Szombaton töltötte be századik életévét Petár Ilona. A koronavírus-járvány miatt ezt a kerek jubileumot sajnos nem ünnepelhette meg gyermekei, unokái, dédunokái és testvérei körében.
100. születésnap karanténban
Ha a koronavírus nem írja át a család terveit, akkor Petár Ilona, született Mester Ilona 100. születésnapját szombaton ünnepelték volna meg. Ilonka néni kora ellenére szellemileg rendkívül friss, teljesen tisztában van a napi történésekkel, érti azt is, hogy egy nagyon komoly járvány söpör végig a világon, így a kerek jubileum alkalmából senki nem látogathatja meg. Csak a legszűkebb családi körben emlékeztek meg a 100. születésnapjáról. Természetesen tortával ünnepeltek. Elmondása szerint jól érzi magát, néha fájnak ugyan a kezei és a lábai, de még nem kell ágyban feküdnie. Korábban sétálgatott az udvaron, a vírus miatt most csak az erkélyen üldögél.
Az iskolai éveit ma is pontosan fel tudja idézni. Ügyes eszű, jó tanuló volt, hatan voltak testvérek, nem voltak jómódúak, tankönyvre nem telt a szüleinek. „Ma is emlékeszem arra, amikor a tanító az egész osztály előtt megdicsért, hogy milyen jó tanuló vagyok. Amikor a 17 könyvből álló csomagot elkezdte kiosztani – ezt ugye csak a gazdag szülők tudták megvenni a gyerekeiknek – az első csomagot nekem adta. Szerettem a történelmet, a földrajzot és fogalmazásokat írni, a számtan nagy hobbim volt. Matematikából voltam a legügyesebb, dühített, ha valaki nem tudta a feladatot, ezért gyakran súgtam a társaimnak. Ha a tanító észrevette, mindig kikaptam, mogyorófa bottal porolt el minket, ha rosszak voltunk” – emlékezett vissza az iskoláséveire.
Az anyagiak miatt nem tanulhatott tovább, Nyitrára szegődött el egy zsidó családhoz szolgálónak. Havonta 50 koronát kapott, pénzt nem kellett hazaadnia, de két húgát ő „ruházta.” Családot a világháború miatt csak később alapított. „1938-ban elmentem Csehországba, Morvába, az a terület szudéta volt, onnan német márkát küldtünk haza a családnak. Hat évet töltöttem ott. A háborút követően 10 évig éltünk Prágában a férjemmel, az első gyermekem is ott született 1950-ben. Végül Nyitra mellett, Lédecen telepedtünk le” – mondta Ilonka néni. A napjai varrással és olvasással telnek, elmondása szerint a nyitrai könyvtárat már kiolvasta. Korábban a kerti munka, a virágokkal való foglalkozás szerzett neki nagy örömet. Néhány éve már Nyitrán lakik a lányánál, a lédeci barátnők azonban most is hiányoznak neki.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.