutat az emlékfüzet – Hencz Pálét, aki a két világháború között kántortanítóként volt a csallóközi kisváros pedagógiai, társadalmi és egyházi életének egyik motorja, majd 1950-ben minden tekintélyét latba vetette, hogy megfelelő számú gyereket toborozzon az újrainduló magyar iskolába, melynek igazgatója lett. Nem egy családnál elérte, hogy az 1946 óta működő szlovák iskolából íratták át gyermekeiket a szülők. Egyéb feladattal is meg kellett küzdenie: részben képesítetlen fiatalokból szervezte meg az első tantestületet.

Kollégáinak nemcsak szakmát, hanem tartást is tanított. A ma már több mint 80 éves Kovács Klára saját bevallása szerint több mint 50 éve nem viselt kendőt, mert egy esős napon Hencz Pál ezekkel a szavakkal rótta meg: „Jegyezze meg kolléganő, hogy a magyar tanítónő sohasem viselhet kendőt, csak kalapot.”

Mészáros Zsófi

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?