Míg az Európai Unió kukái pöttyösek lesznek

Az Európai Parlament egyedül kevés kérdésben dönthet. A legtöbb esetben az Európai Tanács egyenrangú társa a törvényhozásban. A működési elv a kétkamarás parlamentekéhez hasonlít. Az európai jogszabályok a következőképpen születnek: Az Unió kormányának számító Európai Bizottság (melynek tagjai a biztosok és az Európai Parlament szavazza meg őket) például azt javasolja, hogy minden európai országban lila-citromsárga pöttyös szemeteseket kell használni az alapfokú állami oktatási intézményekben. A Bizottság ekkor az Európai Parlamenthez fordul. A parlamentben kijelölik az illetékes parlamenti bizottságokat, melyek a parlamenten belül szakosodtak egy-egy témára. Ebben az esetben a Bizottság „pöttyös szemetesek“ terve feltehetően az ENVI és a CULT nevű bizottságokhoz kerülnek. (Az EP 17 állandó bizottságának négy betűs mozaikszó nevük is van, mindegyik a bizottság angol nevének rövidítéséből származik.) Esetünkben az ENVI a környezetvédelmi, közegészségügyi és fogyasztóvédelmi bizottságot jelöli, míg a CULT a kulturális, ifjúsági, oktatási média és sport bizottságot.

Az ENVI elnöke a brit konzervatív párti és az európai néppárti Caroline F. Jackson tehát Brüsszelbe összehívja a bizottság 129 tagját, és ugyanezt teszi Michel Rocard francia szocialista politikus is, a CULT-bizottság elnöke (Európai Szocialasta Párt). A bizottsági elnök kinevez egy-egy bizottsági előadót, akik kimondottan a pöttyös szemetesekkel kapcsolatos bizottsági álláspontért felelősek. A példa kedvéért a CULT-on belül Daniel Cohn-Bendit lesz az előadó, aki ugyan a németországi Frankfurtban is önkormányzati képviselő, de az EP-ben francia képviselőnek számít, és a zöld frakció társelnöke. Az ENVI-ben mondjuk Cristina Muscardini lehet a téma bizottsági előadója. Muscardini a Nemzeti Szövetség nevű jobboldali olasz párt képviselője és a Nemzetek Európája képviselőcsoportban ül az EP-ben.

Szerencsés esetben a bizottságok következő havi brüsszeli ülésére Cohn-Bendit és Muscardini is kész tervekkel érkeznek. Azt javasolják, hogy a bizottság fogadja el az Európai Bizottság pöttyös javaslatát, de csak kis módosításokkal: Cohn-Bendit szerint a bizottságnak ragaszkodnia kéne ahhoz, hogy csak környezetbarát újrahasznosított csomagolású festékes dobozokból származó festékkel lehessen a pöttyöket felvinni a szemetesekre, míg Muscardini azt ajánlja, hogy a bizottság érje el, hogy a pöttyök színe a nemzeti sajátosságokat tükrözhesse minden tagállamban.

A bizottságban ekkor vita kezdődik, melynek végén a bizottságok elfogadják az Európai Bizottság javaslatát, helyben hagyva az előadók módosító indítványait, azzal a kis változtatással, hogy a Cohn-Bendit féle felhasználható festékeket majd csak három év múlva lesz kötelező használni, addig mindenki azzal pöttyösíti a kukákat, amivel akarja.

A két előadó megírja a bizottsági jelentéseket, melyeket benyújtanak az Európai Parlamentnek. Itt a frakcióvezetők kapják kézhez, akik legjobb esetben a következő havi brüsszeli frakcióülésen megvitatják képviselőtársaikkal, hogy az adott kérdésben hogyan szavazzon a frakció. A néppártiak Hans-Gert Poettering német frakcióvezető által kijelölt Ikka Suominen finn néppárti politikus javaslatára elfogadják a bizottságok javaslatait, és így tesznek a többi frakcióban is. Egyedül az Európai Egyesült Baloldal – Északi Zöld Baloldal frakció köti az ebet a karóhoz. Ole Krarup, a dán Népi Mozgalom nevű párthoz tartozó frakciótag (és az emberjogi bizottság tagja, továbbá a Szlovéniával kapcsolatot tartó EP-bizottság tagja) például felháborodva érvel, mondván „nem a kuka színe, hanem a benne lévő mocsok a fontos!“, és azt javasolja, hogy a frakció mindenképpen szavazzon nemmel a javaslatra. A legbaloldalibb frakció ezzel egyedül marad, a javaslat ellenzőjeként.

Miután a frakciók kialakították álláspontjukat, a következő havi strasbourgi plenáris ülésen az EP-képviselők meghallgatják a bizottsági és frakcióbeli érveket, majd szavaznak. A javaslatot az Európai Egyesült Baloldal – Északi Zöld Baloldal és néhány független képviselő ellenszavazatával nagy többséggel elfogadja a parlament.

Most tartunk az ún. első olvasatnál. Ahhoz, hogy törvény legyen az általános iskolai kukák átfestéséből, az Európai Unió Tanácsa elé kerül a javaslat. Itt az EU kormányainak szakminiszterei vitatják meg a tervezetet. Az Európai Unió Tanácsában az azonos területekkel foglalkozó szakminiszterek tárgyalnak. A Tanácsban minden országnak van egy bizonyos számú szavazata, ami elsősorban az adott ország lélekszámától függ. Az adott kérdésben a német, a francia, az olasz és a brit oktatási és környezetvédelmi minisztereknek például 29–29 szavaztuk van, Magyar Bálintnak és Persányi Mikósnak (illetve a Tanácsba delegált képviselőiknek) 12 szavaztuk van, úgy mint a porugál, cseh, belga és görög kormányok tagjainak. A legkevesebb – három – szavazat Máltának jutott.

A Tanácsban a minősített többséget kívánó döntések szavazási módszere egyelőre vitatott, a rendszer elvben novembertől változik, de még nem tudni, hogyan. Mindenestre a pöttyös szemetesek ügye nem olyan súlyú kérdés, ahol minősített többség kellene. A mostani modell szerint mondjuk Nagy-Britannia (29 szavazat), Ausztria (10), Svédország (10), Luxemburg (4), Hollandia (13), Spanyolország (27), Magyarország (12), Olaszország (29), Ciprus (4) és Belgium (12) közösen elfogadják a törvényjavaslatot, de csak egy kis módosítással: e szerint az érintett iskolákat fenntartó önkormányzatoknak a következő 5 évben lehetőségük lenne a pöttyözés elhalasztására, ha az adott ország kormánya felé jelzik, hogy ragaszkodnak a csíkos kukákhoz. Mivel a kérdésben egymással megegyező 10 országnak 163 szavazata van, ami több, mint az egyszerű többséghez szükséges 161, ezzel a Tanács első körben lezárta az ügyet, és visszaküldte a döntést az Európai Parlamentnek.

Az Európai Parlament visszaküldi a Tanács véleményét az illetékes bizottságoknak, amelyek Brüsszelben a következő havi rendes ülésükön napirendre vehetik a témát. Visszakapják ott az ügyet a bizottsági előadók, hogy felkészülhessenek a Tanács javaslatából. Daniel Cohn-Bendit (ő volt a CULT előadója) azonban nem vállalja az újra a témát, mert tagja az EU alkotmányozó Konventjének is, aminek éppen fontos ülései következnek, így az ügyet zöldpárti frakciótársa, az osztrák Zöldek delegáltja, Raina A. Mercedes Echerer veszi át. Ő azonban már csak a következő bizottsági ülésre tud felkészülni. Az ENVI-ben Muscardini továbbviszi az ügyet, egyeztet a bizottsági tagokkal, és jelzi, szerinte rendben van a Tanács csíkozási igénye. Echerer azonban úgy véli, az 5 és fél év túl sok, és javasolja, hogy csak 3 és fél éves moratórium maradjon a csíkok ügyében. Ezt a CULT bizottság el is fogadja. A bizottsági javaslat ismét a frakciók, majd az EP plenáris ülése elé kerül. Az EP a strasbourgi szavazáson elfogadja a CULT módosító javaslatát, és a három és fél éves csíkozási moratórium mellett dönt.

A Tanácshoz visszaküldik a második olvasatban elfogadott EP-határozatot, ahol a kormányok szakminisztereinek képviselői újra tárgyalóasztalhoz ülnek. A 10 tagállam közül az osztrákok elfogadnák a 3 és fél évet, de idő közben Franciaország a maga 29 szavazatával az eredeti, 5 és fél éves moratórium mellé áll, mert Franciaországban választásokat tartottak, és az új baloldali kormány egyik legfontosabb kampányígérete volt a pöttyös szemetesek bevezetésének elhalasztása. A Tanács tehát nem fogadja el az EP határozatát, és ezt vissza is küldik a Parlamentnek.

Ekkor felgyorsulnak az események. A következő időszakban egy maximum hathetes mandátummal rendelkező úgynevezett Egyeztető Bizottság alakul, ahol az EP és a Tanács delegáltjai közvetlen tárgyalásokon keresik a kompromisszumot. Hogy a történet jóra forduljon, a 15 EP-képviselő és a Tanács szakértőiből delegált testület a negyedik héten áttörést ér el: sikerül elfogadtatni egy olyan kompromisszumot, ami 4 év 3 hónapos moratóriumot rendel el csíkozás ügyben, továbbá meghagyja a szabad színválasztás jogát az egyes régiókban. Egy kiegészítés szerint a moratórium lejárta előtt fél évvel újra tárgyalják majd a moratórium esetleges meghosszabbítását fél évvel, és a pöttyözés részletes szabályozása is akkor kerül majd újra napirendre. Az áttörésnek is nevezhető kompromisszum részben annak köszönhető, hogy a 27 szavazatot érő lengyel álláspont az utolsó pillanatban hirtelen rugalmasabb lett.

Az EP elé kerül az Egyeztető Bizottság által jóváhagyott tervezet, ahol a következő strasbourgi ülésen elfogadják a képviselők a pöttyös szemetest. Ha az egyeztetés nem vezetett volna eredményre, akkor lekerült volna a napirendről a kérdés, és nem lettek volna színesek a szemetesek soha az EU általános iskoláiban. Bizonyos kérdésekbe azonban az EP-nek ennyi beleszólása sincs.