ÚJ ARC A POLITIKÁBAN

Mi ösztönözte arra, hogy párton kívüliként a Híd listáján induljon a parlamenti választásokon?

Most érkezett abba a szakaszába az életem, hogy ez a kihívás megtalált. Ideje a tapasztalatomat, a kapcsolataimat, emberségemet a szlovákiai magyar közösség szolgálatába állítani. Nem akarok nagy szavakat használni és felelőtlenül ígérgetni. Sokat gondolkodtam rajta, hogy éljek-e a lehetőséggel. Beszélgettem a barátaimmal, és végül döntöttem. Indulok. Aki ismer, tudja, hogy semmit sem tudok félgőzzel csinálni, amibe belefogok, azt sikerre viszem, hát bátran állok ez elé a kihívás elé is.

Az életben mi a legfontosabb az ön számára?

Egyértelmű a válaszom: a család. A családomért minden áldozatra képes vagyok. Gyerekkoromban azt tanultam otthon, hogy össze kell tartani. Édesanyám tanítónő volt a helyi alapiskolában. Szerényen éltünk. Egy négylakásos tanítólakásban laktunk, szemben velünk volt egy ugyanilyen ház. A két házban nyolcan voltunk gyerekek. Mindig mindenben összetartottunk mi nyolcan, segítettük egymást, úgy, ahogy a szüleink is. Nagy véd- és dacszövetség volt ez. Perbetét az én gyerekkoromban nagyon színes közösségi élet jellemezte, melynek mindig tevékeny része voltuk az egész családdal. Ez, és édesanyám gondoskodó szeretete az én legmeghatározóbb útravalóm, amit otthonról kaptam. Ezt a szeretetet viszonzom. Viszonoztam akkor is, amikor anyukám még Perbetén lakott az otthonunkban. Szívesen mentem mindig haza, és segítettem őt. Most már sajnos egy idősek otthona lakója, mert állandó gondoskodásra szorul. Hetente többször látogatjuk, ápolom, etetem, beszélek hozzá, bár már válaszolni nem tud, csupán a szeme mosolyog még rám. Gondoskodom róla, és nem csak neki szerzek kellemes élményeket, hanem az otthon többi lakójának is. Süteményt viszek, és baráti szót, mindenkinek. Karácsonykor pedig egy nagy karácsonyfát díszítettünk együtt, az otthon nagy közösségi terében.

Az első kérdésben említette, hogy a döntés előtt tanácsot kért a barátaitól. Milyen a jó barát?

A jó barát nem biztos, hogy állandóan velem van, de mindig mellettem. Nem biztos, hogy mindig egyetért velem, de szeret akkor is, amikor nem vagyok épp a legszeretetreméltóbb formában. Szeret akkor is, ha éppen megemeljük a hangunkat, mert ilyen is van. Érzi, egyszerűen megérzi, mikor van szükségem a jó szóra, és bármikor megkereshetem, akár szóban, akár írásban, de gondolatban is…Alázatos is. Mert alázatot csupán az várjon el, aki adni is tud.

Van ilyen?

Van, nem sok, de van.  Őket nem vezeti érdek. Rájuk számíthatok. Ők megmaradnak az időm végezetéig…

Sokat utazik, utazásai során mi nyűgözte le a legjobban?

A munkám során is sokat utazom, de egyébként is szeretek utazni, más kultúrákkal ismerkedni. Bárhol vagyok, szeretek a városi parkokban leülni. Figyelni az embereket, gyönyörködni a természetben, nézni a városok forgatagát, megkóstolni a cukrászdák finomságait, enni egy jó ételt, élvezni a szállodák nyugalmát, a semmittevést, igen a semmittevést is szeretem, csak ritkán adódik rá alkalom. Szeretem a műemlékeket nézni és fotózni is. A kedvenceim a kastélyok és a paloták, azokat nem hagyom ki, bárhová megyek is. Csak leülök, csodálom, és álmodozom. Elképzelem magamat bennük, milyen lett volna akkor, régen élni. Talán ezzel van kapcsolatban az is, hogy nagyon szeretem az antik tárgyakat. Bárhol járok a világban, ki nem hagynék egy régiségpiacot sem. Nálam az antik tárgyak újra használati tárgyakká válnak.

Van-e az életének olyan pillanata, amelyet újraélne, mert ki szeretné javítani?

Nincs ilyen, mert mindent, amit tettem vállalok. Ha jó volt azért, ha meg nem, akkor meg azért. A sikertelen pillanatokból tanultam a legtöbbet. A csalódások megviselnek, de túlteszem magam rajtuk minden alkalommal, és tanulok belőlük.

Volt-e az életének olyan pillanata, melyet csodaként élt meg?

Az én életem egy csoda. Csoda már az, hogy megszülettem, és csoda az is, hogy az egyszerű perbetei fiú meg tudja valósítani az álmait. Csoda, hogy lehetőséget kapva immár 50 éve valósítom meg az álmaimat, nem csak a magam örömére.