New York leghosszabb éjszakája

A máskor fényárban úszó Times Square kísérteties volt a sötétbenTASR/EPA-felvételÁtéltem New York leghosszabb éjszakáját. A taxi nem áll meg, amikor próbálom leinteni. A következő sárga Ford is elhajt mellettem, majd a harmadik lassít, és kiszól a vezetője: ma nincs több fuvar. Próbáljam meg gyalog.

New York tízmillió lakója ugyanezt teszi.

Fölpillantok a Brooklyn-hídra. Ezrek és ezrek araszolnak az East River fölött. A felhőkarcolókból leereszkedő emberek úgy lepik el az utcákat, mint a szétszivárgó víz. Átvágok a Városháza előtti parkon. Ringatózom a tömeggel, akár a dobozba préselt szardínia. Végeláthatatlan emberfolyammá válik a Broadway. A Canal Street kereszteződésében egy étterem bejáratánál sír egy lány. Képtelen telefonálni. Megbénultak a mobiltelefonok is. Mi történt? Egyelőre nincs válasz, csak annyit látunk, hogy minden elsötétedett. Senki nem tud semmit.

A tömegben rendőrautó vág lassan utat. Rendkívüli állapot! – fogjuk ki a zajból a hangszóró szavát. Áramszünet.

A kereszteződésben fiatal srác terelgeti a kocsikat. A mentő is türelmesen vár. A közeli ház állványáról fotóriporterek pásztázzák az utcát. Az egyik étterem előtt hatalmas, jeges dézsákból üdítőitalokat osztogatnak ingyen. Aki kettőt vesz, rászólnak.

Mire az Union Square-hez érek utolérnek a hírek is. Egy taxis könyököl a kocsijára. Harsog a rádiója. Leállt az egész város. Nincs áram egész New York államban, sőt villany nélkül maradt a keleti part nagyobb része, egészen Kanadáig.

Akkor táncoljunk! – invitál mosolyogva egy csapat a Filmakadémia előtt. És rázendítenek. A park füvén nincs tenyérnyi szabad hely. Újabb étterem költözik ki az utcára. Jeges kád, tele dobozos üdítőkkel. Ők ugyan pénzért adják, de az ár méltányos. Mindössze egyetlen dollár. Az emberek türelmesen állnak sorba. Közben történetek foszlányait kapom el.

Az egyik férfi tizenhat utcát bandukolt a metró alagútjában, mire a felszínre került. A másik fél órát vesztegelt a beszorult liftben. Van, aki szeptember 11-ét emlegeti, de leintik. Nincs pánik.

Sűrűsödik a tömeg. A 34. utcánál többen megtorpannak. Balra az Empire State Bulding, ismét a legmagasabb New York-i épület. Ez most a lehetséges célpont. Kevesen közelítik meg. Annál többen verődnek össze a Grand Central Terminál, a Nagy Központi Pályaudvar környékén. A Pershing étterem teraszán születésnapi buli. Előkerülnek a talpas poharak, csobog a pezsgő. Tortát szeletelnek. Van idő az ünneplésre. Az állomást lezárták, a vonatok nem indulnak. A kimaradt járatok helyébe nem állítanak buszokat. Ki, ki boldogul, ahogy tud. Szájról szájra járnak a hírek, üzenetek. Kifelé lezárták a város hídjait. Aki bennrekedt Manhattanben csak busszal, kocsival tud menekülni.

Nyitott kamion fordul be az 5. sugárútra. Szedik össze a gyerekeket. Fiatalasszony próbál melléjük kapaszkodni. Nem engedik. A kocsi nem megy át New Jerseybe.

Besötétedik. Csak a telihold fénye verődik vissza a felhőkarcolók ablakairól. A rendőrök fáklyákat gyújtanak. A lángok fényében terelgetik a ritkuló forgalmat. A sarkon, egy kapualjban újságpapírra fektetett csecsemőt tesz tisztába az édesanyja. A közeli boltból kap vizet.

A Public Library, a közkönyvtár lépcsőjén fészket raknak az emberek. Kiskosztümös hölgy igazít a sminkjén, öltönyös férfiak teszik a fejük alá a laptopot, legyezővel takarja el az arcát a japán turista, szendvicseket oszt szét négy gyermeke között egy anya, majd frissítőkendővel kínál meg mindenkit.

Egy szaxofonos Gershwin-melódiákkal ringatja álomba a tömeget. Úgy alszanak az emberek a járdán akár az útközben megfáradt menekültek.

New York, 2003. augusztus