Klein Dávid oxigénpalack nélkül indul a Mount Everestre

A Csomolungma (angol nyelvterületen Mount Everest) egy 2010-es nepáli mérés szerint 8848 méter, míg más mérések 8840 és 8850 méter közötti magasságot állapítottak meg. Az Everest a tektonikai lemezek mozgása miatt még mindig nő évente 3-5 milliméterrel, miközben évi 27 milliméterrel mozdul el északkelet felé.

    A Himalája-hegységet, ahol a Mount Everest és más hegyóriások is találhatóak, egy 50 millió évvel ezelőtti "balesetnek" köszönhetjük, amikor a mozgó indiai szubkontinens belecsapódott Ázsiába. Ez az ütközés gyűrte fel a Föld kérgét, kialakítva a hegy vonulatait. A Himaláján máig megtalálhatók olyan mészvázas lények maradványai, amelyek egykor az óceánban éltek.

    1852-ig a Mount Everest csak egy volt a Himalája hatalmas, hófödte csúcsai közül, mígnem egy indiai matematikus, a George Everest által felfedezett Radhanath Sikdar meg nem állapította, hogy a világ legmagasabb hegye. Ezzel egy csapásra a nemzetközi érdeklődés középpontjába került, főleg, amikor 1885-ben a brit alpinistaklub elnöke, Clinton Thomas Dent kijelentette: lehetségesnek tartja a megmászását. Az első expedícióknak mégis évtizedeket kellett várniuk arra, hogy megkísérelhessék a feljutást, míg Tibet addig zárt kapui végre megnyíltak előttük 1921-ben.

    Ekkor lépett színre a híres brit páros, George Mallory és Andrew Irvine, akik nemcsak első ostromlói, de első áldozatai is lettek az Everestnek. Először nem voltak eléggé felkészülve a kihívásra és nem sokáig jutottak, ám 1923-ban újra nekivágtak. Mivel soha nem tértek vissza, máig nem lehet tudni, hogy végül elérték-e a csúcsot.

    Mallory holttestét ugyan 1999-ben megtalálták, fényképezőgépe azonban nem volt nála, noha a film előhívása eldönthetné a kérdést. Az is bizonytalanságra ad okot, hogy lánya elmondása szerint magával vitt egy fényképet a feleségéről, amit a csúcs elérése esetén fent hagyott volna, ám ezt sem találták a holttesténél.

    Az első sikeres megmászást az új-zélandi Edmund Hillarynek és a nepáli Tendzing Norgajnak tulajdonítják, akik 1953-ban oxigénpalackkal értek fel a csúcsra, majd épségben vissza is jöttek onnan. Teljesítményüket II. Erzsébet angol királynő azzal díjazta, hogy még a távollétükben lovaggá ütötte őket.

    1953 óta összesen 5000-nél is több csúcselérést tartanak számon és a kereskedelmi expedíciózás egyre inkább arra rendezkedik be, hogy ez a szám rohamosan növekedjen. Csak tavaly több mint ötszázan értek fel a csúcsra, sőt, volt olyan nap, amikor egyszerre 150-en ostromolták a hegyet és sorba kellett állni az utolsó néhány száz méteren.

    Ez a túlzott igénybevétel odáig vezetett, hogy ma már nemcsak a klímaváltozás, a gleccserek olvadása veszélyezteti a "Föld istenasszonyát", ahogy a tibetiek nevezik az Everestet, hanem az egyre nagyobb méreteket öltő Himalája-turizmus és az ezzel járó szemétmennyiség is.

    A palack nélküli expedíciózás története egészen másképpen alakult. Az első sikeres csúcstámadásra csak 1978-ban került sor (25 évvel Hillary és Norgaj után), és azóta is alig 200-at tartanak számon. Ez persze érthető, hiszen a "tiszta", csak saját erőre hagyatkozó magashegyi expedíciózás lényegesen nagyobb veszéllyel és megpróbáltatással jár. Ugyanakkor nem olyan megterhelő a hegyre nézve, mint a palackozott oxigént és rögzített köteleket használó expedíciózás.

    A SPAR Everest Expedíció keretében 2014 májusában Klein Dávid arra készül, hogy első hazai hegymászóként oxigénpalack nélkül jut fel a világ legmagasabb hegyére.