Német munkaidővita

Munkaidő-háború robbant ki Németországban. Angela Merkel, az ellenzéki kereszténydemokraták vezetője egy interjúban azt mondta: a nyugatnémeteknek heti egy-két órával többet kellene dolgozniuk, hiszen az mégsem járja, hogy a volt NDK-ban tizennégy évvel a rendszerváltás után is hosszabb a hivatalos munkaidő, mint az egykori Nyugat-Németországban. A nyugatnémetek átlagosan heti 37,4 órát dolgoznak, a keletiek viszont kettővel többet. Az acéliparban heti öt óra, vagyis napi egy óra a különbség.

Az egyébként szintén keletnémet származású Merkel éppen szembemegy a szakszervezetek követeléseivel. Ők inkább azt szeretnék, ha a keleti munkaidőt igazítanák az alacsonyabb nyugatihoz. A gazdasági szakértők kapva kapnak a vitán, s azt sürgetik, mindenütt növeljék a munkaidőt. – Ez nem keleti vagy nyugati, hanem össznémet probléma, a jövőben mindenkinek többet kell dolgoznia – mondja Rüdiger Pohl, a hallei gazdaságkutató intézet igazgatója. Az érvek között felsorakoztatják, hogy Németországban irreálisan drága a munkaerő, a nemzetközi összehasonlítások a németeket a legkevesebbet dolgozó nemzetek között tartják számon, és az ország drasztikusan veszít a versenyképességéből. A kérdés persze az, hogy a hosszabb munkaidőt honorálnák-e, vagyis emelnék-e a fizetéseket. A szakértők szerint erről szó sem lehet, hiszen így a változás értelmét veszítené.

A szakszervezetek fő érve a munkaidő-növelés ellen az, hogy nem oldaná meg Németország legsúlyosabb problémáját, a négy és fél milliós munkanélküliséget. Éppen ellenkezőleg: ha a már állásban levőket jobban megdolgoztatják, akkor végképp nem jut új munkalehetőség az álláspiacon kívül rekedteknek. A kölni gazdaságkutató intézet igazgatója viszont éppenséggel olyan tanulmányt idéz, amelyben az áll: a következő évben akár hatvanezer új munkahely is születhet Németországban, ha mindenki csupán heti egy órával többet dolgozna.

De vajon valóban jól járnak-e a kelet-németek azzal, ha nyugaton is annyit dolgoznának az emberek, mint ők? Valószínűleg nem. A keleti tartományok egyetlen versenyelőnye a hosszabb munkaidő: ha ez megszűnne, aligha akadna olyan beruházó, aki mondjuk Brandenburgban fektetne be Bajorország helyett. A keleti termelékenység egyharmaddal marad el a nyugatitól – ezt próbálják ellensúlyozni a hosszabb munkaidővel.

Berlin, 2003. szeptember