A csillagokat kémlelni estétől reggelig

Somogyi Attilának a Covid-19-világjárvány miatt elrendelt karantén egy új hobbit adott. 2021 februárjában éppen kényszerpihenőt tartott, amikor, mint fogalmazott, már az összes játékot végigjátszotta a számítógépén, de még mindig unatkozott.

Megismerni a csillagokat

Az esti derűs égbolt alatt levegőzve elkezdett a csillagokban gyönyörködni és arra gondolt, közelebbről meg kellene ismerni őket. A telefonjára letöltött egy alkalmazást, melynek segítségével elkezdte beazonosítani a csillagképeket, megtanulni, mi van az égbolton. 

„Arra gondoltam, hogy vennék egy teleszkópot, de nem akartam máris a dolgok közepébe vágni, folyamatosan szerettem volna megtanulni az égboltot, ezért először egy 8 cm átmérőjű lencsével ellátott binokuláris távcsövet vettem, amelynek a 20-szoros nagyításával a galaxisokat vagy a Hold krátereit is meg tudtam figyelni. Miután megtanultam a csillagképekben az objektumokat, a galaxisokat, a csillaghalmazokat, azután vásároltam meg az első teleszkópot, amiben 20 cm-es tükör van, 1000 mm a fókusztávja. Időbe telt, mire megtanultam használni. A távcsőhöz használt állvány ekvatoriális, vagyis felveszi a Föld forgását, milliméter pontossággal északi irányba kell állítani, kicsivel a sarkcsillag mellett. Ahogy forog a Föld, úgy forog az állvány is. Ekkor még csak nézegettem a csillagokat, égitesteket, később motormeg-hajtásúvá alakítottam a távcsövet, ami így automatikusan ráállt az éppen megfigyelt objektumra, távirányítóval lehet irányítani” 

– mondta el Attila. A távcső lencséjén keresztül próbált a telefonjával fotókat is készíteni a Holdról vagy a Szaturnuszról, de csak akkor tudott szebb képeket fotózni, amikor egy telefontartó eszközt szerelt fel a távcsőre.

Az első fényképezőgép

Csaknem egy év elteltével Attila megvásárolta az első fényképezőgépét. A kezdeti lelkesedés után hamar rá kellett jönnie, hogy nem is olyan egyszerű a csillagokat szépen lefényképezni. 

„Hihetetlen, mennyi mindent meg kellett tanulnom. A Negyeden élő Molnár Iván csillagásznak sokat köszönhetek, rengeteg tanáccsal, ötlettel látott el, hogy mit hogyan érdemes csinálni. Newton-féle távcsövet használtam, amelynek az a hibája, hogy kómás felvételeket lehet vele készíteni a csillagokról, vagyis elmosódott oválisnak látszanak azok a csillagok, amelyeknek pontszerűnek kellene lenniük. Hiába volt jól beállítva a távcső, egy lencse kellett hozzá, hogy ezt a hibát kiküszöbölhessem” 

– magyarázta Attila. Azt is elmondta, hogy a fényképeket hosszú záridővel kell készíteni, ő általában öt-tíz perces záridőt használ. Ennyi idő alatt annyi fényt gyűjt össze a kamera, hogy szépen kirajzolódnak az objektum részletei. Ehhez vezető táv-csőre és vezető kamerára volt szükség. Autodidakta módon, leginkább YouTube-videók segítségével fejlesztette tudását.

Nehézségek

Az asztrofotós bevallotta, voltak pillanatok, amikor ideges és elkeseredett volt, a sírás kerülgette, annyit kellett bajlódni a gépek beállításával. 

„Volt, hogy este kimentem, órák telek el, mégsem tudtam semmit fényképezni, mert nem sikerült összehangolnom a berendezés részeit, rengeteg éjszaka ment el úgy, hogy lényegében nem volt eredménye. Az udvaron állítom fel a távcsövet és a kamerát, nem szükséges semmilyen magaslatra menni. Akkor tudtam újabb szintet lépni, amikor elektronikus pólusra állító szerkezetet vásároltam, amivel akár 10 percig is fényképezhettem. Ha nem jó a pólusra állás, akkor nem jó a vezetés sem, elmosódott lesz a kép.”

Modern technológiák

A beszélgetés során Somogyi Attila sokszor említette a különféle alkalmazásokat, a számítógépet és egyéb eszközöket, amelyekkel dolgozik. Nevetve hozzátette, ha ezek nem lennének, bajban lenne, de fényképezni azért tudna. 

„Az első fényképezőgépemmel, amely az ultraibolya és az infravörös fényt is képes szűrni, számítógépes vezérlés nélkül tudnék továbbra is fotózni, de az asztrokamerával már nem, azon nincsenek ilyen szűrők. Sokkal magasabb a fényérzékenysége, az egész fényspektrumot veszi, számítógép nélkül nem lehet használni. Ez a legújabb szerzeményem, nagyjából fél éve használom. Azért volt rá szükségem, mert az előző gépet lényegében kinőttem, mivel nem képes olyan mértékben kiszűrni az elektromos zajt, hogy jó minőségű, használható felvételeket készíthessek vele. A túl sok elektromos zaj gyengíti az objektum részleteit. Ahhoz, hogy az utómunkálatokkal erőteljesebben ki lehessen hozni a fotózott objektumot, többórányi felvételt kell készíteni, hogy a zaj és a szignál nagyjából egyensúlyban legyen. Az elektronikus zajt főként este figyelhetjük meg, ha valamit lefotózunk a telefonunkkal. Ha viszonylag jók is a fényviszonyok, jól látható a lefotózott objektum, akkor is szemcsés lesz körülötte a fénykép az elektronikus zaj miatt. Utómunkával csökkenteni lehet, de csak akkor lesz jó a felvétel, ha az objektum is elég erősen látszik” 

– magyarázta.

Örömteli munka

Attila minden derült éjszakán megpróbál kimenni, olyankor reggelig a csillagokat kémleli. Sikerült olyan munkát találnia, amit a hobbijához igazíthat. Napnyugta előtt egy órával kezdi beállítani a berendezéseket, hogy mire lemegy a nap, minden a helyén legyen. A számítógépes vezérlésnek köszönhetően már nem kell kint lennie, mint a kezdetekkor, hanem bentről, az asztal mellől irányít mindent. Csak időnként megy ki ellen-őrizni, hogy minden rendben van-e. 

„Amikor lemegy a nap és beáll a teljes sötétség, akkor kezdem a fotózást. Legalább tízórányi felvételt készítek, de inkább többet, vagyis ugyanazt az objektumot fotózom annyiszor ötperces exponálással, hogy az összzáridő több mint tíz óra legyen. Ezt a rengeteg felvételt kalibrálni kell, hogy kiszűrjem a zajt, úgynevezett flattot, vagyis kisimított képet kell készíteni, amivel a kép sarkait tudom beállítani. Ha ez megvan, a számítógép segítségével a több mint tízórányi felvételt egymásra rakom és végül elkészül egy kép, ami, ha mindent jól csináltam, zajtalan, vagyis nem szemcsézett. Egy másik programban a fekete háttérből ki kell emelni az objektumot, így készül el egyetlen kép, amiben gyönyörködhetek. Arra a szintre eljutni, hogy kimegyek, előkészítem az eszközöket és minden úgy megy, ahogy kell, két év alatt jutottam el. Rengeteg munka és nagyon sok szenvedés is van mögöttem, de rendkívül jó érzés, hogy mindig kitartottam. Gitározni például sokkal könnyebb volt megtanulni” 

– mondta nevetve.

A cél a fejlődés

A jövőben szeretne belépni a Magyar Csillagászati Egyesületbe és azt tervezi, hogy a képeit nyomtatott formában is elérhetővé teszi. Azonnal hozzátette, hogy nem azért csinálja, hogy eladja a képeket, pénzt keressen vele, hanem a saját örömére, egyszerűen mert minden percét élvezi ennek a munkának és örömmel tölti el, hogy mennyit tanul a saját hibáiból. Szeretne egy nagyobb, 26 megapixeles, szenzoros asztrokamerát vásárolni. A mostani fotóival is már elégedett, de szeretné univerzálissá tenni a felszerelését. A nagyon kis objektumok fotózására a mostani távcsöve és kamerája éppen megfelel, de vannak olyan hatalmas objektumok, hogy nem férnek bele a távcsőbe, ezért szeretné bővíteni az eszköztárát, hogy a legkisebb objektumoktól a legnagyobbakig mindent fotózhasson.