Miért kapott Churchill irodalmi Nobel-díjat?

A svéd királyi akadémia archívumának tanúsága szerint csak azért ítéltek Sir Winston Churchillnek 1953-ban irodalmi Nobel-díjat, mert a jelöltek között nem találtak erre igazán érdemes írót.

A néhai brit miniszterelnök, akinek háborús emlékiratait ma is a műfaj klasszikusának tekintik, a maga idejében is meglepetést keltett irodalmi Nobel-díjával. Maga a svéd királyi akadémia sem volt meggyőződve a nagy politikus írói képességeiről, de a többi jelölt még kevésbé tetszett neki.

Churchill neve az utolsó pillanatban bukkant fel, miután rájöttek, hogy az eredeti 25-ből versenyben maradt három „betűvető“ közül egyik sem érdemelné meg a Nobel-díjat. Az utolsó fordulóba Robert Frost amerikai költő, Walter de la Mare brit költő és Halldor Laxness izlandi író került. Ők olyan riválisokat előztek meg, mint Ernest Hemingway, Graham Green, a spanyol Juan Ramon Jiménez, valamint a francia Jules Romains és Julien Benda. Végül azonban a testület úgy találta, hogy egyikük sem felel meg az irodalmi Nobel-díj követelményeinek, és csakis ezért döntöttek Anders Österling, az akadémia titkára javaslatára Churchill mellett. Az erről szóló dokumentumot természetesen gondosan ad acta tették az akadémia pincéjében.

Churchill neve amúgy nem először merült fel a Nobel-díjasok között. Már 1946-ban javasolta őt egy akadémikus történeti munkáiért és önéletrajzáért. Az akkori titkár, Per Hallström azonban alaposan leszedte a keresztvizet az akkor éppen ellenzékben lévő volt miniszterelnök irodalmi munkásságáról, csupán az egyik őséről írt Marlborough című művének kegyelmezett meg. Két évvel később Nils Ahlund akadémikus már igazi irodalmi értékeket fedezett fel Churchill első világháborús memoárjaiban, sőt a politikust beszédei alapján is érdemesnek minősítette a díjra. Mégis további öt évnek kellett eltelnie, hogy Churchill, akkor már újra miniszterelnökként, megkapja a magas kitüntetést. Attól is félt ugyanis a svéd grémium, hogy döntésüket „politikai gesztusként“ értékelik.

Végül 1953. október 15-én Sir Winston Leonard Spencer Churchill „mesteri történelmi leírásaiért, valamint az emberiség nagy értékeit védő ragyogó szónoki képességeiért“ kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Az év neves jelöltjei sem maradtak végül hoppon: Hemingway 1954-ben, Halldor Laxness 1955-ben, Juan Ramon Jiménez pedig 1956-ban lett Nobel-díjas.