A városi tömegközlekedés velejárója, hogy időnként ellenőrök lepik meg a gyanútlan utasokat, s alaposan szemügyre veszik bérletüket vagy viteljegyüket. Ez így rendjén is volna, mi több, kimondottan fontosnak tartom, különben vajmi kevesen vásárolnának busz-, troli- vagy villamosjegyet.
Revizor a láthatáron, avagy Az ellenőröket nem ellenőrzik, ugye?
Nemrégiben egy kelet-szlovákiai diáklány volt a vendégünk. Mivel leginkább a belváros közelében utazgat, bérlete csak a belső, I. sávra szól. A külváros felé közeledve elővett egy vonaljegyet, hogy ha a kijelzőn megjelenik a II. sáv, lepecsételhesse. De miközben az automata jegykezelőhöz lépett, útját állta egy ellenőr, állítva, hogy a lány nem kezelte időben a jegyét, vagyis feketén utazik, amiért meg kell fizetnie a büntetést. Nem segített az útitársak felháborodása, nem segített semmi, az ellenőr hajthatatlan volt. S a helyzet őt igazolta: a „rajtakapott” utasnak még mindig nem volt érvényes jegye. Elvette tőle a bérletét, lemásolta az adatait, s kiírt egy szelvényt, mely 1400 korona megfizetésére szólít fel.
Az esetről tudomást szerezve, nekem rögtön egy szólás jutott az eszembe: nem eszik olyan forrón a kását. Nyugtattam is vele vendégünket, s biztattam, ne féljen, szépszerével elrendezzük a dolgot! Másnap meg is kerestem azt a kollégámat, akinek a felesége a közlekedési vállalat igazgatójának titkárságán dolgozik, s naponta olvas olyan jellegű leveleket, amelyekben a „feledékeny” utasok büntetésük elengedését kérik. Megtudtam viszont azt is, hogy a revizorok már egy önálló, kommersz szervezet alkalmazottai, s jövedelmük nagyban függ az általuk kirótt büntetések mennyiségétől. Ám így is előfordul, hogy a tömegközlekedési vállalat igazgatója esetenként felment valakit a büntetés alól. Megkaptam a kiképzést: nagyon udvarias levelet kell írnunk, mindenképpen be kell ismerni, hogy hibáztunk, s megfogadni, hogy többet ilyen ám nem fordul elő.
ĺrtunk hát egy szívhez szóló levelet, benne az utasításnak megfelelő mea culpával, ecsetelve a diáklány szociális helyzetét. Kollégám is elolvasta, s áldását adta rá. Annál lesújtóbb volt a válasz: mit képzel magáról az, aki jegy nélkül utazik a villamoson, s olyan szemtelen, hogy még a bírság törlését is van mersze kérni. Meg egy fenyegetés: ha nem fizeti ki 30 napon belül a megszabott összeget, soha többé nem vehet Pozsonyban bérletet, így aztán utazgathat a sokkal drágább vonaljegyekkel.
A minap egy új revizorra lettem figyelmes. Szokatlanul udvarias volt, kedves, előzékeny.
Egy leány, aki hatalmas utazótáskával szállt fel a villamosra, nem találta a bérletét. Idegesen szedett ki mindent a nagy táskából, a hangja is remegett, miközben azt mondogatta, hogy az egész igazolványtokot betette jó alulra, hogy el ne vesszen... Az ellenőr hiába mondta neki, hogy ne keresse tovább, a lány, úgy látszik, nem hitt a fülének. Mire az „ugyan, hagyja már” kézmozdulatot alkalmazta, de a lány, úgy látszik, a szemének sem hitt. És a végállomáshoz érve a lánnyal együtt meglepetten bámultuk, ahogy a revizor segít neki visszarakni a dolgait a táskába.
A megállótól hazafelé bandukolva nem tudtam másra gondolni, mint hogy ez az ember sem lesz sokáig ama bizonyos ellenőri szervezet alkalmazottja. És mégis mennyivel gazdagabb máris.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.