Szombati vendég: Lengyel Tamás

Mindeközben állandó szereplője a Munkaügyek című televíziós „mai magyar abszurdnak”. Legfrissebb filmszerepeiből kiindulva elmondhatjuk: színészként is a „frontvonalban” áll.
Kezdjük a Munkaügyekkel. Annyi sok drámai szerep, súlyos történet után most valami egészen más. Élvezi?

Hogyne élvezném?! Tehetséges írók, színvonalas anyag, vicces helyzetek. Iszonyú nagy lehetőség ez egy színésznek. A Munkaügyek már kultsorozattá vált a képernyőn. Ötletes. Szórakoztató. Rögtön az elejétől hittem benne. Minőségi munka, még ha szappanopera jelleggel is van felvéve. Három évad egy ilyen sorozatban a színészre irányítja a figyelmet. Az iroda tevékenységére felügyelő kormánybiztos, akit én játszom, kontrapunktja az összes szereplőnek. Valamilyen szinten ő képviseli a normalitást, mindenki más súlyos zavarokkal küzd mellette. Persze neki is van defektje, csak nem olyan látványos. Hatalommániás, felszínes, oda van a kütyükért.

Humorérzékét eddig sem a színpadon, sem filmben nem nagyon csillogtathatta. Elkerülték az ilyen szerepek.

Pedig ötödik éve rádiókabarézom. Nem stand upolok, hanem felolvasom a jeleneteket, amihez ott helyben, a mikrofon előtt kell karaktert kerekíteni. Nagyon erősen tolmácsolni fura jellemvonásokat. A poént nem én kreálom, csak kitalálom, melyik az a karakter, amelyen keresztül a legjobban átjön a helyzet komikuma.

A teljes interjút a szombati Új Szóban olvashatják!